Jézus pénteki (Nagypéntek) kereszthalála után szombaton (Nagyszombat) látszólag a sziklasírban feküdt, miközben alászállt a pokolba. A szombati napot tanítványai a törvény előírása szerint nyugalomban töltötték, vasárnap (Húsvétvasárnap) kora reggel azonban Mária Magdolna kiment a sírhoz.
A kamrát lezáró kő azonban nem volt a helyén, izgatottan futott Péterhez. Vele és egy másik tanítvánnyal tért vissza, a sírboltot üresen találták: csak a gyolcs és egy kendő volt ott, amivel a fejét fedték be, ám ez kissé távolabb feküdt szépen összehajtva. Ekkor értették meg, hogy Jézusnak föl kellett támadnia a halálból. Ezután visszatértek övéikhez.
Vegyétek a Szentlelket!
Mária viszont ott maradt és csak sírt, egyszer csak két, fehérruhás angyal jelent meg azon a helyen, ahol Jézus teste feküdt. Megkérdezték tőle, miért sírdogál, mire Mária elmondta, mert elvitték az ő urát, és nem tudja, hova tették. Ekkor megjelent mögötte Jézus, de a nő nem ismerte fel:
Asszony, miért sírsz? Kit keresel? Abban a hiszemben, hogy a kertész áll mögötte, így felelt neki: Uram, ha te vitted el, mondd meg, hova tetted, hogy elvihessem magammal. Jézus most nevén szólította: Mária! Erre megfordult, s csak ennyit mondott: Rabboni, ami annyit jelent, mint Mester
– olvasható János evangéliumában.
Jézus azt mondta neki, menjen el a tanítványokhoz, és adja hírül: „Fölmegyek Atyámhoz és a ti Atyátokhoz, Istenemhez és a ti Istenetekhez”. Mária Magdolna így is tett. Este a tanítványok mind együtt voltak, félelmükben magukra zárták az ajtót, egyszer csak Jézus lépett be, megállt középen és köszöntötte őket:
„Békesség nektek! Amint engem küldött az Atya, úgy küldelek én is titeket. Ezekkel a szavakkal rájuk lehelt, s így folytatta: Vegyétek a Szentlelket! Akinek megbocsátjátok bűneit, az bocsánatot nyer, s akinek megtartjátok, az bűnben marad.”
Boldogok, akik nem látnak, mégis hisznek
Egyetlen tanítvány, Tamás nem volt köztük, és mikor később mesélték neki a történteket, ő kételkedett. Majd ha látja és tapintja sebeit, elhiszi, hogy valóban feltámadott – mondta. Nyolc nappal később a tanítványok ismét együtt voltak, immár Tamás is, amikor Jézus újra belépett a zárt ajtón. Egyenesen a kételkedőhöz fordult:
„Nyújtsd ide az ujjadat és nézd kezemet! Nyújtsd ki a kezedet és tedd oldalamba! S ne légy hitetlen, hanem hívő! Tamás fölkiáltott: Én Uram és Istenem! Jézus csak ennyit mondott: Hittél, mert láttál. Boldogok, akik nem látnak, mégis hisznek”.
Tojás, hogy hazatalálj
Húsvétvasárnap, vagyis a föltámadás vasárnapja a liturgikus év legnagyobb ünnepe. A hívek a délelőtti misére kosárban vitték a sonkát, kenyeret, kalácsot, tojást, bárányt és bort, amit a pap megszentelt. A tojás, az újjászületés jelképe a magyar hagyományban kiemelt szerepet kapott. A család tagjai együtt fogyasztották el a főtt tojást azért, hogy
A húsvét vasárnapján szentelt ételek maradékait is mágikus tárgyként használták. A szentelt sonka csontját például kiakasztották a gyümölcsfára, hogy sokat teremjen, Székelyföldön a húsvéti étel morzsáját is megőrizték, nyáron a verebek kártevése ellen kereszt alakjában meghintették vele a gabonaföldeket, miközben ezt mondták: „távozzatok innen kártékony madarak”.
