A dualizmus leghíresebb cigányprímása a szegedi tanyavilágban született 1858. június 14-én nagy múltú muzsikus családban. Három elemit végzett, miután kilenc évesen elvesztette édesapját, vályogvetőként dolgozott. Szertett olvasni, és már gyermekkorában kitűnt hegedűtudásával, amit a kor nagy virtuóza, Erdélyi Náci keze alatt fejlesztett tovább.
Már 15 évesen prímásként irányította zenekarát, Szegeden, a régi Hungária Kávéházban játszottak. Itt ismerkedett meg 1883-ban Pósa Lajos költő-publicistával, akivel közösen az egész magyar zenetörténet viszonylatában is kiemelkedőt alkotott – írja a Rubicon.hu.
Maradandót alkotott
A szerzőpáros majdnem félezer műdalt és számos színművet alkotott, az első, a kor slágere a „Nem jó mindig, minden este a fonóba járni” címet viselte. Dankó Pista egyetlen alkalommal próbálkozott önálló színmű írásával, de az 1898-as Cigányszerelem nem nyerte el a közönség tetszését. Legjobb műveit Pósával vagy más színműírókkal együttműködésben alkotta meg, tehetsége zenei téren mutatkozott meg leginkább.
Kalandos módon házasodott: szöktetés után vette el Joó Ferenc festőművész leányát, Ilonát. Hiába volt elismert művész, gyakran nyomorúságos körülmények között élt – a kor nem ismerte a szerzői jogdíj fogalmát,. A millennium után, a budavári rendezvények alatt tudott annyi pénzt keresni, hogy élete egyenesbe érhessen, feleségének biztos egzisztenciát biztosítson.
Aktív életet élt, 1890-től saját zenekarával járta az országot, de külföldön is népszerűsítette a népies magyar műzenét. Dankó Pistának köszönhetően virágzott fel ez a mára világhírűvé vált műfaj, azelőtt a német műdalok egyeduralma volt jellemző. A cigányprímás nótáival az egyetemes magyar kultúra számára is maradandó értéket teremtett, amit már a kortársak is felismertek.
“Eltörött a hegedűm”
Jó barátságot ápolt Gárdonyi Gézával, Jókai Mórral, Mikszáth Kálmánnal, Wlasics Gyula későbbi kultuszminiszterrel, és Blaha Lujzával. a, „a nemzet csalogányával”. A sok nélkülözés és a túlhajszolt életmód megroppantotta egészségét, a tüdőbaj egyre inkább elhatalmasodott rajta. Gyógykezelésére országos gyűjtést rendeztek, de már a sanremoi szanatórium sem segített: 1903. március 29-én elhunyt.
Az író Herczeg Ferenc búcsúztatta Pesten, ötszáz cigány játszotta az „Eltörött a hegedűm…” című nótát. Koporsója a szegedi múzeum előtt volt felravatalozva, Pósa Lajos és Tömörkény István mondtak búcsúbeszédet, majd a Belvárosi temetőben, díszsírhelyen helyezték örök nyugalomra.
