A NASA marsjárójának fő célja a kezdetektől az volt, hogy megállapítsa: alkalmas volt-e valaha a vörös bolygó arra, hogy élet alakulhasson ki a felszínén. A rover 2012. augusztus 6-án landolt a Gale-kráterben, és némi furkálódás után tovább indult a Sharp-hegy felé. Időközben talált bizonyítékokat a víz jelenlétére a bolygón, ásványokra bukkant, szerves vegyületekbe botlott bele, és olyan anyagokat azonosított, amelyek az élet építőkövei lehettek.
Már az első fúrás meglepetéseket tartogatott
Már a Curiosity első fúrása óriási meglepetéseket tartogatott a kutatók számára: a február 8-án 6,4 centiméter mélyről gyűjtött kőzetmintákból kiderült, hogy olyan kémiai anyagokat rejtenek magukban, amelyek elengedhetetlenek az élet kialakulásához. A rover kémia és ásványtani (Chemistry and Mineralogy, CheMin) és mintaelemző (Sample Analysis on Mars, SAM) eszközei
Az életre magára nem sikerült bizonyítékot gyűjteni (a Curiosity nem is alkalmas arra, hogy jelenleg is élő organizmusokat elemezzen ki), de kutatók nem is számolnak azzal, hogy most lehet élet a vörös bolygón, azzal viszont sokkal inkább, hogy évmilliárdokkal ezelőtt lehetett.
Élő szervezetektől is származhat a metán a légkörben
A Mars ugyanis nem volt mindig ilyen kietlen pusztaság, mint amilyennek ma ismerjük. 3,5 milliárd évvel ezelőtt valószínűleg sokkal vastagabb volt a légköre, ami már lehetővé tehette, hogy valamiféle nagyon kezdetleges élet alakuljon ki a felszínén. Ennek az elméletnek újabb bizonyítékát adta a Curiosity, amikor 2104 decemberében metánt talált a Gale-kráterben. A metángáz a Földön kizárólag szerves vegyületek bomlásával keletkezik természetesen, ezért nagy szó, hogy a Marson is megtalálható.
A Curiosity ugyanis egészen eddig a pontig jóval alacsonyabb szintű metántartalmat mért a légkörben, mint amire a kutatók számítottak, ekkor azonban hirtelen tízszeresére ugrott az értéke. de sokkal valószínűbb, hogy egyszerű kémiai folyamatok eredménye, amelyeknek semmi közük nincs élőlényekhez.
Annyi már biztos ezzel a metánszinttel kapcsolatban, hogy egy marsi év alatt ingadozik. Ezzel együtt a NASA azt is bejelentette, hogy a Curiosity a szén 13-as izotópját is megtalálta, ami szintén utalhat biológiai folyamatokra.
DNS-alkotóelem a marsi üledékben
Szerves molekulákat egyébként ugyanebben az évben, aztán 2014-ben is talált a Curiosity, majd 2015-ben nitrátot fedezett fel a marsi üledékes kőzetek vizsgálata során. Ez azért óriási felfedezés, mert a nitrogén minden ismert létforma számára nélkülözhetetlen. A nitrogén-monoxidra úgy bukkant a rover, hogy elkezdte a kőzetmintákat melegíteni, a kutatók szerint a nitrogén-monoxid a nitrátok hevítésével keletkezett. A nitrátok fontos alkotóelemei az élet szempontjából alapvető fontosságú fehérjéknek, amino- és nukleinsavaknak, például a DNS-nek és az RNS-nek is. Persze ez még mindig nem bizonyíték az életre: a kutatók szerint könnyen lehet, hogy nagyon régi meteorbecsapódásnak vagy villámcsapásoknak köszönhető a jelenléte.
A legutóbbi nagy felfedezés nem is olyan régen, ez év júniusában látott napvilágot: a 3 milliárd éves, felszínközeli üledékes kőzetekben szenet, hidrogént, és talán oxigént és nitrogént is találtak. Ez megerősítette a kutatókat abban, hogy érdemes tovább kutatni az élet jelei után, mert könnyen lehet, hogy évmilliárdokkal ezelőtt a Marson tényleg léteztek olyan kezdetleges életformák, amelyek nyomait találjuk meg most.
