Több mint egy éve élünk együtt a koronavírussal, és – szomorú, de – kezdjük megszokni a vele járó korlátozásokat is. A The Guardian azonban összegyűjtött néhány olyan témát, amiben még mindig elég rosszul állunk – az emberek 34%-a például letagadja a COVID-tüneteit, és nagyon kevesen vigyázunk már a nagyira azután, hogy a barátainkkal találkoztunk.
Arra figyelünk, mit szabad, nem arra, mi biztonságos
Természetes, hogy már mindenki belefáradt a korlátozásokba és a szociális izolációba, ez azonban azzal jár, hogy kevésbé vagyunk óvatosak: a fiatalok például különböző baráti társaságokkal találkoznak, mivel nekik kevesebb esélyük van a súlyos betegségre, ezután azonban meglátogatják az idősebb rokonokat is, annak ellenére, hogy van esély a terjesztésre. A járvány elején még sokkal inkább figyeltünk arra, hogy az időseket semmiképp ne fertőzzük meg – ez a COVID-kimerültség miatt most már lazulni kezd, pedig a vírus ugyanolyan veszélyes most is rájuk.
Megbízunk a barátainkban
Egy amerikai kutatás kimutatta, hogy a fertőzött emberek 34 százaléka simán letagadja, ha koronavírus-fertőzésre utaló tünetei vannak, csak azért, hogy közösségbe mehessen, és ne kelljen otthon karanténban maradnia. A megkérdezettek negyede hazudott arról, hogy mennyire tartja be a szociális korlátozásokat. Érdemes némi kétséggel fogadni a barátaink beszámolóit,
Alulértékeljük, mit jelent, hogy levegőben terjed a vírus
Elméletben értjük, hogyan terjed a fertőzés, de gyakorlatban sokszor nem figyelünk: ha valakinek például érezzük a leheletének a szagát (vagy illatát ugye, kinek mi), az általa elfogyaszttot alkoholt, vagy azt, hogy éppen cigarettázott, ahhoz biztosan túl közel állunk. Ugyanez a helyzet akkor, ha sport közben például szorosan valaki más mögött futunk, biciklizünk, sétálunk – ilyenkor is megnő az esélye, hogy az általa kilélegzett vírusokat mi is megkapjuk. Ráadásul egyre inkább úgy tűnik, hogy a betegség súlyossága függ a szervezetbe jutó vírusok mennyiségétől is, így érdemes erre is figyelni.
Azt hisszük, a kinti programok biztonságosak
A maximum tízfős, 8-ig tartó házibulikon kívül nem maradt nagyon más szórakozási lehetőségünk, mint hogy kiszabaduljunk a szabad levegőre – nem minden kinti program biztonságos azonban. A szociális távolságtartás továbbra is fontos, és ha zsúfolt kültéri területen vagyunk, ugyanúgy nagy az esélye annak, hogy valakitől elkapjuk a koronavírust. Ilyenkor is figyelni kell azokra az alapszabályokra, amiket sajnos már túl jól ismerünk: másfél méter távolság, maszkviselés, kevesebb szociális interakció.
Kilóg az orrunk a maszkból
A maszkviselés nem egy bonyolult tevékenység, mégis nagyon sok embernek nem sikerül megugrani – még a legzsúfoltabb tömegközlekedési eszközön is látni legalább néhány olyat, akinek az orráról lelóg a maszkja. Így már gyakorlatilag felére is csökkentette a hatását a viselésének. Bár a maszkok egyedül nem gátolják meg a járvány terjedését, nagyon fontos védelmi vonalat jelentenek a többi korlátozással együtt.
Csodát várunk a vakcinától
Ha valakit beoltottak koronavírus ellen, az nagy eséllyel hónapokig nem lesz beteg – ez azonban nem azt jelenti, hogy nem kaphatja el és adhatja tovább másnak a patogént, így egészen addig, amíg a nyájimmunitás küszöbét nem éri el a társadalom, a korlátozások legalább egy részének meg kell maradnia. Előfordulhat, hogy a vakcinák egy része a továbbadást is meggátolja, de egyelőre nincs elég információ erre vonatkozóan, hogy alapozni lehessen rá.
Azt hisszük, nem kaphatjuk el a betegséget kétszer
Rengeteg a kérdés a fertőzés utáni védettséget illetően, sok kutatás szerint néhány hónapig, megint mások szerint több, mint fél évig is tarthat az immunizáció, ha átestünk a betegségen. Biztosat azonban senki nem tud mondani egyelőre, és tudunk néhány esetről, ahol pár hónap különbséggel kétszer is megfertőződött valaki. A tudomány jelenlegi állása szerint ez teljesen lehetséges, nagy az esélye azonban, hogy a második fertőzés enyhe lesz, és észre sem vesszük, tünetmentesen átvészeljük – ez azonban nem jelenti azt, hogy másokat nem fertőzhetünk meg.
