Tudomány

A háromkirályoknak a fele sem igaz

Lugosi Péter
Lugosi Péter

újságíró. 2017. 12. 24. 18:00

Napkeleti bölcsek, háromkirályok, mágusok. Annyi elnevezés, de valójában kik is lehettek a modern betlehemi jelenetek elengedhetetlen figurái?
Korábban a témában:

A nyugati kultúrkörben szinte mindenki ismeri a három napkeleti bölcs, Gáspár, Menyhért és Boldizsár alakját. A hazánkban sokszor háromkirályokként emlegetett keleti előkelők arannyal, tömjénnel és mirhával hódoltak az újszülött Jézus Krisztus előtt. Legalábbis az európai hagyomány így tartja.

A Bibliában nem egészen ezt írták

A távoli földekről érkező férfiakról, Heródesnél tett látogatásukról, illetve a Jézusnak átadott ajándékaikról egyedül Máté evangéliuma tesz említést. Igaz, az ógörög nyelvű szövegben a figurák nem királyokként vagy bölcsekként, hanem keleti mágusokként szerepelnek.

Az evangélium azt írja le, miként követték a férfiak a betlehemi csillagot, majd hódoltak a gyermek Jézusnak. Hogy az eset pontosan mikor történhetett, a szövegből nem derül ki – a kutatók többsége ma úgy gondolja, a leírásban egy nagyjából kétéves Jézus alakja bontakozik ki.

Éppen ezért kérdéses, hogy vajon a háromkirályok ott lehettek-e egyáltalán a jászolnál, nem sokkal a születés után.

Azt, hogy a bölcsek épp hárman lettek volna, szintén nem említi Máté evangéliuma.

A férfiak nevei is csak később, egy 500. körül keletkezett alexandriai kéziratban tűnnek fel először.

Valószínű, hogy a három mágus figurája a szövegben megjelenő háromféle ajándékból eredeztethető. Az sem kizárható ugyanakkor, hogy a hármasság az ókori emberek által ismert kontinensek, Európa, Ázsia és Afrika hódolatára, vagy éppen a később kulcskérdéssé vált Szentháromságra utal.

A bölcsek számának problematikáját jól szemlélteti, hogy bizonyos keleti közösségek, így a szír és az örmény egyház szerint is 12 bölcs férfi látogatta meg a gyermek Jézust.

OLYMPUS DIGITAL CAMERA
Az egyik legkorábbi ismert ábrázolás a napkeleti bölcsekről egy 3. századi szarkofágon, kép: Wikimedia Commons

A királyok száma mellett a tisztségük megnevezése sem teljesen tiszta. A legtöbb helyen bölcsnek hívják őket, de sok országban – így például hazánkban is – királyokként is emlegetik a férfiakat. Hogy a mágusokból hogy lett végül uralkodó, szintén kérdéses.

Keleti tudós papok

Bár a mágus szó a legtöbb nyelvben valamilyen varázslóra utal, egy ősi iráni vallásban ezzel a kifejezéssel illették a papság legfelső rétegének tagjait.

zoroasztrizmus vezetőit a korszakban nem holmi kuruzslókként, hanem a tudomány csúcsát jelentő asztrológia szakértőiként tisztelték. Éppen ezért a legvalószínűbb az, hogy a keletről érkező férfiak a vallási kérdésekben jártas tudósok voltak.

Mindezek ellenére később mégis elterjedt a király megnevezés. Ennek oka az lehet, hogy az Ószövetségben két helyen is található királyokra vonatkozó utalás, akiket sokszor a napkeleti bölcsekkel azonosítanak. Később a figurák fokozatosan alakulhattak uralkodókká: Boldizsár Arábia, Menyhért Perzsia, Gáspár pedig India királyává vált.

Természetesen világszerte más-más elnevezéssel és származással maradtak fenn a bölcsek.

Egyes kínai keresztény közösségek például úgy tartják, hogy a férfiak közt akadt egy kínai származású is.

Két elmongolosodott török népnél, a najmanoknál és a kereiteknél pedig évszázadokon át az a hagyomány élt, miszerint a két csoport felmenői a napkeleti bölcsek voltak. A tradíció még Dzsingisz kán korában is tartotta magát, amikor az uralkodó fiát, Tolujt a kereit uralkodó unokahúgával házasította össze – később ebből a frigyből született Kubláj kán.

Kik lehettek a mágusok?

Mivel a bölcsek által hozott ajándékok jellemzően arábiai termékek voltak, valamint a Bibliában is keleti mágusokról lehet olvasni, elég valószínű, hogy a férfiak valóban a Közel-Keletről származtak.

