Thury György felvidéki nemesi család sarjaként látta meg a napvilágot 1519 táján, ősei számos remek vitézt adtak a magyar királyoknak. Maga is katonai pályára lépett, karrierje szépen ívelt felfelé, a bajvívásban és a végvári harcokban is kitüntette magát – írja a Rubicon.hu.
Legyőzhetetlen bajvívó
1556-ban Léva kapitánya és Bars vármegye főispánja lett, majd két év múlva Palota élére került, mely erődítmény Veszprém eleste után a Dunántúl egyik legfontosabb védőbástyájává vált. Egyre-másra vezette merész portyáit a hódoltság területére, miközben számtalan párbajt vívott: a források szerint
1566-ban sikerrel védte meg Várpalotát a török túlerővel szemben, majd Veszprém és Tata visszavételében is hathatós segítséget nyújtott a győri főkapitány számára. A következő évben I. Miksa a végvárrendszer egyik kulcserődítményét, Kanizsát bízta Thury Györgyre, aki ezzel a dunántúli főkapitány helyettesévé lépett elő.
Tőrbe csalták
Eredményesen védelmezte a kanizsai határszakaszt, mígnem Ali szigetvári bég ravasz cselt eszelt ki a kapitány félreállítására. Tervébe a pécsi, koppányi és fehérvári bégeket is bevonta, akik 1571 tavaszán együttes erővel Kanizsa alá vonultak, és pusztítani kezdték a környékbeli falvakat. Thury György természetesen azonnal a portyázók ellen vonult, akik persze éppen erre vártak, és könnyűszerrel maguk után csalták a gyanútlan magyarokat.
1571. április 2-án, Orosztony közelében aztán Ali bég „lest vetett” a kanizsai kapitány maroknyi seregére, és többszörös túlerejével kelepcébe zárta neves ellenfelét. Thury vitézül küzdött ugyan, de nem tudott kitörni a törökök gyűrűjéből, akik kezdetben megpróbálták élve foglyul ejteni a rettegett harcost. A kapitány mindenáron el akarta kerülni ezt a szégyent, ezért
Thury György végül életét vesztette az orosztonyi mocsárban, fejét pedig az oszmánok Konstantinápolyba vitték, ahol állítólag különleges tiszteletadással temették el. A „magyar Cidnek” is nevezett hős testét Zrínyi György helyeztette végső nyugalomra Kanizsán, családja és hű katonái gyászában pedig az egész ország osztozott, hiszen kevés olyan vitéz termett a török elleni küzdelem során, mint amilyen Thury György volt.
