A televízió halott. Jó, még nem teljesen, de lassan úgy fog kinézni, mint a nyomtatott lapok piaca, ahol egyetlen erősebb melegfront százával vetheti vissza az előfizetők számát. Ezt most nem csak úgy mondom, vannak hozzá számaim is. A Pew nevű kutatócég készített egy felmérést arról, hogy a különböző generációk tagjai honnan szerzik az információikat a világról.
Nagy meglepetések nincsenek benne, kiderült például, hogy a baby boomerek, vagyis a világháború utáni húsz évben születettek hatvan százaléka a tévéből szerzi az információit a világról, a politikáról és a kormányról. 39 százalékuk pedig a Facebookról.
Pew pew pew
A millenialok – minden pundit kedvenc hívószava -, vagyis a 80-as évektől a 2000-es évekig tartó időszakban születetteknél ez pont fordítva van. 61 százalékuk a Facebookról, a többiek a tévéből szerzik a híreik nagy részét. Az egyetlen érdekes statisztika, hogy az online sajtó, mint önálló hírforrás, eltűnt. Facebook van helyette. A Pew kutatása szerint hiába fogyasztanak több hírt a fiatalok a Facebookon (de tényleg, sokkal), kevésbé érdekli őket a politika, és a hírforrásokat is kevésbé ismerik fel.
Ez már önmagában is veszélyeket hordoz. A hírforrások között azért vannak különbségek, például hitelességben és ideológiában. És ez is hozzátartozik ahhoz, hogy a Facebookon híreket fogyasztók ideológiailag befolyásoltabbak.
Lájk, ha te is!
Májusban három kutató jelentetett meg egy cikket a Science nevű tudományos magazinban. A cikk arról szólt, hogy ideológiailag mennyire diverzifikáltak azok a hírek, amik a Facebookon keresztül eljutnak hozzánk. Röviden összefoglalva arra jutottak, hogy ez attól függ, hogy kiket jelölünk ismerősnek, és milyen hírekre kattintunk rá.
Ha sok olyan ismerősünk van, aki másképp gondolkodik a világról, akkor azok a tartalmak, amiket ők megosztanak, meg fognak jelenni az feedünkben. De ennél sokkal jobban befolyásolja a News Feedet az, hogy milyen hírekre kattintunk rá a belájkolt oldalakról. A Facebook algoritmusa ugyanis ezek alapján szűri azokat a híreket, amik a jövőben eljutnak hozzánk.
Bal, jobb
Ha elsősorban olyan hírekre kattintunk rá, amik baloldali szemlélettel közelítenek a világ híreihez, akkor egy idő után csak olyan cikkeket fog elénk rakni a Facebook, amik szintén baloldalról nézik a világot. Ha pedig jobboldaliakat, akkor ugyanez fordítva. Az amerikai politikai palettán baloldalinak számító liberálisoknál 8 százalékkal kevesebb ellenvélemény jelent meg, a konzervatívoknál pedig 5 százalékkal.
Ez már sokkal nagyobb baj. Régóta komoly vita van arról, hogy a Facebook mennyire polarizálja a felhasználókat. Az biztos, hogy valamennyire igen. Az, ha valaki csak a saját véleményét látja viszont a Facebook-falán, nem fogja betemetni a politikai árkokat.
Demokratikus deficit
Arról, hogy ez miért kifejezetten rossz dolog, Eli Pariser tartott korábban előadást. Ő azt mondta, hogy a filterbuborék, amit az online szolgáltatások körénk húznak, megakadályozza, hogy olyan információkkal találkozzunk, amik esetleg szélesítenék a világképünket, vagy megpróbálnánk megváltoztatni a kialakult véleményünket. Ez pedig végső soron nem csak nekünk lesz rossz, hanem a demokráciának.
Kicsit átverés a dolog, mert a kutatások komolyságából arra következtethetnénk, hogy a Facebook egy pezsgő piactér, ahol emberek politikai eszmecseréket folytatnak. De ha legörgetünk a falunkon, akkor látjuk, hogy nem ez történik. A legjobb esetben is fele-fele arányban kapunk politikai híreket és vicces videókat. Ennek nyilvánvalóan ahhoz is van köze, hogy a fiatal generációt egyre kevésbé érdekli a politika. És ha érdekli is, akkor is a saját véleményét fogja visszakapni.
