Tudomány

Végső vereséget szenvedett a magyar “harcmodor”

Bihari Dániel
Bihari Dániel

újságíró. 2016. 05. 09. 16:30

Korábban a témában:

A magyar nemesség adómentességének évszázadokig sziklaszilárd alapja volt a hadkötelezettség: ők vérükkel adóztak a királynak. Így volt ez még akkor is, amikor a reguláris hadseregek mellett már elavultnak, csekély harcértékűnek számított a képzetlen, többnyire rosszul felszerelt nemesi felkelés, latinul inszurrekció.

A “régi mód szerint” Napóleon ellen vonultak hadba utoljára nemeseink 1809 nyarán. Az események a győri csatavesztésben csúcsosodtak ki, amit sokan máig a magyar nemesek lebőgésének, csúfos kudarcának tartanak.

S ti, kik valljátok olyan gőgösen:
Mienk a haza és mienk a jog!
Hazátokkal mit tennétek vajon,
Ha az ellenség ütne rajtatok?…
De ezt kérdeznem! engedelmet kérek,
Majd elfeledtem győri vitézségtek.
Mikor emeltek már emlékszobort
A sok hős lábnak, mely ott úgy futott?

-írja Petőfi A nép nevében című versében.

Holott a nemesi felkelés felett már akkoriban is nagyon eljárt az idő, a vereségért pedig nem nemeseink “csúfos futása”, hanem a franciák csaknem kétszeres létszámfölénye, és az osztrák reguláris erők vezetése okolható. A császári hadvezetés alapvető hibák sorozatát követte el, sőt mindenféle mindenféle világos haditerv nélkül kezdte meg az ütközetet, ráadásul értelmetlen vitát folytattak még a fővezér személyéről is.

Felszerelésük sem volt

A Habsburg Birodalom a katonai és területi veszteségek miatt égve a revans vágyától, 1808 nyarától készült a franciák elleni nagy háborúra. A szeptember 3-án megnyitott országgyűlés elfogadta, hogy a kialakult helyzetre való tekintettel I. Ferenc császár és király a nemesi felkelést országgyűlési határozat nélkül három évig összehívhassa – olvasható az Archívnet.hu-n.

A vármegyék összeírták a hadra fogható nemeseket, akiket vagyoni állapotuk szerint soroltak lovas vagy gyalogos szolgálatra. Aki nem tudta felszerelését maga kiállítani, annak – elvileg – megyei vagy országos hadiraktárakból utaltak ki. De csak elvileg, mert a felszerelést nem tudták teljes egészében biztosítani – a reguláris hadsereg mindig elsőbbséget élvezett.

Az összeírás 1809 legelején lezajlott, és kiderült: a magyar nemesség – bár arányait tekintve európai átlagban a legnépesebb volt – vagyoni helyzete többnyire nem tette lehetővé gazdasága elhagyását, még kevésbé a saját költségén való katonáskodást.

Így a szükséges felszerelés előteremtése a vármegyék pénztárát sújtotta. Az inszurgensek alapvetően ugyanúgy voltak felszerelve, mint a császári katonák azzal a különbséggel, hogy itt a gyalogosok is hordtak kardot.

Fokossal és nyereg nélkül

A nádor, József főherceg áprilisban meghirdette a nemesi felkelést, a csapatokat pedig május 9-én Győrbe rendelte. Bár a nyári ütközet vége visszavonulás volt, a magyarok hősiesen küzdöttek annak ellenére, hogy felszerelésük igencsak gyengécske volt, és katonai kiképzésben, nem részesültek.

Aspernnél már két inszurgens lovasezred is volt a tűzben, a nyitrai és a primatialis lovasság, s mind a kettő kiállta becsülettel a tűzkeresztséget. Francia vérteseket rohantak meg – fokossal és nyereg nélkül. … Csak a tábori szolgálatot nehéz még velük megszokatni. Veszteg maradni az előőrsön, szótlanul, mozdulatlanul, sárban-vízben megállni, zivatar elől bundába nem takarózni, étlen-szomjan naphosszat vesztegelni: ez az, amit nem akar bevenni a magyar nemesnek a nyaka

– írja Jókai Mór a Névtelen vár című regényében, ahol történelmi adatok felhasználásával próbálja bemutatni a győri vereség objektív okait, és megszabadítani nemesi felkelőinket a szégyenfolttól. Mert valóban nagyon bátran küzdöttek.

R. Kiss István 1909-ben adta közre az inszurrekció anekdotakincsét, ahol például ez a történet olvasható:

Tóth Péter, közlegény úgy dúlt az ellen közt, mint egy dühödt oroszlán; kapott is viszonzásul sebeket minden oldalról; mikor azután azt gondolta, hogy eleget kapott s a lovát is leszúrták már alatta, akkor félreállt a tolakodásból. Ott aztán elkezdte számlálni a kapott sebeket.
– Egy, kettő, három… tíz, tizenegy. – De bizony én kicsinálom egész tucatra!
– Mondta s fogta a kardját, visszament gyalog és csakugyan kicsinálta. Akkor azután tizenkettővel megelégedett.

Visszavonulás

A csata elején nagyrészt a magyar banderiális erők verték vissza a francia lovasság támadását, és két huszárregiment indult ellentámadásra a francia légiók és tüzérség ellen. A június eleji esőzések miatt megáradt Pándzsa-patakban viszont elakadt a lendületük, és komoly rendet vágott közöttük az ellenséges tüzérség.

Ezt látva János főherceg visszavonulót fújt seregei számára, ami végül fejvesztett menekülésbe torkollott, és a Habsburg seregek Komárom irányában elhagyták a harcmezőt. Győr várában mintegy 2500 főnyi véderő maradt, mely tíz napig állt ellen, végül megadta magát Napóleon csapatainak.

A veszteség osztrák-magyar oldalon sérültekkel és eltűntekkel együtt 6000 fő volt, ebből 791 halott a magyar nemesi felkelők soraiból került ki.

Világossá vált az is, hogy a szervezetlen, könnyűlovas felkelők egy tömeghadsereg ellen már mit sem ér, ezért I. Ferenc 1809 után nem hirdetett több nemesi felkelést.

vissza a címlapra

Ajánlott videó mutasd mind

Kommentek

LOS ANGELES, CA - JANUARY 15: Kayla Kohn, right, a 12 grade english teacher at The Accelerated Schools, a community of public charter schools in South Los Angeles joins fellow teachers as they picket outside the school on second day of the Los Angeles school teachers strike on January 15, 2019 in Los Angeles, California. (Photo by Al Seib / Los Angeles Times via Getty Images)
Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
24-logo

Engedélyezi, hogy a 24.hu értesítéseket
küldjön Önnek a kiemelt hírekről?
Az értesítések bármikor kikapcsolhatók
a böngésző beállításaiban.