Aki magyar iskolába járt, magyar nyelvi környezetben nőtt fel, vagy csak kicsit is érdekli múltunk, kultúránk, axiómaként kezeli: Mátyás király volt a legnagyobb magyar uralkodó. Pedig látszólag a semmiből jött, szinte gyerekként került trónra, évekig még a Szent Korona sem volt birtokában.
Átlagos baráti sör-unicum vagy fröccs mellett ilyenek nem nagyon kerülnek szóba, hiszen ha Mátyás, akkor álruhában járta az országot, elfoglalta „Bécsnek büszke várát”, mígnem hataloméhes felesége mérgezett fügével meggyilkolta.
Ez utóbbit már Dr. Horváth Richárd történész, az MTA BTK Történettudományi Intézetének tudományos munkatársa mondja a 24.hu-nak, vele beszélgettünk néhány érdekes részletről a király 1443. február 23-ai születésének évfordulóján.
Kétrészes cikkünk jelen tagja a férfiként cselekvő „gyermekkirályról”, a Szent Korona ma már felfoghatatlan súlyáról és arról szól, jó helyen van-e Mátyás a mai köztudatban. A második epizód az álruhás királyt mutatja be és Mátyás mérgezéses halálát cáfolja.
László „korán” született
Mátyás nagyon fiatalon, mai fogalmaink szerint gyerekként került trónra, mégis határozottan, kemény kézzel uralkodott az első perctől fogva, amire a meglepő magyarázat: másodszülöttsége ellenére eleve „királynak nevelték”.
Közvetlen bizonyíték ugyan nincs erre, de számos jel és következtetés utal rá, az ok pediglen Hunyadi János karrierjében keresendő. Hunyadi László születésekor az apa szörényi bánként katonai tehetsége és vezetői érdemei mellett sem tartozott az ország vezető nemesei közé, László annak rendje és módja szerint katonai dominanciájú nevelést kapott. Amikor viszont Mátyás meglátta a napvilágot, édesapja már a legnagyobbak közé emelkedett, 1446 nyarán, amikor Mátyás hároméves volt Magyarország kormányzója lett.
Ez gyakorlatilag királyi főhatalmat jelentett annyi kitétellel, hogy nem adományozhatott 32 jobbágyportánál nagyobb birtokot, valamint nem hozhatott fej- és jószágvesztésről szóló ítéletet. Az ekkorra már igencsak tetemes Hunyadi vagyon mellett pedig a királyi birtokok felett is rendelkezett.
Teljesen mások voltak a lehetőségek, a fiú nevelőjének már olyan hatalmas koponyát is meg tudott nyerni – és megfizetni –, mint a kiváló humanista Vitéz János vagy a lengyel Szánoki Gergely. Sőt, felcsillant a dinasztialapítás a lehetősége is, amiért János tudatosan készíthette kisebbik fiát utódjának – azért őt, mert az elsőszülött László ekkor már túl „idős” volt ehhez.
Jól képzett férfi volt
V. László kiskorúsága idején hazánkat, Csehországot és Ausztriát is kormányzók irányították, 1452-ben pedig, László nagykorúvá válása után egyiküknek sem akarózott „visszaadni” a hatalmat, nem kívánták a király visszatérését. E vonulat részeként Hunyadi jelentős királyi javadalmat megtartott, és folytatta Mátyás neveltetését abban a szellemben, hogy egykor majd ő követi a dinasztia élén. Anélkül, hogy tovább ragoznánk: az élet még tovább kuszálta a szálakat, de 1458 januárjának végén a rendek Hunyadi Mátyást választották királynak.
Az 1440-es 50-es évek a korabeli terminológia szerint is »zavaros idők« (tempore disturbiorum) voltak, szinte bármikor bármi megtörténhetett, a mai szemlélő a Trónok Harcában érzi magát, ha betekint a részletek közé
– szemlélteti a történész.
Remek döntés volt, és semmit nem számított, hogy Mátyás mai szemmel gyerekként került az ország élére. Merthogy sem jogilag, sem a gyakorlatban nem volt az: a középkorban már férfinak számított, ráadásul magasan és célirányosan képzett embernek. Képzeljük el úgy, mint most egy frissen végzett egyetemistát.
Mátyás tehát a legkevésbé sem a „semmiből” jött, felkészülten és jókora tehetséggel megáldva látott munkához.
