Tudomány

“Emberek-e a nők?”

Másfél évszázada sincs, hogy a világ vezető demokráciájában ez a kérdés még válaszra várt.

Nemrégiben Kövér László és Kovács Ákos is sokakat megbotránkoztató kijelentést tett a nőkről. A házelnök azt szeretné, ha a nők a szülésben látnák az önmegvalósítás legmagasabb minőségét, a művész szerint pedig a nők dolga nem a férfiakéhoz mérhető pénz keresete, hanem a szülés.

Ezek jutottak eszünkbe, amikor belebotlottunk az amerikai feminista, Susan Anthony egy 1873-as beszédébe. Tényleg nincs 150 éve, hogy még

a szabadság földjeként ismert ország is részleges jogfosztottságban tartotta polgárai felét…

Egy nő szava mit sem ér

A XIX. század második fele forró időszak volt az Egyesült Államokban: polgárháború dúlt, a legkülönfélébb eszmék mellett indultak polgári mozgalmak. A társadalmi vitákban egyre több nő is igyekezett a hangját hallatni, mint a tanítónőként diplomázott Susan B. Anthony.

Az abolicionista és az alkoholellenes mozgalomba kapcsolódott be, de egyre többször szembesült vele, hogy nőként sehol nem nyilváníthat véleményt. Ezért határozta el, hogy – társaival együtt – mindenekelőtt a nők polgárjogát kell kiharcolni.

Az 1870-es évek elejére a korábban felszabadított, egyenjogúsított fekete férfiak is rendelkeztek már szavazati joggal, ám a nőkkel kapcsolatban ilyenről vagy szó sem esett, vagy a vonatkozó törvények szövegezése nem volt egyértelmű. Susan úgy döntött, próbát tesz. Az 1872-es elnökválasztáson több nővel együtt feliratkozott egy szavazólistára, és november 5-én leadta voksát.

Három héttel később illegális szavazásért letartóztatták és bíróság elé állították – tudjuk meg a Geographia Kiadó Világrengető beszédek, amelyek megváltoztatták a világot című könyvéből. Ügyvédje akarata ellenére óvadékkal szabad lábra helyeztette, ami később jó döntésnek bizonyult.

Susan B. Anthony (jobbra) és legfőbb harcostársa, Elizabeth Candy Stanton (Wikipedia)
Susan B. Anthony (jobbra) és legfőbb harcostársa, Elizabeth Candy Stanton (Wikipedia)

Ügye a figyelem középpontjába került, Susan pedig előadókörútra indult, szenvedélyes beszédben kelt ki a nők szavazati jogáért.

Senki nem lehet olyan kőszívű

Gondolatmenetének lényege az volt, hogy az amerikai kormányzás alapeszméje szerint mindenkinek joga van hangját hallatni a törvények meghozatalában és végrehajtásában, ezt biztosítja az alkotmány is. Az egyetemes választójog mindenkire érvényes, ám

…Ma országunk felének nincs hatalma bármilyen igazságtalanságot törölni a törvénykönyvekből, s nem is írhat helyette jobbat… A népnek ez a fele (a nők) kényére-kedvére ki van szolgáltatva a másik félnek (a férfiaknak)…

A nők számára

… ez a kormányzás nem demokrácia. Még csak nem is köztársaság, hanem gyűlöletes arisztokrata uralom nemi alapon. … apák, fivérek, férjek, fiak, uralma az anyák, nővérek, feleségek és leányok fölött minden egyes családban, ahol a férfiak az urak, a nők pedig az alattvalók.

Egészen odáig megy, hogy felteszi a kérdést: emberek-e a nők vagy sem?

“Nem hiszem, hogy bármelyik ellenfelünk lenne eléggé kőszívű kijelenteni, hogy nem. Ha pedig a nők emberek, akkor állampolgárok is …”

A bíróság végül bűnösnek találta Susant illegális szavazat leadásában, de a kiszabott pénzbírságot soha nem fizette be. Munkássága pedig nagymértékben előmozdította, hogy 1920-ban, az alkotmány 19. módosítása bevezette a nők számára is a teljes választójogot. Susan Anthony számára viszont nem adatott meg, hogy ünnepelhessen: 1906 márciusában, 86 esztendős korában elhunyt.

 

Ajánlott videó

Olvasói sztorik