Az egyiptomi piramisokról még ma is sokan képtelenek “elhinni”, hogy emberi kéz alkotásai. Az emberiség leghatalmasabb kőépítményei, fáraók nyughelyei, de hogyan voltak képesek évezredekkel ezelőtt, csupán emberi erő alkalmazásával a többtonnás köveket kibányászni, szállítani, megfaragni és akár száz méternél is magasabb “halomba” rakni?
Hatalmas “szánkópályák”
A gízai nagy piramis becsült tömege 5,9 millió tonna, építéséhez tudósok szerint naponta 800 tonna követ kellett a két kilométerre fekvő kőbányákból a helyszínre szállítani.Ennek már a megszervezése is emberfeletti teljesítménynek tűnik. A szállítást feltehetően hajóval végezték ideiglenesen megásott csatornákon. A kőtömböket faoszlopokon görgethették, vagy mintha szánkó lenne, benedvesítették előttük a földet, hogy könnyebben húzhassák.
Hasonló módon oldhatták meg a tömbök egymásra helyezését is. Lejtőt építhettek a fal magasságában, azon húzhatták fel a köveket a következő szintre. Ahogy nőtt az építmény magassága, úgy emelték a lejtőt is, majd a végén elhordták a gigantikus mennyiségű földet. Joseph West, az Indianai Egyetem fizikusa most egy új ötlettel állt elő.
50 ember 0,5 m/s-mal haladhatott
Munkatársaival együtt úgy gondolja, a kőtömbök oldalaira teljes szélességben 3-3 kerek fagerendát erősítettek minden oldalon. A hasábot így egy tizenkét szögű formára alakították, amit jóval könnyebb volt görgetni, mint a kockát húzni. Így nézhetett ki:
(iflscience.com)
A kutatók harminckilós kővel tesztelték a módszert, az eredeti tömbökhöz körülbelül 30 centi átmérőjű rudakra lenne szükség. Épp akkorákra, amelyekből Egyiptom virágzása idején a nílusi hajók árbócrúdja készült. Ötven egészséges férfi ezzel a módszerrel kötelek segítségével másodpercenként 50 centiméterre gördíthetett egy 2,5 tonnás követ.
