Lehet magyarázni, finomítani, hímezni és hámozni, de felesleges: tény, hogy a II. világháború utáni csehszlovák vezetés ártatlan német és magyar nemzetiségű polgárain bosszulta meg a háborús gyötrelmeket. Kollektív bűnösnek megtéve őket vagyonukat, becsületüket, sőt még állampolgárságukat is elvették 1945-ben.
Az első világháború győztes nagyhatalmai különös gondot fordítottak Csehszlovákia megerősítésére főleg katonai téren. Terveik szerint ugye a kisantant államok töltötték volna be az Osztrák-Magyar Monarchia szétesésével keletkező űrt, lettek volna az esetleg ismét megerősödő Németország hátában az antant fegyvere.
Szláv nemzetállam
Hitler színrelépésével viszont a rendszer pillanatok alatt összeomlott. Csehországot a németek brit és francia segédlettel bekebelezték, a Felvidék déli sávja visszatért Magyarországhoz, a maradék területen megalakult a németbarát, „független” szlovák állam.
Edvard Benes köztársasági elnök Londonban ideiglenes kormányt és államtanácsot hozott létre, törvényhozó hatalom híján pedig a háború utáni visszatérését követően is elnöki rendeletekkel kormányzott.
Összesen 143 dekrétumot adott ki 1946-ig, amelyek utólag emelkedtek törvényerőre és két nagy csoportba oszthatók: az egyik az újraszervezett csehszlovák állam működését biztosította, míg a másik (33 darab) a szláv nemzetállam megteremtését, közvetve és közvetetten a magyarok és németek kisemmizését szolgálta.
Kollektív bűnösség
1945 áprilisában kezdődött a kassai kormányprogram kihirdetésével, amelynek VIII. pontja kollektív háborús bűnösnek nyilvánította a Csehszlovákiában élő magyar és német kisebbséget. Már ekkor megkezdődött a németek kitelepítése, magyarok internálása, munkából való elbocsátása és utcai atrocitások.
Benes a csehszlovákiai magyarságot tette meg bűnbaknak az 1938-as első bécsi döntésért és az ország széthullásáért, ennek szellemében pedig lehetővé tette ingó és ingatlan vagyonuk kárpótlás nélküli elkobzását, amit aztán cseh, szlovák és ruszin igénylők között osztottak szét.
A 26-os és 27-es rendelet megszabta az úgynevezett belső telepítések feltételeit, amelyek lényege a tisztán magyarok lakta területek elszlávosítása volt. A hivatkozási alap:
visszahelyezi a szláv elemet a tőle közel ezer esztendeje elvett területekre.
A legfőbb cél a kisebbségek kitelepítése és elüldözése volt, amennyiben ez nem lehetséges, úgy a deportálás és erőszakos asszimiláció. A folyamat csúcspontját az elnök 33. dekrétuma jelentette 1945. augusztus másodikán, amely valamennyi németet és magyart megfosztott állampolgárságától, valójában kizárta őket a társadalomból.
Összesen hárommillió németet telepítettek át Németországba, de a magyarok egyoldalú kitelepítését a nagyhatalmak megtiltották, a lakosságcserébe pedig a magyar kormány nem ment bele. Ezért volt szükség – legalábbis a soviniszta szláv logika szerint – kemény nyomásgyakorlásra.
Embertelen, ami történt
A magyar köztisztviselőket elbocsátották, a hallgatókat kirúgták az egyetemekről, megszüntették a magyar oktatási intézményeket, betiltották a magyar nyelvet. Országszerte úgynevezett magyar perek indultak, amelyekben a kollektív bűnösség elve alapján ezreket ítéltek el. A Múlt-kor.hu-n megjelent adatok szerint:
- Kiűztek 36 ezer, 1938 előtt magyar állampolgársággal rendelkező személyt.
- Internálták a pozsonyi, kassai, komáromi magyarokat, akiknek a lakásait is elkobozták.
- 1945-46 telén fűtetlen marhavagonokban 40-45 ezer magyart deportáltak a Szudéta-vidékre.
- Beindult a reszlovakizáció, vagyis „az évszázadok során elmagyarosodott szlovákok” egy nyilatkozattétellel visszatérhettek az „anyanemzethez”, ettől pedig a vagyonelkobzástól és kitelepítéstől való mentesítést, illetve az állampolgári jogok megszerzését remélhették.
- A végül kikényszerített lakosságcserével 1947. április 12. és 1949. június 5. között 73 273 szlovák hagyta el Magyarországot, Szlovákiából 89 660 magyart űztek el.
- Több tízezer volt azok száma, akik már a deportálások idején menekültek át Magyarországra.
- Egy ideig több ezer magyart tartottak szlovákiai munkatáborokban.
A nyomás csak az 1948 februárjában bekövetkezett kommunista hatalomátvétellel enyhült. Egy októberi törvény hűségeskü letétele fejében visszaadta a magyar nemzetiségűek állampolgárságát, az áttelepítettek vagyona fejében Csehszlovákia elengedte Magyarországnak a 30 millió dolláros háborús jóvátétel fennmaradó részét, és bár csak 1954-ben, de érvénytelenítették a reszlovakizációs nyilatkozatokat is.
Máig érvényben
A kommunizmus bukása után sem Szlovákia, sem Csehország nem tűzte napirendre a Benes-dekrétumok visszavonását, hatályon kívül helyezését, az elkobzott vagyonok visszaszolgáltatását sem a magyarok sem a szudétanémetek esetében. A szlovák parlament 2007. szeptember 20-án határozatban szögezte le, hogy a dekrétumokból:
eredő jogi- és tulajdonviszonyok megkérdőjelezhetetlenek, érinthetetlenek és megváltoztathatatlanok.
Illusztráció: Edvard Benes 1945-ben. Forrás: LEEMAGE
