A fokozódó emberi tevékenységgel járó természetpusztítás és a kíméletlen irtóhajárat miatt a XX. század végére Európa nyugati felében rendkívüli módon megritkult a nagyragadozók állománya, egyes országokból – többek között hazánkból – gyakorlatilag el is tűntek. Esetünkben ez négy fajt jelent, a barna medvét, a szürke farkast, az eurázsiai hiúzt és a rozsomákot. Utóbbi az északi területeken honos nagy termetű, vérmes menyétféle.
Nem szükséges hosszasan magyarázni, milyen fontos bármilyen élőhelyen a csúcsragadozók jelenléte, inkább fordítsuk meg:
Vegyes a fogadtatásuk
Az elmúlt évtizedek természetvédelmi erőfeszítései és többszintű, szoros összefogás eredményeként a helyzet lassan változik. Ne menjünk messzire, Magyarország területén már farkasfalkák élnek, állandó a hiúzok jelenléte – itteni szaporodásukra eddig nincs közvetlen bizonyíték – és mostanában egy-egy medve is tiszteletét teszi. Sokan gondolják úgy, a medve megtelepedése csak idő kérdése.
Az Északi-középhegység viszonylag háborítatlan erdőségei elegendő teret és remek élőhelyet biztosítanak mindhárom faj számára. Az állatok a szomszédos szlovákiai élőhelyeikről vándorolnak/vándoroltak át, és megtalálták itt a számításaikat.
Ami a fogadtatást illeti, meglehetősen vegyes a kép, hiszen nagy, erős és agilis állatokról van szó, markáns hatást gyakorolnak a környezetükre. Természetvédelmi szempontból rendkívül hasznos és örvendetes a visszatérésük, míg a másik oldalon elsősorban az állattenyésztők és a vadgazdálkodók részéről érezhető aggodalom.
A régi-új helyzethez alkalmazkodni kell, hiszen hasznos és fokozottan védett állatokról van szó, korlátlan irtásuk ma már nem engedélyezett. Meg kell teremteni a konfliktusmentesebb együttélés lehetőségét, amihez elsősorban az érdekek és lehetőségek összehangolása szükséges.
Együttélés 16 országban
Az ember-vadvilág konfliktusok mérséklésére indította az Európai Unió 2017 végén az EuroLargeCarnivores LIFE projektet, amely idén februárban zárult. Elsődleges célja a nagyragadozókkal foglalkozó különböző érdekcsoportok – többek között állattartók, vadászok, természetvédelmi szakemberek, természetjárók és döntéshozók – közti párbeszéd elősegítése volt.
Valamint az, hogy jó gyakorlatok bemutatásával támogassa a nagyragadozókkal való együttélést 16 európai országban, köztük Magyarországon. Több mint 300 szakmai eseményt tartottak mintegy 3000 szakértő bevonásával, itthon is számos műhelybeszélgetést, terepi látogatásokat és szakmai konferenciát is szerveztek.
Dr. Patkó László vadbiológus, a WWF Magyarország Nagyragadozók programvezetője, aki a projekt hazai koordinálásáért felel, személyes tapasztalatai és egzakt mérések alapján is sikerekről számolt be a 24.hu-nak. Nyilvánvaló, hogy amint egy fecske nem csinál nyarat, úgy egyetlen projekt nem oldhat meg minden problémát, ám amit elért: az emberek találkoztak egymással, beszélgettek, elkezdtek együtt gondolkozni és dolgozni.
Itt a farkas, Erdélyben a medve
Fontos alapvetésként fogalmazódott meg, hogy a vadvilág-ember konfliktusok valójában ember és ember között jönnek létre.
Például a partnereink közül senki nem akarja a farkast kiirtani, a természet része, de a gazda jogosan vár el segítséget, kármegelőzési eszközöket, netán kártérítést az állam által fokozottan védett farkas esetleges kártétele elleni védekezéshez
– mondja Patkó László.
Nagy hangsúlyt fektettek a különböző régiókban élő emberek tapasztalatcseréjére, és gyakorlati megoldásokra is. Utóbbi például azt jelenti, hogy az érdeklődő gazdák villanypásztort kapnak a területen illetékes nemzeti park igazgatóságtól, vagy képzett őrkutyákhoz juthatnak a Kuvasz-Őr Nagyragadozóvédelmi Programnak köszönhetően, de a kármegelőzés részét képezheti védett éjszakai szálláshelyek kialakítása is.
A tapasztalatok alapján pedig helyi kombinációkat, megoldásokat lehet kidolgozni. A farkas ugyan mindenhol farkas, mégsem mindegy a helyszín. Magyarországi és erdélyi gazdák találkozóján például az anyaországiak a farkasok kártételére panaszkodtak, amire az erdélyiek mondhatni csak legyintettek. Szinte beszélni sem akarnak a farkasról, ők bekalkulálnak 10-15 százalékos veszteséget, viszont a medve: a Kárpátok lejtőin élőknek a medve jelenti a kihívást.
Jobban megértik egymást
Patkó László úgy látja, a programok hatására sikerült közelíteni az álláspontokat, sokan megbékéltek egymással, együttműködési megállapodások születtek, és talán sikerült megalapozni a további közös munkát. Nézzük a hivatalos, mérhető eredményeket is a Magyarországon gyűjtött adatok alapján:
- A 2018-ban a megkérdezettek 16 százaléka állította, hogy felkészültnek tartja magát a nagyragadozókkal kapcsolatos problémák megoldásában. 2021-ben ez a szám 25 százalékra növekedett azok esetében, akik nem vettek részt a projektben szervezett eseményeken, míg 38 százalékra azoknál, akik részt vettek.
- Akik nem vettek részt a projekteseményeken, azoknak a 10 százaléka tartja felkészületlennek magát, míg a résztvevők mindössze 1 százaléka gondolja, hogy felkészületlen.
- A megkérdezettek 39 százaléka szerint a projektnek köszönhetően jobban megértik egymást az ellenérdekelt csoportok, és 38 százalékuk szerint javult a kommunikáció köztük.
- A rendezvényeken résztvevők 90 százaléka ismert meg új kollégákat, és 71 százaléka válaszolta azt, hogy legalább egy szakemberrel javult a kapcsolata az elmúlt években a közös munkának hála.
Végezetül a projekt részeseinek 83 százaléka nyilatkozott úgy a végén, hogy a jövőben is részt venne hasonló rendezvényeken. Ez azért fontos, mert a nagyragadozók itt vannak és itt is maradnak. A velük való együttélés szemlélet- és sokaknak életmódváltással járhat, ez pedig hosszú, akár nemzedékeken át futó folyamat. Folytatni kell a közös munkát, és nagyon lényeges a tapasztalatcsere: a kiosztott eszközök, bemutatott gyakorlatok hogyan, milyen kombinációban szolgálják az egyes állattartók igényeit.
A természetvédelem és a vadgazdálkodás is újabb lépést tett egymás irányába egy közös uniós pályázattal, ahol szlovák, román, cseh és magyar vadászati és természetvédelmi szakemberek folytatják az együttműködést kis, határ menti régiókban. Legfőbb céljuk a nagyragadozók monitorozása, állományfelmérése, hiteles adatbázisok létrehozása, a munka – eredményes pályázás esetén – 2022 végén folytatódni fog.
