Nemes János / MTI
Tudomány

Miért lenne veszélyes növény a levendula?

Ha a levendulát veszélyessé nyilvánítják, bármely más növény is hasonló sorsra juthat. Még a búza sem kivétel. Mozgásképtelenségük okán a növények „vegyi fegyvereket” fejlesztenek önmaguk védelmére, amire egyesek lehetnek allergiások, de jobb lenne az embereket önálló gondolkodásra és tájékozódásra alkalmas lényeknek, nem pedig „fogyasztógépeknek” tekinteni.

Meglepő hír jelent meg a napokban, miszerint az Európai Unió veszélyes növénynek nyilvánítaná a levendulát, vagyis a gyakorlatban a levendulából készült termékek csomagolására figyelmeztetést kellene írni a bennük lévő allergének miatt. A növény rendkívüli népszerűségének köszönhetően az ügy alkalmas arra, hogy egyrészt rávilágítson világunk már-már abnormális túlszabályozottságára, másrészt az EU-ellenes csoportoknak muníciót adhat annak bizonygatására: Brüsszel mindent ellenőrizni akar.

A történet ezen része persze politika, mi tudományos oldalról közelítve arról kérdeztük Molnár V. Attila botanikust, a Debreceni Egyetem TTK Növénytani Tanszékének professzorát, hogy valóban veszélyes-e a levendula. A rövid válasz:

Ilyen alapon minden növényt, a búzát is veszélyessé lehetne nyilvánítani, vagy tényleg ráírni a mikrohullámú sütőkre, hogy vizes macskák szárítására nem alkalmas.

Vegyi fegyvereket hasznosítunk

A növényvilág tagjai köztudottan helyhez kötötten élik az életüket, „ragadozóik” elől nem tudnak elmenekülni, ezért a védekezés más formáit választják. Vegyi fegyvereket alkalmaznak, magyarán olyan célzott vagy másodlagos anyagcseretermékeket hoznak létre, amelyek veszélyesek az őket fogyasztó szervezetekre. Bonyolult boszorkánykonyhát működtetnek milliónyi vegyülettel, amiből sokat profitálhatunk.

A hagyma könnyfakasztó, jellegzetes szagát allil-szulfidok okozzák, ezeket a növény azért állítja elő, hogy senki ne akarja megenni. Sokan pedig pont ezért szeretjük fogyasztani

– mondja a 24.hu-nak Molnár V. Attila.

Vagy például a gyűszűvirágokat (Digitalis) a legelő birkák nagy ívben kikerülik, mert azonnali szívleállást okoz, a humán gyógyászatban viszont szívritmus-szabályozóként alkalmazzák. Vagy a dohány által termelt nikotin nevű idegméreg, a mákból származó morfinok, a sort hosszan folytathatnánk, ám a lényeg, hogy a növények védekezésként termelt „méreganyagait” az ember számtalan területen hasznosítja. Természetesen megfelelő adagolásban és – amennyiben szükséges – a kellő előkészületek után.

Bármelyik növény lehet veszélyes

Ilyen a levendula is, nagyszüleink azért tettek egy csokorral a szekrénybe, hogy elriasszák vele a ruhákat károsító molyokat. Hivatalos gyógynövény, virágának, sajtolt olajának gyógyászati hatása igazolt: nyilván nem gyógyít mindent a megfázástól a pestisig, de több egészségügyi problémát képes kezelni. Talán illata, látványos lila virágai okán elképesztően népszerű manapság, pontosabban nagyon divatos, és mint minden divat, ez is irracionális.

Nemes János / MTI

Jelen van a házi patikánkban, ételeinkben, kozmetikumainkban, elterjedt díszítő motívum, Európa-szerte milliók utaznak azért, hogy levendulamezőn fotózkodjanak. Ma már több száz fajt és fajtát termesztenek kontinensünkön, a legelterjedtebb, az „eredeti” európai növény, a közönséges levendula (Lavandula angustifolia). Témánk szempontjából viszont a lényeg: a levendula gyógynövény, és igen, lehet, hogy egyeseknél allergiás reakciókat vált ki.

De ezért veszélyesként megcímkézni nincs semmi értelme, hiszen a fentiek alapján a legtöbb növény megkaphatná e jelzőt.

Még a búza is, ugyanis a benne található sikér komoly panaszokat okoz gluténérzékenyeknél. Érthető a levendulatermesztők felháborodása, hiszen gondoljunk csak bele: a nagy gonddal termesztett, természetes, harmonikus termékre egyszer csak rákerül az allergénekre való figyelmeztetés, megjelennek a rettegett „E-számok”.

Az átlagos vásárló ebből nyilván csak a „veszélyt” fogja leszűrni. Amúgy ez utóbbiak is teljesen érthetetlenül váltak közellenséggé, hiszen csak egy egységes jelölésről van szó, az egyszerű konyhasónak is van „E-száma” – itt írtunk erről bővebben.

Régóta jól működő mechanizmusokat nem szükséges jelölni. Ha az embereket önálló gondolkodásra és tájékozódásra alkalmas lényeknek, nem pedig »fogyasztógépeknek« tekintjük, akkor feltételezhetjük, hogy el tudják dönteni maguk is, mi a jó és mi a rossz nekik

– véli Molnár professzor.

A „magyar levendulák”: a zsálya és a kakukkfű

A leggyakoribb, közönséges levendula egyébként a Földközi-tenger partvidékén honos, száraz, köves talajon nő olyan környezetben, ahol a telek csapadékosak és fagymentesek, a nyarak pedig szárazak és forrók. Magyarország még a klímaváltozás hatásait figyelembe véve sem ilyen (bár kétségkívül egyre alkalmasabbá válik a levendula számára). Itthon az 1920-as években telepítették az első töveket Tihanyban, mert szép, illatos és kiváló molyűző. Ma pedig már alig találunk kertet, ahol legalább ne próbálkoznának levendulával.

Amint a mondás is tartja, az ízlés nem vita tárgya, mégis térjünk vissza pár szó erejéig a divathoz. Az ajakosvirágúak családjának – ahova a levendula is tartozik – szinte minden tagja tartalmaz illóolajokat, kiváló gyógy- és fűszernövényeket találunk köztük.

Többek között a szurokfű, a kakukkfű, a zsálya őshonos hazánkban, érdemes lenne ezeket is felfedezni a levendula mellé vagy akár helyette. Molnár V. Attila érdekes párhuzamra hívja fel a figyelmet: Magyarországon vadon él vagy 20 hagymafaj, mindegyik fogyasztható és jellegzetesen hagymaízű, mégis csupán a medvehagyma került be a köztudatba, ezt az egyet ismerjük, szedjük, vásároljuk és utaztatjuk sokszor száz kilométereket a piacig.

Ha kommentelni, beszélgetni, vitatkozni szeretnél, vagy csak megosztanád a véleményedet másokkal, a 24.hu Facebook-oldalán teheted meg. Ha bővebben olvasnál az okokról, itt találsz válaszokat.

Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
24-logo

Engedélyezi, hogy a 24.hu értesítéseket
küldjön Önnek a kiemelt hírekről?
Az értesítések bármikor kikapcsolhatók
a böngésző beállításaiban.