Tudomány

Viperákat ápol a magyar honvédség

Háromcentis bogarakat, magyar futrinkákat látnak el rádiós jeladóval a Táborfalvai Lő- és Gyakorlótéren. Mindezt azért, hogy az itt található páratlan élővilág ne tűnjön el végleg a Kárpát-medencéből.
Korábban a témában:

Ugyan ki hinné elsőre, hogy Magyarország második legnagyobb, több mint másfél évszázada aktívan használt katonai lőterén találjuk hazánk egyik legértékesebb, ritka fajok százainak otthont adó élőhelyét? Pedig így van. A Magyar Honvédség és a természetvédelem rendkívül eredményes összefogásáról van szó Táborfalván, amit nagyon röviden és kifejező módon a katonai erdészek „hitvallása” definiál:

Mi nemcsak a magyar trikolór, hanem a kócsagos zászló katonái is vagyunk.

– fogalmazta meg Szőke Péter erdőmérnök, a Honvédelmi Minisztérium Budapesti Erdőgazdaság Zrt. projektvezetője.

Elzárt és részben érintetlen, de lőnek

A Dabas környéki Turjánvidéken számos ritka faj található meg. A turján maga régi magyar népi elnevezés, zsombékos, lápos területet jelent. A szóban forgó projekt nem a tájegységet fedi le, csupán a névválasztásban játszott vezető szerepet: összesen 7300 hektáros, mozaikszerűen elhelyezkedő vizes és száraz, homoki élőhelyekről van szó.

Csaknem 150 éve elzárt katonai terület – a Táborfalvai Lő- és Gyakorlótér működik itt – ezért mentes a mezőgazdasági műveléstől és a turistáktól.

Az éleslövészet csak egyes, pontszerű részeket érint, a lőtér nagy részén csapatmozgásokat gyakorolnak, illetve hatalmas, érintetlen terület az egészet körbevevő, úgynevezett védőzóna. A különböző rovarok, hüllők, kisemlősök és madarak itt valóban háborítatlan élőhelyet találnak

– erősíti meg a 24.hu-nak Gyovai-Balogh Rita, a Honvédelmi Minisztérium Védelemgazdasági Hivatal Környezetvédelmi Osztályának vezetője.

Láperdő a dabasi Turjánosban (fotó: Verő György)

A vízelvezetés, a klímaváltozás hatásai, az özönnövények és a helytelen gyepgazdálkodás azonban komoly károkat okozott itt is, amit a honvédség, a helyi erdészet, a WWF Magyarország és a Duna-Ipoly Nemzeti Park Igazgatóság közös fellépésével hat év alatt sikerült orvosolni.

A munka során eddig több mint 300 védett fajt azonosítottak itt, köztük olyan ritkaságokat, mint a rákosi vipera, a magyar futrinka, a bütyköshátú ormányosbogár, a túzok, az ürge, a kígyászölyv, a hamvas rétihéja, az óriás útifű vagy a szarvasbangó.

Mérgeskígyók az Alföldön

Nyilván a rákosi vipera kelti fel leginkább a laikus érdeklődését, hiszen igen, mérgeskígyóról van szó Magyarország közepén. De ártalmatlan, már ha a sok túlteljesítő viperát nézzük világszerte, amelyek egyetlen harapással akár több embert is képesek lennének megölni.

Marása kellemetlen, de nem veszélyesebb egy komolyabb darázscsípésnél. Felnőtt ember számára az egész nem több mint múló kellemetlenség, baj csak abból lehet, ha valaki allergiás a kígyó mérgére

– oszlatja el félelmeinket Sipos Katalin, a WWF Magyarország igazgatója.

Rákosi vipera (Fotó: Bérces Sándor)

Legfeljebb 50 centire nő meg, a fiatalok tücskökkel, sáskákkal, szöcskékkel táplálkoznak, a kifejlett példányok rágcsálókat zsákmányolnak. Hüllőként a tél komoly kihívást jelent számukra, a fagyos hónapokat hibernálódva vészelik át rágcsálók üregeiben.

Egyedül a Kárpát-medencében él ez a faj, Magyarországon szigetszerű populációi a Hanságban és az Alföldön találhatók. Teljes hazai állományáról csak becslések vannak, ezek szerint mára körülbelül 500 rákosi viperánk maradt a természetben. Természetvédelmi értéke egymillió forint.

Érdekességként ide illik, hogy „népünk bölcs vezérét”, Rákosi Mátyást igencsak elszomorította névazonossága egy mérges csúszómászóval, ezért a kígyót egy ideig parlagi és rákosréti viperának is nevezték.

Homokpusztagyep és borókás (Fotó: Bérces Sándor)

Tehenek mentik meg a kígyót

A turjánosban a lőtér védelmi zónájában, a gyepes területen élt túl néhány rákosi vipera, az ő megmentésük és az egyedszám növelése a projekt kiemelt célja volt.

Létfontosságú számukra a mikrodomborzat, 10-20 centis kiemelkedések, mélyedések és a megfelelő magasságú növényzet a kígyók életben maradásának záloga. Előbbi menedéket nyújt a meggyűlő víz ellen, és akár több fokkal magasabb hőmérsékletet is biztosít, utóbbi pedig elrejti őket a ragadozóktól.

A területen mindeddig gépi kaszálást végeztek, ezzel vasalódeszkává simították a terepet, és alig néhány centis gyepet hagytak – akár néhány fehér gólya is pillanatok alatt könnyűszerrel összekapkodhatott tucatnyi viperát. Mérni nem tudjuk, de komolyabb veszteséget okozhatott az is, hogy egy időben illegálisan fogták be a kígyókat, terraristák jó pénzt fizettek értük.

