Tudjuk, hogy a földi élet az ősóceán mélyén alakult ki, onnan terjedt tovább a szárazföldre, majd egyre bonyolultabb formákban jelent meg, míg végül kifejlődött az emberi faj, amelyik uralma alá hajtotta a bolygót.
Ha visszafelé indulunk el az evolúció útján, és elég messzire megyünk, olyan élőlényeket találunk, amik a ma élő fajok távoli ősei lehettek. Így fedezték fel Cambridge, és a Kínai Észak-nyugati Egyetem kutatói azt a fura teremtményt, amelyik minden valószínűség szerint az összes gerinces faj, így az ember, valamint a tengeri csillagok és tengeri sünök ősatyjának számít.
Az 540 millió évvel ezelőtt élt Saccorhytus coronarius mindössze egy milliméter hosszú volt, de ennek a pici testnek jó részét is egy hatalmas száj tette ki. Illetve a testnyílás nem csak száj volt. A kutatók nem találtak bizonyítékot arra, hogy a lénynek lett volna végbélnyílása, ami azt jelenti, hogy a bejárat volt egyben a kijárat is a testén.
A Saccorhytus coronarius a tudósok szerint a tenger sekély részén, a fenék közelében, a homokszemek között élt. Bár nemigen látszik rajta semmi emberi, más, később kifejlődött fajok jegyeit már magán hordozza. A teste mentén futó kúpos részek, amik a víz megszűrésére szolgálhattak, valószínűleg a halak kopoltyúinak elődei.
Nehéz elképzelni, hogy a lény valójában mennyire ősi. Az első dinoszauruszok nagyjából 230 millió évvel ezelőtt jelentek meg, a Saccorhytus coronarius több mint kétszer ilyen idős. De még így is csecsemőkorúnak számít a legöregebb ismert fosszíliákhoz, a 3,5 milliárd éves baktériumokhoz képest.
Mégis, a kis csupaszáj lények az utolsó szemet jelenthetik abban az evolúciós láncban, amelyik az embert (és számtalan más fajt) az élet eredetéhez köti. A tudósok úgy gondolják, hogy eljutottak a határig: méretük miatt nem valószínű, hogy valaha képesek leszünk felfedezni a Saccorhytus coronarius mikroszkopikus őseit.
(via Vocativ)
