Örkény István, az egyperces novellákkal műfajt teremtő író, dramaturg, a magyar groteszk irodalom úttörője 111 évvel ezelőtt, 1912. április 5-én született Budapesten. A piarista gimnáziumban érettségizett 1930-ban, majd vegyészmérnöki tanulmányokat kezdett a Műegyetemen. 1932-ben egyetemet és szakot is váltott, diplomáját 1934-ben a Pázmány Péter Tudományegyetemen, gyógyszerész szakon szerezte meg – írja a Múlt-kor.
A rendszer elnyomásában
1934–1936 között barátaival együtt szerkesztették a Keresztmetszet című folyóiratot, első írásai is ebben jelentek meg. 1937-ben a Szép Szó közölte első jelentős novelláját Forradalom (később Tengertánc) címmel, ebben a javításokat József Attila végezte. Az írás a hatóság figyelmét is felkeltette, ezért Örkény elhagyta az országot és 1938–39 között Londonban, majd Párizsban tartózkodott. 1940-ben újrakezdte vegyészmérnöki tanulmányait a Műegyetemen, 1941-ben megkapta újabb diplomáját, és ebben az évben adták ki első novelláskötetét is.
Ezután a Szabad Nép című lapnál kezdett dolgozni, és megírta a háború és a hadifogság keserű emlékei által ihletett műveit (Emlékezők, Lágerek népe, Voronyezs).
A szocialista rendszer alatt készült alkotásait változó fogadtatás érte: míg Házastársak című regényét elismeréssel fogadták, Lila tinta című elbeszélése kiváltotta a korabeli kultúrpolitika egyszemélyi vezetőjének, Révai Józsefnek a rosszallását, aki csupán „fülledt és rohadt szexualitást” látott benne.
A Magyar Írók Szövetségének tagjaként, szerepet vállalt az 1956-os forradalomban, aminek hatására 1958 és 1963 között publikálási tilalom alá helyezték. Ebben az időszakban vegyészmérnökként dolgozott az Egyesült Gyógyszergyárban (ma: Egis Gyógyszergyár), hogy eltarthassa családját.
A kiérdemelt elismerések
Elismertsége és népszerűsége az 1960-as években ívelt ismét fel, ekkor jelentek meg legismertebb alkotásai: a Macskajáték, a Tóték, a Jeruzsálem hercegnője és máig legkedveltebb kötete, az Egyperces novellák. A Tóték és a Macskajáték színdarabként is nagy sikert aratott, és nemzetközi szinten is ismertté tették Örkény nevét. Mindkét mű film formájában is újjászületett: a Tótékból Fábry Zoltán forgatott filmet Isten hozta, őrnagy úr! címmel 1969-ben, a Macskajátékot pedig Makk Károly adaptálta 1972-ben.
Örkény ebben az időszakban kapta meg másodjára is a József Attila-díjat (1967; az elsőt 1955-ben ítélték oda neki), 1973-ban pedig a Kossuth-díjjal is kitüntették. Ennek ellenére egyik legjelentősebb drámája, a Pisti a vérzivatarban tíz éven keresztül nem kerülhetett színpadra, csak 1979 januárjában tűzhette műsorra a Vígszínház. Az író még megérte a bemutatót, de betegsége ezután elhatalmasodott rajta: 1979. június 24-én elhunyt. Nevét ma színház és több közterület is viseli, emlékére drámaírói ösztöndíjat alapítottak.