Egy 2011-es tanulmányban ugyanakkor Brent Landau, aki jelenleg az Austini Texasi Egyetem munkatársa, egészen más elképzeléseket mutatott be. A szakember egy apokrif iratot, az úgynevezett Bölcsek kinyilatkoztatását vizsgálta, melyet a keresztény hagyomány szerint maguk a napkeleti bölcsek írtak.

A szöveg egy 8. századi, szíriai kéziraton maradt fenn, igaz, Landau úgy gondolta, hogy az eredeti verzió valamikor a 2. század közepén jött létre – kevesebb mint 100 évvel Máté evangéliumának megszületése után.

A kutató az első számban írt történet alapján arra jutott, hogy a bölcsek valójában nem hárman, hanem legalább tizenketten voltak. Landau munkájában azt is kiemelte, hogy a férfiak nem perzsa papok vagy babilóniai csillagászok, hanem valamilyen szerzetesszerű misztikusok lehettek, akik egy távoli, rejtélyes helyről, Sir területéről érkeztek. A kutató szerint a titokzatos régiót a mai Kínában lehet érdemes keresni.

A szövegből az is kiderült, hogy a férfiak Séttől, Ádám és Éva név szerint is ismert fiúgyermekei közül a legkisebbtől származtak.

Bár Landau is elismerte, hogy a Bölcsek kinyilatkoztatását nem maguk a mágusok szerezték, az irat mégis sokat segített abban, hogy rekonstruálja, miként képzelték el a korai keresztények a rejtélyes férfiakat.

„Lángos csillag állt felettünk”

A háromkirályok történetében érdekes elem az őket vezető csillag is.

A témában az egyik legismertebb tudományos mű Michael R. Molnar könyve. A szerző munkájában kifejtette, hogy a jelenséget egy planétakonjunkció – egészen pontosan a Merkúr, a Vénusz, a Mars, a Jupiter és a Szaturnusz bolygók együttállása -, valamint a Jupiter előtt elvonuló csökkenő Hold okozta.

Az amerikai fizikus úgy gondolta, a bölcsek – asztrológusok révén – régóta várták a messiás eljövetelét jelentő égi jelet, ezért indultak útnak.

Kép: Rawpixel/Thinkstock

Az égitestek együttállásával más szakemberek is igyekeztek megmagyarázni a betlehemi csillag jelenségét, így például Johannes Kepler is, aki szerint az eseményt a Szaturnusz és a Jupiter konjunkciója okozta.

Az együttállás mellett az üstökös is egy lehetséges magyarázat, amely már a 2. században felvetődött, de még napjainkban is kerülnek az elméletet igazoló újabb bizonyítékok.

„Miért hoztatok neki balzsamot? Megharaphatja!”

Sok tudóst tartja lázban a kérdés, hogy vajon miért épp aranyat, tömjént és mirhát hoztak magukkal a napkeleti bölcsek.

Egyes kutatók szerint az ajándékok Jézus hármasságára utalnak – az arany a királyi szerepét; a tömjén a spiritualitását, az isteni létét; míg a mirha a halál utáni balzsamozását, azaz emberi mivoltát szimbolizálja. Az sem kizárható viszont, hogy nem kell a tárgyakban különösebb teológiai magyarázatot keresni. Az átadott ajándékokat egyébként is gyakran ajánlották fel uralkodóknak vagy isteneknek, hiszen rendkívül értékesnek számítottak.

Az ajándékok ugyanakkor praktikusak is lehettek. Az arany szerepét valószínűleg nem kell magyarázni, a nemesfém már az ókorban is igen értékes volt.

A napkeleti bölcsek ereklyetartója a kölni dómban, kép: Wikimedia Commons

Azt viszont már kevesebben tudják, hogy a mirhának fertőtlenítő hatása van. A balzsam elsősorban kisebb sebek, valamint a száj- és garatbetegségek kezelésére alkalmas. A tömjénnek – melyet a legtöbbször füstölőként használnak fel -, szintén megvan a maga gyógyászati szerepe: fertőtlenítő, sebgyógyító, görcsoldó hatású, sőt, az ízületi fájdalmak enyhítésére is alkalmas.

Egy 2012-ben megjelent tanulmány alapján a tömjén ezen képességeit már régóta ismerik és kamatoztatják Észak-Afrikában és az Arab-félszigeten. Eszerint nem lehetetlen, hogy a napkeleti bölcsek is tisztában voltak az anyag gyógyító hatásaival.

(Kiemelt kép: Bartolomé Esteban Murillo: A bölcsek imádása, forrás: Wikimedia Commons)

vissza a címlapra

Legfrissebb videó mutasd mind

Fideszes vagyok, mert onnan kapok pénzt

Kommentek

Fotó: Fülöp Dániel Mátyás/24.hu
Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
24-logo

Engedélyezi, hogy a 24.hu értesítéseket
küldjön Önnek a kiemelt hírekről?
Az értesítések bármikor kikapcsolhatók
a böngésző beállításaiban.