A tündérek ismeretlenek a magyar népi kultúrában, mágikus alakjukat az angolszász kultúrából ismerjük, ezért nem is igazán tudjuk őket hova tenni. A mai mesékben kivétel nélkül varázslatos, kedves, jókedvet és boldogságot sugárzó tündérek jelennek meg. Pedig Nagy Britanniában még a XX. század elején is tiltották tőlük a gyerekeket.
Úgy vélték, az elkószáló gyerekeket a tündérek elrabolják, a jószágot és az embert pedig apró nyilakkal lövöldözik, amikkel megbetegítik. Bizonyítékként pedig a nép számára időről-időre kifordultak a földből ősi, kőből készült nyílhegyek – olvashatjuk a BBC History világtörténelmi magazin legfrissebb számában.
Nem apróságok
A tündérek eredetéről megoszlanak a vélemények, az egyik elképzelés szerint holtak lelkeiről van szó. Mások úgy vélik, bukott angyalok, akik nem jutottak a pokolra, de a mennybe sem nyertek ismét bebocsátást, ezért amikor Isten bezárta a menny és a pokol kapuit, a mai tündérek elbújtak a föld hasadékaiban.
Nemcsak a gyerekeket vitték el, hanem felnőttnek is nyoma veszhetett, ha meggondolatlanul tündérgyűrűbe lépett – ez egyes a gombák növekedése során létrejött természetes képződmény. De voltak a tündérek között segítőkész példányok is, akik besegítettek a mezőgazdasági munkába, juhok terelésébe, vagy éjszaka a ház körül. Ám még ők is kiszámíthatatlanok voltak, az emberek irántuk is óvatos tisztelettel viseltettek.
Megégetett, megmérgezett gyerekek
Nyilván emberekés tündérek több ezer éves “együttélésére” ártalmatlan babonaként emlékeznénk, ha nem kapcsolódtak volna hozzá tudatlanságból fakadó szörnyű tettek. Ezek az úgynevezett váltott gyerekekhez kapcsolódtak, és bizony még a XIX. század végén is előfordultak.
Sokszor megesett, hogy egy-egy gyermek olyan idegrendszeri betegséggel, öröklött rendellenességgel született, ami fokozatos állapotromlással járt.
Mármint a bájolók módszerei, amelyek a szülők aktív közreműködésével nem egyszer a kicsik halálát okozták. Egy hatéves ír kislánnyal 1850-ben többször itattak mérgező gyűszűvirág-kivonatot, majd meztelenül kint hagyták éjjelre az őszi hidegben. Hamarosan belehalt.
Walesben 1857-ben egy gyereket gyűszűvirág-kivonatban fürdettek meg, ő is belehalt. Egy négyéves, paralízises ír fiút azonosítottak “váltott gyermekként”, és izzó lapátra ültették, hogy így vegyék rá a tündéreket, hogy “visszacseréljék”. Ő komoly égési sérülésekkel, de túlélte, nem úgy mint New York-i sorstársa, akit halálra égetett a forró vas.
Egy másik ír kisfiú két éve szenvedett gerincbántalmaktól, és kortársainál sokkal értelmesebb volt, mire apja rájött, “váltott gyermekről” van szó. A hétéves John Mahonyt saját apja fenyegette forró lapáttal, a kútba lógatta, a gyerek végül belehalt a sokkba.
Hol áll a ház?
Vigyázni kellett arra is, hogy az ember ne egy tündérerődre (halmok, buckák, dombok), vagy annak közelébe, netán tündérfa mellé építsen házat, de az épülettel a tündérek csapását se keresztezze. Az íreknél még a XIX. században is elterjedt szokás volt, hogy beköltözés előtt éjjelre ételt tettek ki, és ha az reggelre érintetlen maradt, a házba nem volt ajánlatos beköltözni. Ha ugyanis a tündérek nem nyúltak az ennivalóhoz, az azt jelentette, nem viseltetnek jóindulattal az új lakók iránt.
Erősek a babonák. Írország északi részén még 1930-ban is emlékeztek egy favágóra, aki kivágott egy tündérfát, mire a tündérek megfordították a fejét. Nyugaton pedig 1958-ban 25 munkás tagadta meg egy, az építmény útjában fekvő tündérhalom ledózerolását.
Az “eredeti” tündérek tehát sem nem kicsik, sem nem kedvesek, de a rettenetes tetteket mégsem ők, hanem emberek hajtották végre…
