Az mRNS-vakcinák a koronavírus-járvány idején kerültek a figyelem központjába. Magát a technológiát évekkel, sőt, évtizedekkel ezelőtt kezdték el fejleszteni.¹ A koronavírus járvány sok mindent átrajzolt, a világ minden táján a kutatók éjjel-nappal azon dolgoztak, hogy a fejlesztés felgyorsuljon, és a vakcina minél hamarabb rendelkezésre álljon.
Az mRNS-oltóanyagok az újgenerációs vakcinák közé tartoznak, ami azt jelenti, hogy nem legyengített vagy elölt kórokozót tartalmaznak, és nem is egy készen bevitt fehérjemolekulát, hanem egy genetikai információt, amely az immunválasz szempontjából fontos fehérje elkészítésére megtanítja a szervezetet. Az mRNS-alapú vakcinák sem a vírust, sem annak darabját nem tartalmazzák: helyette genetikai információt visznek a sejtek számára, amelyek aztán gyártani kezdik azt a célfehérjét, amire végül az immunrendszer reagál.¹’²
Hogyan működik egy ilyen újgenerációs vakcina?
A szervezetünkben sejtszinten működő rendszereket használja, hogy a testünket felkészítse a vírus támadására. Az mRNS, vagyis a hírvivő ribonukleinsav „békeidőben” is genetikai kódot visz a DNS-ből a sejt fehérjekészítő gépezetébe. Az mRNS fontos szereplője a saját fehérjéink elkészítésének folyamatában, hiszen mint ahogy a neve is utal rá, az információt szállítja sejten belül. Ezt a rendszert használja fel az mRNS technológia, a vakcinával kívülről bejuttatott mRNS sejten belül közvetlenül a fehérjekészítő egységhez jut, ahol az általa hordozott genetikai információ lefordításra kerül és a sejt legyártja az adott fehérjét.¹’³
A koronavírus esetében egy fontos fehérje a tüskefehérje, ez a vírusnak az a része, amelyet arra használ, hogy kapcsolódjon és bejusson a sejtjeinkbe, és azokon belül képes legyen szaporodni. A vakcinagyártás szempontjából a vírusnak ezt a fehérjéjét találták a legalkalmasabbnak arra, hogy ellene védőoltást fejlesszenek ki.¹’²
Az mRNS-vakcina a tüskefehérjére vonatkozó genetikai információt juttatja be a szervezetbe, amelyet a sejtek „lefordítanak”, és nem az egész vírust, hanem csak a tüskefehérjét kezdik gyártani. Az immunrendszer reagál erre, és elkezd ellenanyagokat, valamint immunsejteket termelni. Ezek az ellenanyagok és immunsejtek a jövőben már felismerik a tüskefehérjét mikor egy koronavírus-fertőzés során kerül a szervezetünkbe. A szervezet a termelt tüskefehérjéket és a bevitt mRNS molekulákat egy idő után elpusztítja, ezek néhány hét alatt kiürülnek a szervezetből. Az ellenanyagok és a memóriasejtek azonban tettre készek maradnak, segítenek a védekezéseben egy természetes fertőzés esetén, hiszen felismerik majd a víruson található tüskefehérjéket, mely folyamat beindítja a védekező mechanizmust. A vakcina tehát nem a betegséget kezeli, hanem megakadályozza, hogy a vírus bejusson a sejtekbe, és ott másolásra, szaporodásra kerüljön és súlyos betegséget okozzon.¹’²
A technológia kifejlesztésének egyébként magyar vonatkozása is van: Drew Weissman és Karikó Katalin közös szabadalma hozta el az mRNS-technológia igazi áttörését: szabadalmaztattak egy olyan eljárást, amely segítségével módosított nukleozidokra alapozva hozhatják létre a kívánt mRNS-t. A technológia a járvány miatt annyira gyorsan fejlődött, hogy sok tudós úgy gondolja: az mRNS-oltások jelenthetik a választ számos, most még komoly problémát okozó betegségre. Ilyen lehet a HIV, a rák, néhány trópusi betegség, az influenza – sőt, akár olyan módszereket is ki lehet fejleszteni a technológia felhasználásával, amelyek az autoimmun betegségekben szenvedőknek jelenthetnek megváltást. A határ, mondhatjuk, majdnem a csillagos ég – a koronavírus-járvány miatt pedig most az egész világ az mRNS-vakcinákra figyel.(4)
