Ki ne látott volna még kövön, házfalon sütkérező gyíkot? Tudjuk azt is, miért csinálják: testhőmérsékletüket az emlősökhöz és madarakhoz képest csak szűk határok közt képesek szabályozni, ezért üzemi hőmérsékletük eléréséhez a Nap energiáját használják. Ha meg túl nagy a meleg, hűvösebb helyre kell húzódniuk.
Ezért is meglepő, hogy egy hazánkban is honos gyík inkább a hűvös, nedves élőhelyeket részesíti előnyben, és kiválóan alkalmazkodott a hüllők számára nem éppen előnyös körülményekhez – tojásrakás helyett eleven utódokat hoz világra. Ő az elevenszülő gyík (Zootoca vivipara Lichtenstein), amely ritka maradványfajként még a jégkorból maradt a Kárpát-medencében.
És amelyet 2018-ban az év hüllőjének választott az MME Kétéltű- és Hüllővédelmi Szakosztálya.
Hegyi gyík
Egykoron hegyi gyíknak is nevezték, hiszen a történelmi Magyarországon előfordulási területei jobbára a Kárpátok hegyeire esett. De nem a hegyek miatt, mert élőhelyeinek jelentős része síkvidéki, ezért található meg a faj a mai Magyarországon is. Inkább a hűvös éghajlatú, mint a magasan fekvő vidékekhez kötődik, éppen ezért Észak- és Északnyugat-Európa nagy részén a leggyakoribb gyíkfajnak számít.
Délre Spanyolországban, Albániában, Bulgáriában és a Kaukázusban találjuk a legtávolabb, ezeken a területeken valóban a hegyvidékeket részesíti előnyben. Kelet-nyugati irányban gyakorlatilag meghódította egész Eurázsiát, a spanyolországi Kantábriai-hegységtől és a Pireneusoktól a távol-keleti Szahalin szigetig találkozhatunk vele – olvashatjuk a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület tanulmányában.
A víz alá menekül
A kis sárkány nem a méretével hódít: mindössze 13-15 centiméteresre nő, ennek is kétharmada a farka. A laikus számára különös ismertetőjele, hogy a nőstények hasa nagyrészt piszkosfehér, egy része narancssárga, míg a hímeké jórészt narancssárga, és mindkét nemnél feketén spriccelt.
Ha valaki a hátán fekve találkozna vele, innen ismeri fel:
Hazánkban síkvidékeken futhatunk vele össze, elsősorban jégkori maradványlápokban, ami többségünknek bizonyára semmit nem mond. Összefüggő elterjedése van tehát a Beregben, a Nyírségben, a Hanságban, és foltszerű előfordulási helyei ismertek a Duna-Tisza-közén, például: Ócsa, Farmos, Kolon-tó.
Nem könnyű vele találkozni, mert a legsűrűbb nádas, magassásos foltokat, bokorfüzeseket kedveli, amelyeket az év jelentős részében víz borít. Leginkább épített pallókon pillanthatjuk meg sütkérezés közben, de nagyon gyorsan kereket oldanak: ha kell a vízbe ugranak, kiválóan úsznak, sőt szükség esetén alá is merülnek.
Agresszív szerető
Márciusban az első napsütéses időszakok csalogatják elő az elevenszülő gyíkokat, ízeltlábúakat és gerincteleneket zsákmányolnak, gyakorlatilag mindent megesznek, amit le tudnak gyűrni. Párzási idejük április végéig tart. Ha ilyenkor farok nélküli nőstényt látunk gyaníthatjuk, hogy a heves udvarlás áldozata lett: a hímek rámenősen udvarolnak párzás előtt és közben állkapcsaikkal tartják fogva a nőstényt, aki emiatt akár a farkát is ledobhatja.
Az elevenszülő gyíkok fennmaradásának egyik kulcsa a hűvös élőhelyeken, hogy rendkívül pontosan képesek szabályozni testük hőmérsékletét. Még a leghidegebb környezetben is találnak olyan foltokat, ahol napfürdőzve az optimális 25–30 Celsius-fokos tartományban tarthatják testhőmérsékletüket.
Az anyában kel ki a tojás
A legérdekesebb mégis az, hogy az általában 5-15 szénfekete, 4-6 centis utód élve jön világra, mint az emlősök kicsinyei. Sőt, az anyán „szülés előtt” kiválóan látszik, hogy vemhes.
Persze ez nem azt jelenti, hogy a gyík valami átmenet lenne az emlősök felé. Szakszóval ovovivipáriának nevezzük, magyarul eleventojásnak hangzik. A nőstény visszatartja testében a fejlődő tojásokat, ám nem táplálja utódait méhlepény vagy hasonló képlet segítségével. Az embriók a magzatburkon belül, kizárólag a petesejt tápanyagaira hagyatkozva fejlődnek a születésükig. A tojásnak meszes héja nem képződik, a fiókák hártyaszerű burokban jönnek a világra, amiből azonnal kibújnak.
Miért alakult így? Mert élőhelyükön a hőmérséklet túlságosan alacsony ahhoz, hogy a tojások kikeljenek, szükség van hozzá az anya testhőjére.
Az elevenszülő gyík Magyarországon kimondottan ritka és fokozottan védett, természetvédelmi értéke 100 ezer forint. A faj a Kárpát-medencében a legutolsó jégkorszak vége óta visszahúzódóban van, mivel a Holocénban hűvös, nedves élőhelyeinek nagy része természetesen úton is eltűnt, miközben számos melegkedvelő vetélytársa (zöld gyík, fürge gyík) jelent meg.
Az elevenszülő gyík egyike azon fajoknak, amelyek – legalábbis Közép- és Dél-Európában – a globális felmelegedés áldozatai lehetnek.
(Kiemelt kép: MME/Halpern Bálint)
