Albert Einstein Nobel-díjas német fizikus, matematikus 144 éve, 1879. március 14-én született Ulmban. Mivel csak későn tanult meg beszélni, sokáig azt gondolták róla, hogy értelmileg visszamaradott, a gimnáziumban pedig annyira rossz tanuló volt, hogy tanára azt mondta neki, soha nem viszi majd semmire – írja a Múlt-kor.
Tudományos pályafutása
Később a zürichi műszaki egyetemen tanári diplomát szerzett, és a Svájci Szabadalmi Hivatal előadója lett. A tudományos világtól távol, gyakorlati megfigyelései nyomán kezdte kidolgozni korszakalkotó elméleteit.
1913-ban dolgozta ki az általános relativitáselméletet, később megállapította, hogy a gravitáció nem erő, hanem a téridő görbülete, amelyet a tömeg jelenléte idéz elő.
1921-ben, immár tekintélyes berlini kutatóként megkapta a fizikai Nobel-díjat, de a közhiedelemmel ellentétben nem az akkoriban még vitatott relativitáselméletért, hanem fényelektromos törvényével és elméleti fizikai munkásságával érdemelte ki. Élete végén egységes térelméletet, az univerzumot leíró világtörvényt próbált felállítani.
Hitler célkeresztjében
Hiába ünnepelte azonban a tudományos világ, a német antiszemiták célkeresztjébe került, főként azt követően, hogy csatlakozott a cionista mozgalomhoz. Életében a vallás nem játszott meghatározó szerepet, de zsidóságát mindig vállalta. Hitler hatalomra jutásakor Kaliforniában tanított, ahonnan soha nem tért haza, 1940-ben felvette az amerikai állampolgárságot, haláláig a Princeton Egyetem professzora volt.
Einstein nem csak a fizika területén volt tehetséges: kiválóan tudott hegedülni is. Sikerei nem szálltak a fejébe, még hírnevének tetőfokán is harmadosztályú vasúti kocsin közlekedett, hóna alatt hangszerével. 1955. április 18-án halt meg Princetonban.
