Az Európai Kutatási Tanács évente meghirdetett Starting Grant pályázata az unió egyik legrangosabb kutatói ösztöndíja. Olyan fiatal kutatóknak nyújt öt évre szóló támogatást, akik szakterületükön már eddig is kimagasló eredményeket értek el, a pályázatra beküldött projektjük pedig magas színvonalú kutatási eredményeket feltételez. Idén Magyarországról egyedül Dr. Andics Attila, az ELTE Etológia Tanszékén működő MTA-ELTE Lendület Neuroetológiai Kutatócsoport vezetője kapott támogatást 1,9 millió euró összegben.
Kutatócsoportjával a következő öt évben azt kutatja majd újszerű kognitív idegtudományi és etológiai módszerekkel, hogyan alkalmazkodott a háziasított emlősök agya az emberi beszédhez – a vizsgálat alanyai elsősorban kutyák, törpemalacok, kis részben farkasok és vaddisznók lesznek. Ezek alapján pedig azt is megérthetjük, miként változtathatta meg az emberi agy hangfeldolgozásért felelős mechanizmusait a beszéd kialakulása.
Mit jelent mindez a gyakorlatban? Hogyan segíthetik az állatok az emberi beszéd agyi folyamatainak megértését? Erről kérdeztük Andics Attilát.
Érzelmi hangadásból beszédértés
A beszéd egyedül az emberi faj képessége annak ellenére, hogy a legtöbb állat szintén aktívan kommunikál hangok segítségével, utóbbit érzelmi hangadásoknak nevezzük. Sokuk még fajok között is pontosan értelmezhető, a farkas morgását például éppúgy figyelmeztetésként, fenyegetésként értelmezi az ember, a nyúl vagy a szarvas, mint a másik farkas. A beszéd egészen más, a jelentések forrása itt nem a hangadás valamilyen fizikai jellegzetessége, hanem egy nyelvi közösségen belüli megegyezés. Azt viszont nem értjük, hogyan jelent meg a képesség a beszéd különféle elemeinek hatékony feldolgozására.
A ma domináns elméletek szerint az ember viszonylag rövid idő alatt, a 200 ezertől 50 ezer évvel jelenkorunk előttig tartó periódusban, ötezer nemzedék során vált érzelmi hangadással kommunikálóból beszédértő fajjá: mi lehet az, ami ezt kiváltotta?
– fogalmaz a 24.hu-nak Andics Attila.
Új adottság vagy alkalmazkodás?
A sok bizonytalanság mellett a tudomány egyik válasza, hogy az emberi agyban olyan specializációk jelentek meg, amelyek magukkal hozták a beszédet: amiben jók voltunk, azt elkezdtük használni, és még jobbak lettünk. A szakember viszont az agykutatás után etológusokkal töltött évek tapasztalata alapján egészen más szempontból közelíti a kérdést.
A beszédre ugyanis mérhető válaszreakciók jelentkeznek az agyban, de vajon ezek a specializációk a beszéd hatására alakultak ki, vagy már korábban is megvoltak, és a beszéd fontossá válásának hatására funkciót váltottak? Sarkosan fogalmazva: különleges, új adottságról vagy pedig alkalmazkodásról van-e szó. És itt jön a képbe a kutya.
A kutya ugyan nem beszél, de sok mindent megért, amit mondunk neki, a háziasítása óta eltelt 30 ezer évben ugyanabban a nyelvi környezetben él, mint mi. Esetében ez szintúgy ötezer generációt jelent. Ha a beszédértés agyi specializációi gyors alkalmazkodásként jöttek létre a megváltozott környezethez, akkor lehet, hogy más fajban, így a kutyában is megjelentek.
Extra huncutság
Korábbi vizsgálatokból tudjuk, hogy a kutyák agyában megvan az az agyi terület, amely másképpen, erősebben reagál a fajtársak hangjára. Jó lenne tudni, hogy az emberi beszédre is érzékenyebbek-e, mint más fajoktól származó hangokra, vagyis a több tízezer éves együttélés során elkezdtek-e speciális érzékenységet mutatni az emberi beszéd iránt. Ezalatt nyilván nem a betanított parancsszavakat kell érteni, hanem az eb számára „érthetetlen” beszédet.
Amennyiben ki lehet mutatni agyi hasonlóságokat, az egész történetet visszavezethetjük a közös ősig, ami esetünkben egy 100 millió évvel ezelőtt élt emlős volt. Csakhogy van itt egy extra huncutság
–jegyzi meg a kutató.
Elképzelhető ugyanis, hogy az emberi hangokra és a beszédre való érzékenyülés nem a háziasítás, hanem részben vagy teljesen az egyedfejlődés során játszódik le, ezért vonnak be a kísérletbe törpemalacokat. Ők csak az elmúlt pár évtizedben váltak házi kedvenccé, tehát ha bennük is megvan a képesség, akkor az gyaníthatóan gyorsan, akár az egyed élete során kialakulhat.
E szempontból meg kell vizsgálni újszülött, kölyök állatokat is, hogy megtudjuk, melyek a tanulással szerzett tulajdonságok, illetve a modellállatok „vad párjait”, a farkast és a vaddisznót a háziasítás során szerzett képességek azonosítására. Ahogy Andics Attila fogalmaz: „állatokat vizsgálunk, hogy megértsük rajtuk keresztül az emberi agy működését”.
Kiemelt kép: Mohos Márton /24.hu