A Szent Korona nevében
A dolog szépséghibája az volt, hogy a Szent Korona már 1440 óta a III. Frigyes német-római császárnál volt, és esze ágában sem volt visszaadni. Nélküle pedig a magyar király tekintélye csekély, trónja ingatag volt a középkorban. A magyar Szent Korona jelentősége nem valami hagymázas mese, hanem nagyon is gyakorlati következményekkel járt, ami Mátyás uralkodásán is megfigyelhető.
A korona visszaszerzéséig, azaz 1458-64 között Mátyás kompromisszumokat kötő, a megegyezést kereső, birtokokat gyakran adományozó uralkodó volt, igyekezett megnyerni és/vagy megvenni alattvalói támogatását. Amint azonban a Szent Korona a fejére került, ez egy csapásra az ellentétére fordult: Magyarország királya ettől kezdve nem »kért«, hanem parancsolt, belekezdhetett nagy reformjaiba
– mondja Horváth Richárd.
Koronánk értékét nem lehet és nem is lehetett soha pénzben kifejezni, de mindenképpen beszédes az a 80 ezer aranyforint, amit Mátyás király hajlandó volt érte kifizetni Habsburg III. Frigyesnek 1463-ben. Az összeg a Magyar Királyság éves bevételeinek mintegy harmada volt, előteremtéséhez különadót kellett kivetni.
Immár minden szempontból törvényes, sérthetetlen uralkodóként Mátyás hatalmas munkát végzett el, rendet tett az évtizedes hektikus kormányzás folytán háborúkba, belviszályokba süllyedt országban. Megreformálta a bíráskodást, az adózást, hozzányúlt a birtokviszonyokhoz, felszámolta a „mutyizást”, jelentős érdekeket sértett meg. A történész úgy fogalmaz:
Mindezt csak a Szent Korona nevében tehette meg sikerrel, mai ésszel fel sem tudjuk fogni a koronázás jelentőségét.
A király személye maga a biztonság
Itt térhetünk ki röviden Mátyás „értékelésére”. Magyar történelmi személyek esetén ritka az az összhang, amivel nagy, sőt legnagyobb királyunknak tartja őt a közvélemény – így tanultuk az iskolákban, így mondják a mesék, legendák. A szakembertől annyit kérdeztünk, a történettudomány is egyetért-e ezzel? A rövid válasz szerint igen.
Az utókor szemében uralkodásának mérlegétől függetlenül eleve jelentős az a király, aki évtizedekig meg tudja őrizni trónját, és csak kis részben azért, mert ez már önmagában is rátermettségét bizonyítja.
Napjainkban társadalmunk intézményalapú, a hatalmi ágak szétválasztására épül, akkoriban azonban a király egymaga volt a legfőbb bírói, törvényhozói és végrehajtó hatalom birtokosa. Az egész rendszer személyére épült, e személy stabilitása a nyugalom, a békés fejlődés lehetőségének záloga volt. Ezért fontos a törvényes utód „biztosítása” is – Mátyásnak ez az egy nem sikerült, de nyilván ez sem tudatos döntése volt, legfeljebb a biológiát okolhatjuk.
Párját ritkító tehetség
Ahol ő döntött, ott nagyot alkotott. A mindennapos török háborúk időszakában sikerült békét nyernie a déli végeken, ami 1521-ig ki is tartott. Vagy talán pontosabb úgy fogalmazni, hogy élhető szintre hozta az oszmán szomszéddal a viszonyt, hiszen a határmenti villongások, portyák így sem szűntek meg, gondoljunk csak az 1479. évi török betörésre és a dicső kenyérmezei magyar győzelemre. Szerencse is kellett hozzá, a szultánok figyelmét ezekben az évtizedekben birodalmuk keleti fele kötötte le.
Kiküszöbölte a megelőző húsz év hektikus kormányzásának következményeit, stabilizálta a gazdaságot, a királyság jövedelmeit jelentősen növelte.
Mátyás európai szinten a kor egyik legtehetségesebb politikusa, kiváló hatalomtechnikus volt, hozzá mérhető elme talán csak egy akadt a közelben, III. Frigyes német-római császár. Ők ketten egymásnak voltak a »pech«, hiszen egyik a másik miatt nem tudott kiteljesedni
– véli Horváth Richárd.
Innen folytatjuk cikkünket, a téma pedig hogyan lett Mátyásból álruhás király, illetve halálának körülményei.