Mostanra ennek vége, élőhelyükön szarvasmarhák legelnek: megfelelően magas a gyep, az állatok lába nyomán pedig az a bizonyos mikrodomborzat is visszanyerte a kígyók számára optimális változatosságot

– emeli ki Sipos Katalin.

Tiltott zóna (Fotó: Mosonyi Szabolcs)

Rádiós jeladó a bogarakra

A magyar futrinka elterjedési területének központja a Kárpát-medence, a két-három centiméteresre megnövő faj ritka, természetvédelmi eszmei értéke 100 ezer forint. Egész teste koromfekete, kissé matt, zsírfényű, különös ismertetőjelei a hátán látható kis gödröcskék.

A homokpusztagyepek ragadozója, főleg éjszaka aktív: étlapján kisebb rovarok, férgek szerepelnek. Testes és röpképtelen, ezért kiváló alanya volt egy világszinten is nagyon ritka vizsgálatnak: öt hím és öt nőstény hátára kis jeladókat helyeztek a kutatók.

Mindössze 0,3 grammos szerkezetekről van szó, a futrinkák hátizsákként cipelték magukon egy hétig, amíg a jeladót töltöttsége tartott

– magyarázza a 24.hu-nak Csóka Annamária, a Duna-Ipoly Nemzeti Park Igazgatóság munkatársa, a Turjánvidék LIFE+ pályázat projektvezetője.

A biológusok háromóránként bemérték az állatok tartózkodási helyét, amely elemzésével számos információt nyernek a magyar futrinka mozgásáról és az általa preferált élőhelyről. Világszinten nagyon ritka a rovarok jeladózása, az adatok feldolgozása is még csak most kezdődött meg, ezért Csóka Annamária egyelőre két eredményről tud beszámolni:

a bogarak képesek 30-40 métert is megtenni három óra alatt, illetve a korábban számukra áthatolhatatlannak hitt borókáson is könnyedén átverekszik magukat.

A kutatást pedig azért most végezték, mert szeptember-október a magyar futrinka párzási és peterakási időszaka.

dav
Jeladóval felszerelt magyar futrinka (Fotó: Csipak Ármin)

Halálos csapda a homokban

A homokos talaj érdekes rovarai még a hangyalesők: lárva állapotukban az aprónép, elsősorban a gyanútlan hangyák veszélyes ragadozói. A közönséges hangyaleső tölcsér alakú csapdát ás a homokban, maga az alján, homokba temetve veszi fel a lesállást.

A mélyedés kialakításának köszönhetően ha hangya vagy más kis rovar esik a gödörbe, kimászni már nem tud, vergődésével pedig riasztja a mélyben várakozó ragadozót. Előbújik a tölcsér aljáról, ha kell néhány homokszemcsével maga is megdobálja a még túl aktív áldozatot, majd erős rágóival megragadja, és mérget fecskendez a testébe.

A pusztai hangyaleső nem bonyolítja még ennyire sem. Ő a laza szemcsék közt, a felszín alatt lapul, és közvetlenül támad a gyanútlan hangyára.

Hamvas rétihéja (Fotó: Csonka Péter)

Védelem 2,7 millió euróból

Végezetül térjünk vissza a nagy egészhez, mert a Turjánvidék megmentése hazai viszonylatban igencsak párját ritkító közös eredmény az Európai Unió 75 százalékos finanszírozásával. A 2,7 millió eurós Turjánvidék LIFE+ projekt (2011-2017) alapvető célja egy veszélyeztetett élőhely komplex rehabilitációja volt, ahol ismét gyökeret verhet a különleges élővilág.

A kihívások és a rájuk adott válaszok tömören:

  • Az éghajlatváltozás, a lecsapolás és az egyre rendszertelenebb csapadék miatt a vizes élőhelyek folyamatosan visszaszorultak – a projekt során vízügyi műtárgyak telepítésével aktív és passzív módon akadályozzák meg a vizes élőhelyek kiszáradását.
  • Agresszívan terjeszkedő idegenhonos növények (például akác, bálványfa, selyemkóró) kiszorítják az őshonos fajok egy részét, átalakítják az élőhelyet – ahol lehet, ezeket az úgynevezett özönnövényeket kíméletesen eltávolítják, helyükre őshonos fajokat telepítenek vissza.
  • Helytelen gyepkezelés, ami nagyrészt az intenzív, gépi kaszálást fedi, és a vipera kapcsán írtunk róla – területvásárlással, szarvasmarha-legeltetés bevezetésével, szántók és faültetvények gyeppé alakításával nagy területen állítják helyre az eredeti élőhelyet.
  • Információhiány a természeti kincseket illetően – a projekt kapcsán természetvédelmi szakemberek segítik a honvédséget, hogy a lőtér használata közben óvhassák az ott fellelhető értékeket.

A projekt lezárult, de mi lesz ezután?

Jelenleg a kötelező fenntartási időszak kezdődik, az unió öt évig folyamatosan figyelemmel kíséri, ellenőrzi az elért eredmények megtartását, vagyis az együttműködés még fél évtizedig meglehetősen szoros marad.

Utána a magyar törvények szerint illetékes szervek és hivatalok felelőssége a megmentett élőhelyek további fenntartása és védelme, amelyet természetvédelmi kezelőként a Duna-Ipoly Nemzeti Park Igazgatóság felügyel majd.

(Kiemelt kép: rákosi vipera. Fotó: Szelényi Gábor)

vissza a címlapra

Ajánlott videó mutasd mind

Mátyás király országa ez

Kommentek

Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
24-logo

Engedélyezi, hogy a 24.hu értesítéseket
küldjön Önnek a kiemelt hírekről?
Az értesítések bármikor kikapcsolhatók
a böngésző beállításaiban.