Tudomány

Az ország egytizedén alkohol „termett”

Az alkoholizmus elleni harc hazánkban már a XIX. században elkezdődött. Akadnak mérvadó statisztikák, például 1919-ből, amelyek abszolút alkoholra átszámított értékben közel 10 liter/fő évi fogyasztást mutattak, ebből született a Magyarországi Tanácsköztársaság által bevezetett teljes alkoholtilalom.
Korábban a témában:

A közismert szlogen szerint az alkohol öl, butít és nyomorba dönt, aminek eredeti verziója az I. világháború idejéből így hangzik: az alkohol méreg, öl, butít és nyomorba dönt. Az Alkoholellenes Egyesületek Országos Ligája plakátján jelent meg Bíró Mihály munkájaként, a grafikust a Népszavának készített – utóbb szimbólummá vált – vörös kalapácsos munkása tette ismertté az 1910-es években.

A háború alatti szlogen tömör indoklását foglalta össze azon utópiának, amit hazánkban 1919-ben erőltettek a gyakorlatba: a teljes alkoholtilalomét.

A témában Dr. Bödők Gergely történészt, a fiatal történészeket tömörítő Clio Intézet társ-ügyvezetőjét kérdeztük, kétrészes sorozatunk első felében fejenként 10 liternyi tiszta szesz elfogyasztásán keresztül fenti, ma már „szállóigévé” vált mondatig jutunk.

Túl aszketikus volt, kivégezték

Annyira távoli múltba betekintést engedő forrásaink nincsenek, de ettől még biztosra vehetjük, hogy a túlzott alkoholfogyasztásból eredő problémákkal őseink már a kezdet kezdetétől tisztában lehettek. Évezredekig társadalomromboló hatása miatt szólaltak fel ellenzői, a korlátozás igénye vagy a tilalom megjelenik a Bibliában, és az arisztotelészi etika is a mértékletesség elvét hangsúlyozta.

Az ókeresztény időkben a hét főbűn megfogalmazásakor is nagy súllyal esett a latba az iszákosság elleni fellépés, ami a középkorban még tovább élesedett. A firenzei domonkos szerzetes, Girolamo Savanarola kemény harcot hirdetett a hívságok – köztük az alkoholfogyasztás – ellen:

Tanai túlságosan aszketikusak voltak, prédikációiban durván támadta a fennálló rendet, különösen az erkölcstelennek bélyegzett pápaság intézményét, ezért a pápa kiközösítette, majd inkvizíció elé állították és 1498 májusában kivégezték

– fogalmaz a 24.hu-nak Bödők Gergely.

Felismerték, hogy betegség

Benjamin Rush amerikai orvos volt az első, aki a XVIII. század végén az alkoholizmust szenvedélybetegségként írta le. Ezzel a problémát igyekezett kivenni az erkölcs és a vallás köréből, és tudományos alapokon nyugvó megoldást, valamint állami beavatkozást sürgetett.

A teljesen alkoholmentes társadalom azonban csak a XIX. század második felében született utópia, amely döntően a fehér, protestáns amerikaiak körében örvendett széles népszerűségnek. A progresszív társadalmi reformmozgalom szélsőséges hívei az amerikai társadalom minden gondját az iszákosság számlájára írták, a bűnözésen, a munkanélküliségen, a prostitúción át a családon belüli erőszakig. Ekkor dolgozzák ki elsőként annak tételét is, hogy az alkoholfogyasztás függőséget okoz.

Az alkohol méreg, öl, butit, nyomorba dönt. Bíró Mihály plakátja, 1912., Országos Széchényi Könyvtár, Plakát- és Kisnyomtatványtár

A mozgalom első sikereit már az első világháború idején elérte, 1919-re már az Egyesült Államok 29 állama tiltotta be a nagyobb alkoholtartalmú italok készítését, forgalmazását és bevitelét.

Hazánk az alkoholtérképen

Magyarországon a század végén komoly egyesületek, ligák, szervezetek jöttek létre és futottak fel, amelyek sikerrel emelték a politikai- és közbeszédbe az alkoholfogyasztás kérdését. Antialkoholista lapokat és brosúrákat adtak ki, röplapok, plakátok tucatjai lepték el az utcákat, a századfordulón alkoholbetegeket kezelő intézmények, szanatóriumok jöttek létre.

Az 1909-ben létrehozott Rákospalotai Gyógyítóház sokáig az egyetlen alkoholizmust (és morfinizmust) gyógyító intézet volt az országban, szakszerű személyzettel és ellátással, hatalmas zöld parkkal és saját tóval.

