Attila király halála után két fia, Aladár és Csaba együtt kezdett el uralkodni, ám a legyőzött, adófizetésre kötelezett nyugati népek úgy érezték, eljött a bosszú ideje. Veronai Detre német fejedelem vezetésével viszályt szítottak az amúgy egységes hun népen belül, Csaba és Aladár csatájától tizenöt napig vértől áradt a Duna.
Mesélünk
Ekkor Csaba nyert, ám Detre árulással mégis fölébe kerekedett, végül Attila fiait mind megölték, a hunok egymást gyilkolták le. Tizenötezren tudtak megmenekülni, ők Csaba vezetésével előbb a bizánci császár – Csaba nagyapja – udvarába menekültek, majd visszatértek Szittyaországba.
Innen folytatjuk történetünket félretéve a történettudományt, továbbra is a magyar krónikás hagyomány alapján írunk őstörténetünkről úgy, ahogy azt elődeink ránk hagyták, ahogy ők hitték és tudták. Válogatásunk önkényes, a teljesség igényére sem törekszik, csupán mesélünk.
A hun nemesség nem rajongott érte
A Képes Krónika úgy tudja, amikor Csaba megérkezett szittya földre, ősei székébe, még életben találta Attila édesapját, Bendegúzt. Igen törődött volt már, de egészséges, az ő tanácsára nem szittya nőt vett feleségül, Khovarezmből nősült. E házasságból született Edömén és Ed, tőle származik az Aba nemzetség.
Belpolitikailag viszont nem biztos, hogy szerencsésnek tekinthetjük ezt a házasságot, vagy talán Csaba viselkedése volt túl rátarti, de a Képes Krónika így ír:
Midőn Csaba Szittyaországba ment, és szerte kérkedett anyja nemességével, a hunok nemessége megvetette őt, mondván, hogy nem igazi fia a szittya királynak, hanem idegen nemzetbeli jöttment, mivel nem kapott szittya feleséget, hanem khvarezmi nemzetségből nősült.
Mindettől függetlenül a krónikáink alapján annyit tudunk még, hogy sürgette a szittyákat: térjenek vissza Pannóniába és álljanak bosszút a németeken.
Háromezer hun itt maradt
Éltek ott még hunok, a Krimhilda csatájaként emlegetett hatalmas vérontásból ugyanis még háromezren megmenekültek, akik a vész elültével Csiglamezején gyűltek össze.
Féltek a nyugati nemzetektől, hogy hirtelen rájuk támadnak, bementek hát Erdőelvébe, s nem hívták magukat magyaroknak, hanem más névvel székelyeknek.
A nyugati nemzetség ugyanis meggyűlölte a hunokat Attila életében… A székelyek tehát a hunok maradékai, úgy tudták, Csaba odaveszett Görögországban. A Képes Krónika szerint ezért mondja máig a nép „Akkor térj vissza, amikor Csaba Görögországból”. A hunok vissza is tértek Attila földjére, de azt Csaba már nem élte meg.
A legendák világában viszont az a szép, hogy egy másik történet szerint viszont Csaba királyfi nem hagyta magára „székely nemzetét”, szükség adódván visszatért segíteni harcukat, méghozzá három alkalommal. Ezzel folytatjuk majd történetünket.
Illusztráció: Attila Aquileiát ostromolja. Miniatúra a Képes krónikában – Wikipedia
