A környezeti krízis, egy hatalmas aszteroida becsapódása, egy pandémia vagy egy nukleáris háború egyaránt apokalipszist okozhatna a bolygón. Vajon hány túlélőre lenne szükség ahhoz, hogy fajunk egy ilyen eseményt követően fennmaradjon?
Egy atomháborút követően például nukleáris tél jelentkezne, ami nemcsak élelmiszerhiányhoz vezetne, de veszélyes sugárzással is járna. Egy pandémia után ezzel szemben a környezet nem tapasztalna ennyire drámai átalakulást.
Cameron Smith, a Portlandi Állami Egyetem antropológusa a Live Science-nek azt nyilatkozta, a néhány száz főből álló populációk akár évszázadokig fennmaradhatnának egy globális katasztrófát követően. A kutató vizsgálatai során arra jutott, hogy a globális civilizáció bukásakor a legnagyobb veszélyben a nagyvárosok lennének, mivel ezen települések a kívülről behozott élelemre, illetve az elektromosságra támaszkodnak.
Smith azt feltételezi, hogy az apokalipszis után olyan önellátó, maximum ezer főből álló közösségek jönnének létre, mint amilyenek az újkőkor települései voltak. Ezek a csoportok egymással is érintkezésben lehetnének. A legnagyobb kihívást a beltenyészet elkerülése jelentené, ami a kis populációknál komoly kockázatot jelent.
Seth Baum, a Globális Katasztrófakockázati Intézet társalapítója és igazgatója úgy véli, amennyiben az emberek felismerik a közelgő katasztrófát, felkészíthetik a populációkat. A szakember szerint a legfontosabb az apokalipszis megelőzése lenne, egy nukleáris háború esetén ez a jó nemzetközi kapcsolatokat jelenti. Fontos ugyanakkor, hogy készen álljunk az esetleges katasztrófára – az atomháború példájánál maradva ezt bunkerek építésével érhetnénk el. Baum azt is elképzelhetőnek tartja, hogy a bolygó pusztulásával járó fenyegetés esetén a Földet is elhagyhatnák az emberek.
Egy 2018-as tanulmány alapján a legközelebbi ismert exobolygóhoz, a potenciálisan lakható Proxima Centauri b-hez egy feltételezett, mai technológiánkkal létrehozható űrhajóval 6300 év alatt érhetnénk el.
Frédéric Marin, a Strasbourgi Egyetem munkatársa és kollégái szerint a csapatot 49, egymással nem rokon párból kellene kialakítani. A populáció csak bizonyos körülmények között maradna egészséges, ezért szigorúan kellene szabályozni a szaporodást.
Egy későbbi, 2021-es publikációban Marinék már azt írják, egy 500 fős kezdőlegénységgel genetikai szempontból sokkal biztonságosabb lenne az út. Smith ugyanakkor úgy véli, hasonló forgatókönyv esetén a cél az lehetne, hogy minél több embert tudjunk elvinni, ezzel csökkentve a beltenyészet kockázatát.
