Már két éve figyelmeztettek tudósok, hogy a világ számos pontján mikroműanyag szennyeződést találtak a csapvízben. Magyar kutatók pedig nem csak természetes vizekben, hanem halastavakban is mértek ilyen szennyezést, igaz, ez utóbbi koncentrációja jóval alacsonyabb, mint a csapvízbe is kerülő mikroműanyagé.
Nincs adat
Arról viszont nem lehetett tudni, hogy a magyar kormány illetékes szervei mérték-e, hogy mennyire szennyezett mikroműanyaggal a hazai édesvíz, ezért Szél Bernadett közérdekű adatigénylésekkel igyekezett ezt kideríteni.
Szél Bernadett egészen pontosan „a hazai emberi fogyasztásra, illetve közösségi használatra szánt vizek, továbbá természetes vizek glifozát, illetve mikroműanyag tartalmára vonatkozó” idősoros adatokat kért volna. Nos, ilyenekkel nem rendelkezik a kormány.
A glifozát az gyomirtó, amit a kormány nem igyekszik betiltani, pedig erős a gyanú, hogy rákkeltő anyagról van szó. A kormány arra hivatkozik ebben az ügyben, hogy az EU is engedélyezte a glifozát használatát, igaz, például Ausztria ettől függetlenül tiltja.
Veszélyes a mikroműanyag?
Ahogy a glifozát káros hatásairól, úgy a mikroműanyag szennyeződéséről is megoszlanak a tudományos vélemények.
Annyi biztos, hogy nem hangzik jól, hogy minden héten egy bankkártyányi műanyagot nyelünk le, ami éves szinten negyed kilót jelent. És az sem, hogy a tengeri állatok szervezetében egyre több műanyagot találnak.
Azt is kimutatták, hogy a mikroműanyag beépülhet a szövetekbe is, viszont a tudományos vizsgálatok még mindig nem elégséges annak megállapítására, hogy mennyire veszélyes a mikroműanyag. A WHO legutóbb arról számolt be, hogy nem kell félni az ivóvízben lévő műanyagtól, de nagyon óvatosan fogalmaztak, és az egészségügyi világszervezet is további vizsgálatokat tart szükségesnek ahhoz, hogy ki lehessenjelenteni bármi biztosat ezügyben.
Egy 2018-as felmérés már jelezte, hogy a Dunában jelen van a mikroműanyag, azonban úgy tűnik, a kormány nem foglalkozott azóta sem kérdéssel.
Kiemelt kép: Farkas Norbert / 24.hu
