Az új tanulmány azt elemezgeti, hogy a madagaszkári bütykös csótány hímek milyen stratégiákkal próbálják elnyerni a nőstények tetszését. A kutatás alapján úgy tűnik, tárházuk alapja a különböző testrészek megnövesztése. A rovarok tulajdonképpen arra játszanak, hogy minél “férfiasabbak” legyenek, így vagy a tökéletes “harcos”, vagy a tökéletes “szerető” képét veszik fel – tehát vagy a szarvaikat, vagy a heréiket növesztik meg.
A hímcsótányok ugyanis két módon tudnak egy nőstény közelébe férkőzni: megküzdenek érte, vagy Casanovát játszanak, és csendben besurrannak a többi, erősebb vetélytárs háta mögött. A kutatók úgy gondolják, hogy a két technika elkülönülése jól megfigyelhető két nagyobb madagaszkári csótányfaj hímjeinél.
Kate Durrant, a Nottinghami Egyetem kutatója és a tanulmány vezető szerzője szerint a rovarok hasonlóan viselkednek a párzási időszak alatt, mint a gímszarvasok – az emlősöknél ugyanis épp ugyanez a két stratégia figyelhető meg.
Durrant és kollégái 3D-s szkenner segítségével két madagaszkári bütykös csótány, vagy más néven sziszegő csótány alfajának, az Aeluropoda insignis és a Gromphadorhina oblongonota hímjeit vizsgálták meg. A komputertomográfia (CT) lehetővé tette, hogy a kutatók a rovarok testhosszát, térfogatát, és a szarvainak méretét is megmérjék.
Az adatokat ezután összevetették az élőlények agressziószintjével, melyet akkor tanúsítottak, amikor rivális hímekkel harcolnak; illetve a heréik méreteivel, mely megmutatja, hogy az adott csótány inkább magára a párzásra, semmint a küzdelemre készült fel.
A kutatók azt találták, hogy az Aeluropoda insignis faj tagjainak átlagosan kisebb volt a szarva, kevésbé voltak agresszívek, viszont méretesebb volt a heréjük. Ezek a hímek nagyobb valószínűséggel kerülik el az erősebb hímekkel való konfliktust. A Gromphadorhina oblongonota példányai ezzel szemben páncélozottabbak és nagyobb szarvúak voltak – a heréik méreteivel viszont nemigen büszkélkedhettek.
A kutatók úgy gondolják, a herenövesztő stratégiára vonatkozó megfigyelések alátámasztják a spermiumversengés elméletét – az elképzelés szerint sok fajnál, ahol a nőstények egymás után több hímmel is párosodnak, a hímek versengése nem ér véget a párzás előtt, hanem az ivarsejtjeik révén a nőstényben tovább küzdenek egymással a megtermékenyítésért. Az összefüggés megerősítésére azonban további terepen zajló kutatásra lesz szükség.
Durrant csapata szerint a harcos és a szerető technikák egyébként a fajoknál külön-külön is megfigyelhetőek, a kisebb szarvat az egyedek általában nagyobb nemi szervvel kompenzálják. A kutatás alapján a fiatal csótányok még akármelyik technika mellett “dönthetnek”, legkésőbb azonban a végső vedlésig, tehát a teljes kifejlettség előtt kiderül, hogy az adott rovar melyik stratégiára játszik majd.
(Via: Live Science)
