Bármilyen keményen harap is most a tél, azért tudjuk, a tavasz már nem várat magára sokáig. Tudják ezt vonuló madaraink is, egy részük már útban is van hazafelé, de legalábbis serényen készülődik, néhányuk pedig már haza is ért. Ha emberként indulunk hosszabb útra, előtte hosszasan tervezzük a naptárt bújva, és el nem indulnánk térkép, GPS-navigáció és némi hideg élelem nélkül.
De hogy vannak ezzel a madarak? Honnan tudják mikor, merre és hova?
A naptár
Kiválóan működik a biológiai órájuk, a napon belüli sötét és világos időszakok „mérésével” mintha tényleg egy naptár lenne a kezükben. A fény hatással van egy, az agyban lévő tobozmirigyükből származó hormon termelődésére, egészen pontosan visszafogja. Ahogy ennek aránya a rövidebb nappalok hatására nő, úrrá lesz rajtuk az úgynevezett vonulási nyugtalanság, egy bizonyos pont felett pedig útnak indulnak.
„Dél-Afrikában mostanában fordul őszbe a nyár, ami természetesen ott is egyre hosszabb éjszakákat eredményez, ami a mi fogalmaink szerint naptárként értelmezhető a madarak számára. Más mechanizmusok is közrejátszanak indulásukban, de ez a legfőbb motiváció” – mondja a 24.hu-nak Orbán Zoltán, a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület (MME) szóvivője.
A pillanatnyilag aktív jeladóval rendelkező fehér gólyák vonulási útvonala és helyzete:
A térkép és a GPS
Az útvonal alapvetően genetikailag kódolt bennük, ebből a szempontból az irányok fontosak az oda- és a visszaúton egyaránt, és fajonként illetve területenként változik. Példának véve a Németországban fészkelő seregélyeket, amelyek öröklött vonulási iránya délnyugati. Ha ezeket a madarakat ősszel elvinnénk mondjuk Portugáliába, ekkor is délnyugatnak indulnának, és hacsak nem találnának rá az Azori-, Kanári-, Zöldfoki-szigetekre vagy Madeirára, belevesznének az Atlanti-óceánba.
A hosszú életű, akár évtizedeket is megélő madarak, mint a fehér gólyák esetében nagyon sokat számít a tapasztalat. Nem véletlenül vonulnak csapatokban, az öregeket követve a fiatalok szépen megtanulják a fő csapásirányt, az útközben adódó pihenő- és táplálkozóhelyeket.
A vonulás során megtett sok-sok ezer kilométeren és itthon is elképesztő memóriájuk segíti őket, mint egy beépített térkép, hogy hol tudnak pihenni, táplálkozni, tavasszal pedig pontosan ahhoz a kéményhez, villanyoszlophoz térjenek vissza, ahol fészküket hagyták.
Hajlamosak vagyunk lenézni ezeknek az állatoknak a képességeit, pedig elképesztően jó terepismerettel rendelkeznek. Gondoljunk csak bele, amikor a tenyérnyi helyeken osztozó, többmilliós pingvinkolóniában a párok mindannyiszor visszatalálnak egymáshoz, sőt »arc« és hang alapján azonosítják is a másikat, majd a fiókáikat a tömegben
– emeli ki a szakember.
Elemózsia
A több ezer, gólyák és fecskék esetén akár 10-18 ezer kilométer hatalmas kihívás, amire készülni kell. Az indulás előtti hetekben a madarakat csupán egy cél vezérli: minél nagyobb zsírtartalékot felhalmozni az útra. Elegendő úgysem lesz, ezért létfontosságú számukra a pihenőként beiktatott területek ökológiai állapota.
Rövid kitérőként: a legfőbb ilyen hely hosszú távú vonulóink, mint a gólya és a fecske számára a Szahara déli peremén húzódó, folyókban, mocsarakban, nádasokban gazdag Száhel-övezet. A terület eltartóképessége viszont a klímaváltozás hatására egyre romlik.
Ráérős fecskék
Az első fecskék március közepe körül érkeznek, ők az úgynevezett „szuperhímek”. A legnagyobb, legerősebb egyedek, akik sokat kockáztatnak, de sokat is nyerhetnek. Repülő rovarokkal táplálkoznak, bőven megeshet, hogy a kora tavaszi hidegek miatt éhkoppra jutnak, cserébe kiváló fészkelőhelyeket foglalhatnak el.
Itt ne valami csillivilli ereszre gondoljunk, az őket nem érdekli, hanem a legbőségesebb tápanyagforrással rendelkező területekre
– jegyzi meg Orbán Zoltán.
De nem siet mindenki. A gyengébb madarak, amelyek valamilyen okból nem tudtak rendesen felkészülni a nagy távra, szépen megfontoltan haladnak: gyakran és hosszabb időre megállnak feltölteni készleteiket. Ezért van, hogy a fecskék érkezése egészen májusig elhúzódhat.
A biztos hazajutásért cserébe időt veszítenek, ami a gyakorlatban azt jelenti, két fészekalj helyett csak egyet tudnak kikölteni.
A „patrióta” gólya
Ami a gólyákat illeti, a magyar néplélek másik kedves madara mintha nemzeti érzelmeket táplálna. Nagy számú tavaszi érkezésük március 15. környékére esik, őszi vonulásukat pedig augusztus 20-ára időzítik.
Ez persze csak az átlag, az első vonuló gólyák már meg is érkeztek, néhány példány pedig el sem mint, itthon telelt át. A hímek jönnek először, első dolguk az út fáradalmainak kipihenése, a táplálkozás mellett a fészek tatarozása. Várják párjukat, és amint megérkezik, napokon, órákon belül el is hálják a nászt. A tojóknak viszont épp ezért nem sürgős:
Takarékoskodniuk kell az energiával, nekik már tényleg táplálékban gazdag időszakban kell hazaérniük, mert a tojások kihordásához óriási energiaráfordításra van szükség
– magyarázza Orbán Zoltán.
(Kiemelt kép: MTI/Komka Péter)
