A fényérzékeny elemnek nevezett szerkezetek célja az, hogy helyettesítsék a retinát, valamint, hogy eljuttassák az agyba a korábban elraktározott vizuális ingereket. Az eszközöket régóta fejlesztik, igaz, mindig is kérdéses volt, hogy a vakok agyában van-e kapacitás az elraktározott, vagy mesterségesen létrejövő jelek feldolgozására.
A Pisai Egyetem kutatói, Elisa Castaldi és Maria Concetta Morrone új tanulmányukban azt mutatják be, hogy a vakság kialakulása után az agy hogyan képes kezelni a több éves vizuális információkat. A kutatásban olyan betegeket vizsgáltak, akik egy örökletes betegségben, a farkasvakságra hasonlító retinitis pigmentosában szenvednek. A rendellenesség lassan építi le az érzékszervet, bizonyos esetekben csőlátáshoz vagy vaksághoz vezet.
Az alanyok egy részénél az implantátum beültetése előtt és után is megvizsgálták az észlelést és az agyi válaszokat. A protézis a beérkező vizuális jeleket érzékeli, majd továbbítja, a lényegi kérdés az volt, reagál-e az agy az ingerekre?
A kutatók funkcionális mágneses rezonanciavizsgálat (fMRI) segítségével vizsgálták meg a betegeket. Az elemzés kimutatta, hogy az alanyok megtanulták bizonyos szokatlan vizuális ingerek, például az erős villanás felismerését. Ez a képesség összefüggésben van a megnövekedett agyi aktivitással.
A készség elsajátításához azonban rengeteget időre volt szükség. A betegek minél többet gyakoroltak, annál több hasznát vették az implantátumnak. Az agynak fokozatosan kellett megtanulnia, hogy miként bírja újra munkára a korábban elvesztett látórendszert.
Az eredmények azért fontosak, mert bebizonyították, hogy bizonyos esetekben a beültetéssel az agy alakítható változásokon megy keresztül, így az idővel megtanulhatja, miként kell használnia az új mesterséges jeleket. Az érzékelésre fejlesztett áramkörök és a felnőtt agy közti kapcsolat rugalmasságának bemutatása megnyithatja az utat az újabb és kifinomultabb implantátumok fejlesztése előtt.
(Via: Science Daily)
