Az új koronavírus (SARS-CoV-2) mai tudásunk szerint november közepén fertőzte meg az első embert, persze elképzelhető, hogy ennél korábbi megbetegedés is előfordult. Bár Kínában látszólag enyhül a járvány, a világ nagy részén még csak most kezd el felgyorsulni a terjedés.
Teljesen új kórokozóról van szó, az adatok folyamatosan alakulnak, sok pácienst például csak utólag azonosítanak.
Mindenek előtt fontos kiemelni, hogy a koronavírus nem mindenkire hat ugyanúgy: sokan tünetmentesek maradnak, vagy enyhe tüneteket tapasztalnak, míg egyes személyeknél igen súlyos betegség alakul ki. Úgy tűnik, hogy a kórokozó elsősorban az idősebbekre jelent fenyegetést, náluk a halálozási arány is magasabb, azt viszont túlzás lenne állítani, hogy a fiatalabbak biztonságban lennének.
Hogy a halálozási rátára vonatkozó eredmények mennyire képlékenyek, azt jól mutatják az egymás után közölt tanulmányok. Február 24-én Vej-csie Guan, a Kínai COVID-19 Cyógykezelési Szakértői Csoport tagja és kollégái 1099 kínai esetet vizsgálva arra jutottak, hogy az országban az esetek mintegy 1,4 százaléka végződött halállal.
Egy szintén február 24-én megjelent tanulmányban Zunjou Vu, a Kínai Járványvédelmi és Járványmegelőzési Központ munkatársa és csapata több mint 72 ezer kínai esetet vizsgált – ezek közül 16 ezer volt a feltételezett megbetegedés, ami igazolja, hogy sokszor milyen nehéz a diagnosztizálás. A szakértők szerint az esetek 2,3 százaléka végződik halállal, 70 éves kor felett pedig egyre nőtt az arány.
Tedros Adhanom Ghebreyesus, az Egészségügyi Világszervezet (WHO) főigazgatója nagyjából egy héttel később, egy március eleji sajtótájékoztatón már azt mondta, a halálozási arány 3,4 százalék körül mozog. Ez jóval magasabb, mint az influenza halálozási rátája – a két betegség összevetéséről ebben a cikkben írtunk bővebben.
Látható tehát, hogy a halálozásra vonatkozó adatok nagyon gyorsan alakulnak, a becslések 1-4 százalék közé teszik a rátát. A pontos információk fő akadálya egyelőre az, hogy az esetek rögzítéséhez képest az elhalálozások napokkal vagy akár hetekkel később jelentkeznek.
Területenként változhat a helyzet
Érdemes azonban kiemelni, hogy sok kutató vagy egy egész ország esetében, vagy globális szinten igyekszik felmérni a halálesetek arányát. Ez rendkívül hasznos a betegség megértése szempontjából, viszont nem ad átfogó képet a kialakult helyzetről.
Mizumoto Kendzsi, a Kiotói Egyetem szakértője és Gerardo Chowell, a Georgiai Állami Egyetem kutatója tanulmányukban szintén a kínai eseteket vették alapul, de részleteiben vizsgálták a regionális különbségeket is. Arra jutottak hogy Vuhanban, a járvány epicentrumában a halálozási arány a 12 százalékot is elérhette, Hupej tartományban 4 százalékos lehetett, míg a kevésbé fertőzött területeken 1 százalék körül mozgott. Az új koronavírussal kiemelten foglalkozó Johns Hopkins Egyetem adatai szintén árulkodóak: az elérhető információk alapján a járvánnyal példás módon megküzdő Dél-Koreában 0,8; Japánban 1,6; Olaszországban és Kínában 3,8; míg a sokszor vitatható módszerekkel dolgozó Egyesült Államokban pedig 5,9 százalékos lehet a halálozási arány.
Ez is bizonyítja, hogy bár a koronavírus valószínűleg a lakosság jelentős részét meg fogja fertőződni, nem mindegy, hogy egyszerre hányan betegednek meg. Ha sikerül elnyújtani a járványt, az egészségügy hatékonyabban kezelheti a pácienseket, ezzel pedig elkerülhető, hogy olyan körülmények alakuljanak ki, mint Olaszországban. A szigorú járványügyi intézkedések és a tanácsok betartása ezért is fontos, ezekkel ugyanis potenciális halálesetek előzhetőek meg.
Kiemelt kép: MTI/EPA/Roman Pilipej
