Tudomány

Meteorzápor kapja el a Földet

Könnyen meglehet, hogy a péntek hajnalban érkező Quadrantidák meteorraja produkálja a 2019-es év legpazarabb csillaghullását.

Ki sem hevertük még a szilveszteri tűzijátékot, a természet most újabb égi látványosságról gondoskodik az év első meteorrajának közreműködésével. A „csillaghullás” maximuma tehát péntek hajnalban, magyar idő szerint 3:20-kor várható, de csak néhány óráig tart, ezért a Magyar Csillagászati Egyesület (MCSE) szerint némi szerencse is kell, hogy elkapjuk.

A legpazarabb lehet

A téli időjárás nem túl csábító csillaglesre, de két okból is megéri korán kelni és pásztázni picit az eget.

Óránként átlagosan 120, a légkörbe érve felizzó szemcse fényét láthatjuk, de a Quadrantidák pozitív és negatív meglepetéssel is szolgálhatnak: 60 vagy akár 200 meteort is produkálhat óránként.

Tekintve, hogy január 6-án lesz újhold, így ez alkalommal kiváló észlelési körülmények között, holdmentes, sötét égen követhetjük nyomon a meteorraj maximumát, amennyiben a januári időjárás is lehetővé teszi – emeli ki az MCSE.

Előbbi azért is fontos, mert a másik két, hullócsillagokban gazdag meteorraj megfigyelését idén a Hold fénye jelentősen zavarni fogja. Az augusztusi Perseidák észlelését a növekvő, a decemberi Geminidák megfigyelését pedig a közel telihold fogja befolyásolni.

Az Ökörhajcsár felől érkeznek

A hullócsillag egyébként népi megnevezés, a fényjelenséget olyan porszemcsék okozzák, amelyek 20-70 km/s-os sebességgel a légkörbe érve elégnek. Tudományos szóhasználattal ezek a legkisebb meteoridok. Meteorrá akkor válnak, amikor Földdel találkoznak, meteoritnak pedig akkor nevezzük őket, ha a felszínt elérő maradványt hagynak hátra – írja a Csillagvizsgáló.hu.

Több forrásból származhatnak, ám a legtöbb meteorraj – ahogy a Quadrantidák is – üstökösökből keletkezik. Amikor ugyanis ezek az égitestek napközelbe érnek, magjukat nagy mennyiségű gáz és por hagyja el, az akár több millió kilométerre is elnyúló porfelhő maga is Napkörüli pályára áll. Amikor pedig bolygónk útját keresztezi,megjelennek az égen a hullócsillagok.

Minden meteorrajnak van tehát egy „szülő üstököse” és adott érkezési iránya, az úgynevezett radiáns. A Quadrantidák esetén előbbi hivatalosan a 2003 EH1 jelű kisbolygó, amely talán nem is más, mint a C/1490 Y1 jelű üstökös. 1490-ben járt utoljára Nap-közelben, így Földünk már több, mint ötszáz éve fogyasztja a hátrahagyott porát. Nevét az egykori Quadrans Muralis csillagképről kapta, radiánsa a mai Ökörhajcsárban található.

Illusztráció: YE AUNG THU / AFP

Ajánlott videó

Olvasói sztorik