Az ember nem is tudja, hány berögzült mozdulatot végez nap mint nap teljesen “önkéntelenül”: amikor a járdaszegélyhez érve balra nézünk, megcsavargatjuk a hajunkat, rágyújtunk egy cigire, a szánkhoz emelünk egy poharat, vagy amikor ruhát vesszünk ki a szekrényből.
Nem csoda, ezek az úgynevezett automatizmusok,
Megszabadulni a rossz szokásoktól
A jelenséget megfigyelhetjük akkor is, amikor például tudjuk előre, partnerünk mit fog mondani. Miután pedig kimondta, amire vártunk, mi mégis negatív érzéseket érzünk, akár mérgesek is leszünk
– mondja a 24.hu-nak Németh Dezső, az ELTE Pszichológiai és Pedagógiai Karának docense, az MTA kutatója, az ELTE-MTA Emlékezet, Nyelv és Idegtudomány Kutatócsoportjának vezetője.
Ugyanígy ide tartoznak az addikciók: a jó érzés, hogy rágyújtunk egy cigarettára, ahogy a rituálé is mélyen belénk vésődhet. Gondoljunk csak bele, bármilyen sportnál, táncnál milyen sok időt és energiát kíván az alapmozdulatok helyes elsajátítása, vagy nyelvtanulásnál a kiejtés és a nyelvtan. Ha valami rosszul rögzül, csak hosszú munkával, kínnal és keservvel lehet megváltoztatni.
Vannak tehát “jó” szokásaink és rosszak, utóbbiaktól ugye szeretnénk megszabadulni, míg előbbieket erősíteni, gyarapítani. Ez az, ami borzasztó nehéz, sőt a kérdés inkább úgy szól: vajon felül lehet írni beidegződéseinket? Az ELTE, MTA és a Szegedi Egyetem kutatói világszinten hoztak újat, amikor természettudományos módszerekkel vizsgálták és bizonyították:
Az agy áthuzalozása
A kísérletben az alanyokat egy számítógép elé ültették, a képernyőn pedig egymás után, de különböző helyeken ábrák jelentek meg, adott ábra feltűnésekor egy bizonyos gombot kellett megnyomni. A tudósok pedig mérték a reakcióidőt, a hibák arányát és típusát.
Az önkéntesek nem tudták, hogy a sorrend mintázatot követ, ám egy idő után mérhető volt: szinte automatikusan adták meg egyre gyorsabban a mind helyesebb válaszokat.
Az agy rájött a rendszerszerűségre, a titkos szekvenciára. Másnap más volt a mintázat, az eredmény viszont ugyanaz, ezt nevezik intuitív tanulásnak, az agy áthuzalozásának
– emeli ki Németh Dezső.
Amennyiben az önkéntesek külső segítséget kaptak, még gyorsabban ment az áthuzalozás, vagyis az átállás egy másik rendszerre. Nézzünk egy hétköznapi példát, aztán elmondjuk azt is, mi ennek az egésznek a nagyszerű gyakorlati jelentősége.
Az ember járdaszegélyhez ér Budapesten, egyből balra néz, jön-e autó. időbe telik, míg megszokja, és “tudat alatt” alkalmazkodik ezen a téren az ellentétes közlekedéshez. Persze könnyebb és gyorsabb, ha valaki ott áll mellette és minden egyes alkalommal figyelmezteti.
Bebizonyosodott az is, hogy az új szokás nem törli ki a régit, csak elhalványítja. Ha az illető hosszabb kinntartózkodás után hazatér, sokkal hamarabb kezd el automatikusan balra nézni az úttest előtt, mintha újra kellene tanulnia.
Kirthatjuk agyunkból a dohányzást
Nyilvánvaló, hogy a közös kutatás lényege nem az, hogy ki mikor és merre néz az utcán. Egy alapkutatásról van szó, ha úgy tetszik, első lépés az úton, amelynek a végén eredményesen és könnyen változtathatunk szokásainkon,
Ehhez persze hosszú idő és sok kutatás kell, többek között orvosdiagnosztikai vizsgálatokkal kell meghatározni, milyen agyterületek és hogyan érintettek, miként működik agyunkban az áthuzalozás, milyen módszerekkel “irthatóak ki” illetve építhetők egyes szokások.
