Ernst Franz Sedgwick Hanfstaengl 1887-ben született Münchenben egy fontos német üzletember és egy amerikai nő fiaként, így a Harvardra mehetett tanulni, és New Yorkba költözött. A Hanfstaengl család 1922-ben visszaköltözött a háború utáni Németországba, mert a családi vállalkozást az amerikaiak az I. világháború végén lefoglalták.
Hitler jó barátja
Hanfstaengl 1923-ban, Münchenben ismerte meg Adolf Hitlert és részt vett a Nemzetiszocialista Német Munkáspárt gyűlésein. Hanfstaengl úgy gondolta, Hitler a kiválasztott, aki a német nép vezetésére született, ezért sikertelen puccskísérlete után saját házában bújtatta a rendőrség elől bujkáló, lelkileg összeomlott pártvezetőt.
A memoárja szerint felesége vette el tőle a fegyvert, megakadályozva ezzel az öngyilkosságot.
Néhány hónappal később Hitlert öt év börtönbüntetésre ítélték, ám ténylegesen csak nyolc hónapot töltött a rácsok mögött. Amikor visszatért, tanácsot és barátságot kért Ernst Hanfstaengltől, akit egyik legjobb tanítványának nevezett. A német–amerikai üzletember nagylelkű adományokat juttatott a náci pártnak, valamint gondoskodott a Mein Kampf kiadásáról, amelyet Hitler a börtönben vetett papírra. Nem mellesleg fia keresztapjává a német pártvezetőt választotta.
Jelentős összeggel támogatta a Német Nemzetiszocialista Munkáspárt kampányát és fél Európát, valamint az Egyesült Államokat is beutazta, hogy pozitív megítélést váltson ki a náci rendszerről. A források szerint még hazafias dalokat is írt és neki tulajdonítják a „Sieg Heil!” (Győzelem, üdv!) köszöntési formula létrejöttét is.
Kegyvesztetté vált
Hitler kancellárrá történő kinevezése után elvesztette belé vetett bizalmát, személye kényelmetlenné vált. Túl sokat tudott, hiszen látta a Führert siralmas és kompromittáló helyzetben, valamint gyengeségeit is kiválóan ismerte. Hitler parancsára októberben kiutasították a Kancelláriából és Angliába menekült. Londonban valóságos rágalomözön zúdult a nácikból kiábrándult üzletemberre, aki bosszút forralt a Führer ellen és a nemzetközi sajtó nyilvánossága előtt beszélt Hitler állítólagos homoszexualitásáról.
Hanfstaengl ekkorra már összegyűjtött bizonyos anyagokat, amelyek magas rangú náci tisztekről szóltak olyan tabukérdésekben, mint a homoszexualitás, sikkasztás, erőfölénnyel való visszaélés és a Kancellária tagjainak hűtlensége. Korábbi tevékenysége miatt a világháború kezdetekor a britek letartóztatták, majd Kanadába internálták. Őrizetbe vétele előtt azonban a Bank of England egyik fiókjában biztonságba helyezte személyes jegyzeteinek kéziratát, amelyekben Hitler és a náci vezetők takargatnivalóit leplezte le.
Roosevelt jó barátja
Három évvel később, 1942-ben, egy FBI ügynök felkereste őt a kanadai koncentrációs táborban, hogy megbizonyosodjon arról, tud-e információkat szolgáltatni a Harmadik Birodalom vezéréről. Az udvar egyik sarkában Hanfstaengl az ügynök fülébe súgta: „Ismerem a főnököd, tennél nekem egy szívességet?” A „főnök”, akire utalást tett, nem más, mint Franklin Delano Roosevelt, az Egyesült Államok elnöke volt, akivel még 1915-ben barátkozott össze a New York-i Harvard Clubban.
Hanfstaengl megkérte a vele beszélgető ügynököt, hogy vigyen el egy bizalmas levelet a Fehér Házba. Három hónap elteltével egy fekete limuzin várta Hanfstaenglt a tábor bejáratánál. Beszállt a járműbe, és az államok titkosszolgálatának ügynöke tudatta vele: az elnök elfogadta ajánlatát.
Egyedül Hitlerről egy 68 oldalas jellemzést írt, a kulcsfontosságú információk segítségével a Harvard Pszichológiai Klinikája kielemezhette és feltérképezhette a Führer összetett személyiségét.
A háború végeztével visszaköltözött szülőhazájába, ahol tovább irányította a kiadó vállalatát, majd 1957-ben megjelentette emlékiratait, amelyben Adolf Hitler társaságában töltött saját élményeit öntötte szavakba. A kitagadott náci mindkét főnökét, Hitlert és Rooseveltet is harminc évvel élte túl.