Óriási tavak, lassan csordogáló patakok
A rover munkájának hála azt is tudjuk, hogy milyenek lehettek a vízviszonyok a Marson évmilliókkal ezelőtt. 2013 májusában például olyan kavicsokat fotózott, amelyeket egyértelműen folyó víz formált, a NASA kutatói azt is megállapították, hogy valószínűleg olyan gyorsan folyt, mint ahogyan mi sétálunk, és bokamagasságtól csípőmagasságig érhetett. Augusztusban azt is felfedezte, hogy a finom, üledékes talajszemcsékhez vízmolekulák tapadnak, és a talajban most is van víz: nagyjából két százaléknyi arányban van jelen. A víz mellett szén-dioxidot, ként és oxigént is talált a rover, mikor melegíteni kezdte a begyűjtött kőzeteket. Az is kiderült, hogy a landolási helyszínen a Yellowknife-öböl valaha egy óriási tó lehetett, amelynek most már csak a medrében járhatott a Curiosity.
A Curiosity fő küldetése mellett az is feladata még, hogy segítsen rájönni a kutatóknak: vajon hogyan és miként változott a Mars klímája, és milyenek a feltételek most ahhoz, hogy egyszer egy emberes misszió is meglátogathassa a bolygót. A rover folyamatosan monitorozza a sugárzást a sugárzásmérő detektorral (Radiation Assesment Detector, RAD), hogy megfelelő mennyiségű infót gyűjtsön egy biztonságos, emberes Mars-misszióhoz. A RAD minden órában 15 percig működik, és a NASA kutatói leginkább a másodlagos sugárzásra figyelnek vele.
Az elveszett légkör nyomában
A rover a bolygó légkörét összetétel szempontjából is figyeli, ennek segítségével pedig arról is többet megtudhatunk, hogyan is tűnt el a korábban sokkal vastagabb, jobban védő atmoszféra a Marsról. A Curiosity megvizsgálta a légkörben lévő elemek különböző izotópjait (az izotóp azt jelöli, hogy hány neutronból áll egy adott elem atomja), és rájött, hogy a légkörben most az elemek magasabb tömegszámú izotópjai találhatók, ami azt jelenti, hogy ezek nehezebbek is, mint az alacsonyabb tömegszámú izotópok. Az alacsonyabb tömegszámúakat, amelyek a légkör felsőbb rétegeiben helyezkedhettek el, az atmoszféra pusztulásáért felelős napszél könnyebben elragadta.
A rover egyébként folyamatosan monitorozza a szélsebességet, az -irányt, a hőmérsékletet és a levegő páratartalmát. Utóbbival kapcsolatban is érdekes információkkal szolgált: 2016-ban kutatók már összegyűjtöttek annyi adatot, hogy megállapíthassák, a páratartalom szabályosan váltakozik, és a marsi tavasszal a legmagasabb, amikor a bolygó pólusain található szárazjégsapkák megolvadnak.
Persze a Curiosity nemcsak kutat, hanem fotózgat is: rengeteg szelfit lőtt már magáról például, de elkészítette az első fotót, amelyen a Marsról a Föld látszik, és lefotózta a marsi holdfogyatkozást is. 2014-ben pedig az első olyan képet készítette, amin a Marsról aszteroidák látszanak: a fotón a Ceres és a Vesta látható marsi szemszögből.
Csak egyszer énekelt magának a születésnapján
Jelenleg nem tudni pontosan, hogy a Curiosity mikor hagyja majd abba a munkát, de az biztos, hogy az eredetileg tervezett, kétéves misszióját már jócskán túllépte. Idén ünnepli a hatodik marsi születésnapját, de a pletykákkal ellentétben nem énekel magának minden évben: 2013-ban a NASA kutatói beprogramozták, hogy az első születésnapján a műszerei rezgéseivel elhümmögje magának a dalt, de azóta sem szólalt meg újra a vörös bolygón, a tudósok szerint azért, mert semmilyen tudományos haszna nincs az énekének. Szomorú, de mi azért gondolunk rá a hatodik születésnapján is.