A törekvés hátterében jobbára szociáldemokrata hátterű munkásmozgalmi vezetők, politikusok és szakemberek álltak, akik a három legkomolyabb magyar népbetegségnek a tbc-t (ahogy akkor hívták: tüdőgümőkór), a különféle nemi betegségeket és az alkoholizmust tartották

– mondja a 24.hu-nak a történész.

A tudomány és az országos politika figyelme is gyorsan ráirányult: a neves közgazdász, statisztikus Keleti Károly munkájának köszönhetően már 1881-ben megjelent olyan statisztika is, amely Magyarországot elhelyezte a világ „alkoholtérképén”.

Évi 10 liter tiszta szesz

A különböző italok eltérő alkoholtartalma miatt az összehasonlításhoz a tiszta (abszolút) alkoholt vették figyelembe. E szerint pedig az Osztrák-Magyar Monarchia lakói évente fejenként körülbelül 10 literrel fogyasztottak. Ez a mérték erős középmezőnynek számított, tekintve a listavezető franciák 16,5, az olaszok és belgák 13,5 literét, illetve az utolsó helyezett skandináv országokat a maguk 3-5 liter körüli értékeivel.

Az eloszlás sem volt egyenlő, a peremterületeken és a szegényebb régiókban az emberek már akkor is gyakrabban nyúltak a pohárért. Az alkohol elleni küzdelem tehát igencsak indokolt volt, ráadásul egy 1919-es statisztika szerint a Monarchia termőföldterületeinek 10 százalékán olyan növényeket termeltek, amikből különböző típusú alkoholt állítottak elő.

A korabeli, nyilván propagandisztikus megfogalmazás szerint tehát az ország egytizedén „mérget” termeltek.

A századfordulótól az egészségügyi kérdést ugyanakkor nemcsak szociálpolitikai mutatókkal, de kriminalisztikával is összekapcsolták, született arra vonatkozó becslés is, hogy a hazai bűncselekmények 70 százalékát ittas állapotban követték el.

Alkohol és prostitúció. Lejava Ferenc plakátja, 1919. Országos Széchényi Könyvtár, Plakát- és Kisnyomtatványtár

A katonákat itatni kellett

Egy szó, mint száz, hazánkban is komoly probléma volt az alkoholizmus, a politika, a tudomány és a kissé anakronisztikusan fogalmazva a „civil szféra” is komolyan vette. A kérdés komolyan esett latba a Nagy Háború alatt is, amikor több millió férfi munkáját kellett pótolni a hátországban, az alkohol ebben nyilván nem segített. Bíró Mihály cikkünk elején idézett mondata rendkívül aktuális volt. A fronton is a mértékletesség számított fő vezérlő elvnek, de fennállt egy speciális dilemma is.

Egy »részeg századot« nem lehet és nyilván senki nem is akar ütközetbe vinni, a lövészárkokban élt napok, hetek, hónapok stresszét viszont valahogy oldani kellett

– világítja meg Bödők Gergely.

Gondoljunk csak bele, az akár két-háromnapos tüzérségi előkészítés alatt a katona kuporgott az árokban, azon imádkozott, nehogy valamelyik a közelében érjen földet. Aztán hirtelen vége, egy sípszó, és máris az ellenség ordító tömege zuhan rá szuronyt szegezve.

A harci kedv növelésére és a feszültség enyhítésére tehát „központilag” osztottak bizonyos mennyiségű alkoholt, de nem sokat: általában fejenként egy-egy deci töményet vagy pár deci bort. Kitüntetett ünnepnapokon, mint például Ferenc József születésnapján, bakáink ünnepelhettek, ami a szerencsétlen körülmények között azt is jelentette, hogy ezen a napon jobb menázsit kaptak, szórakozhattak és többet is ihattak.

Gyökeres változást Kun Béláék hatalomra jutása hozott már a háború után, rögtön a Magyarországi Tanácsköztársaság kikiáltását követően. Ez volt a teljes alkoholtilalom törvénybe foglalása, erről szól cikkünk napokban megjelenő második fele.

Kiemelt kép: Fortepan

Ajánlott videó mutasd mind

Ha kommentelni, beszélgetni, vitatkozni szeretnél, vagy csak megosztanád a véleményedet másokkal, a 24.hu Facebook-oldalán teheted meg. Ha bővebben olvasnál az okokról, itt találsz válaszokat.

A cikkhez ide kattintva szólhatsz hozzá.
German-born rocket pioneer Dr Wernher von Braun (1912 - 1977).    (Photo by Evening Standard/Getty Images)
Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
24-logo

Engedélyezi, hogy a 24.hu értesítéseket
küldjön Önnek a kiemelt hírekről?
Az értesítések bármikor kikapcsolhatók
a böngésző beállításaiban.