Tudomány

Élve fűrészelték ketté az embert

Karóba húzás, élve kettéfűrészelés, elefánttal szétroncsoltatott fejek - az emberi kegyetlenség nem ismer határokat. A válogatásban "magyar módszer" is helyet kapott.

Az ember elképesztően kegyetlen tud lenni. Néhány extrém, egyedi eseten túl a különböző kivégzési módokon látszik ez a leginkább. Az itt tanúsított embertelenség csak kis részben szolgálja az elítélt büntetését, szenvedésének fokozását. Sokkal inkább arra hivatott, hogy elrettentő erővel bírjon, a többieket visszatartsa hasonló bűnök elkövetésétől. No, de akkor is volt egy “beteg elme”, amely kifundálta és volt, aki végrehajtotta…

Napokig tartó kín a karón

Az egyik legkegyetlenebb halál minden bizonnyal a karóba húzás. A kivégzés során egy 2-3 méteres nyársat toltak keresztül az ember testén a gerincoszlop mellett, az illető alfelétől a szájáig. Ha a hóhér jól végezte dolgát, a karó nem ért létfontosságú szervet, és az elítélt akár napokig szenvedett – írja a Múlt-kor magazin.

A halál oka a vérveszteség, a vérmérgezés vagy a kiszáradás volt, Európa-szerte ugyanis törvény tiltotta, hogy a karóba húzottnak bárki is vizet adjon. A módszer már Hammurapi törvényoszlopán is megjelent, de csak a középkorban, majd az újkori Oszmán Birodalomban terjedt el igazán. III. Vlad havasalföldi uralkodó volt híres arról, hogy előszeretettel alkalmazta a módszert, és bár máshol főbenjáró bűnöket toroltak meg így, ő még a kisebb lopásokért is gyakran kiszabta. A források szerint Vlad gyakran étkezett a kivégzések helyén az elítéltek haláltusájában gyönyörködve.


Vlad tepes ebéd közben (wikipedia)

Szerencsés volt, ha a fejénél kezdték

Nem sokkal volt humánusabb a kettéfűrészelés sem. Rómában ősidők óta ismert volt, de az őrült Caliguláig nem alkalmazták. A császár viszont főleg családtagjain alkalmazta és ha hihetünk a történetírónak, ő is szívesen nézte a kivégzést ebéd közben. A római módzser szerint az elítéltet derekánál, azaz “keresztbe” fűrészelték, ami veszettül fájdalmas, de viszonylag gyors halálhoz vezetett.

A marokkói szokás viszont a hosszában való fűrészelést részesítette előnyben. Ilyenkor két cölöpöt vertek le a földbe kartávolságnyira, majd ezek között feszítették ki a halálra ítéltet. Akinek szerencséje volt, azt álló helyzetben rögzítették és a vágást a fejénél kezdték. Jóval tovább tartott viszont a szenvedése annak, akit fejjel lefelé kötöztek az oszlophoz és a két lába között kezdték fűrészelni lefelé haladva. A szerencsétlen a kibírhatatlan fájdalom és a vérveszteség ellenére még el sem vesztette el az eszméletét, mert a fejébe bőven jutott vér – írja a cikkben Kulcsár Ádám.

Robert Kerr skót utazó rémülten számolt be az Indiában, elefántokkal szerzett tapasztalatairól az 1800-as évek elején: “Ha az idomár úgy kívánja, a hatalmas teremtmény egy szempillantás alatt eltapossa az áldozat fejét vagy mellkasát, ám ha kínzás is szükségeltetik, az állat előbb az elítélt végtagjait zúzza porrá”. Az elefánt, mint hóhér alkalmazása a Földközi-tenger keleti medencéjétől egész délnyugat-ázsiáig elterjedt módszer volt. Az uralkodó abszolut hatalmát szimbolizálta – olvasható a magazin a hét legkegyetlenebb kivégzési módot bemutató írásban.

Sátáni eljárás

Állati kegyetlenségért sajnos nekünk, magyaroknak sem kell a szomszédba menni, Dózsa György történetét mindenki ismeri. Íme az esemény a nem sokkal később élt krónikás szavaival, aki még állítólag beszélt a kivégzés egy szemtanújával. Istvánffy Miklós a nemesi oldalon állt, mégis megdöbbenve írja: “Borzad a lélek elmondani kegyetlen, szörnyű és eddig még soha nem látott és hallott gyötrelmes kivégzését szerencsétleneknek”.

Minden jól meg volt rendezve. A foglyok közül kiválasztottak negyvenet, akik korábban György személyes szolgálatára voltak rendelve. Börtönbe zárták őket és 15 napig éheztették, amit kilencen éltek túl. A kínzók eközben “vasból trónt, koronát és kormánypálcát – a király jelvényeit kovácsolnak. Az izzó trónra ráültetik Györgyöt fejére teszik az izzó koronát, s kezébe az izzó jogart. Azután odavezetik azt a kilenc, még életben maradt szerencsétlent, akik az éhségtől elgyötörve sápadtak voltak, félholtak, hasonlóak az ember árnyékához, s azt parancsolják nekik, hogy György húsát, mely az izzó vashoz érve felvillant és sistergett, fogukkal szaggassák le és nyeljék le” – adja elő a történteket Istvánffy. Tegyük hozzá, az izzó trón feltehetően későbbi kitaláció.

Fotó: Thinkstock

Hárman “az undorító falatot nem tudták megenni”, őket tüstént megölték, a többieket szabadon engedték. Mindeközben “György sem nem sírt, sem nem jajgatott, sem nem félt. Csak ezeket gyalázva, mert ő nevelte őket, kutyakölyköknek nevezte, s azután elhallgatott”. A kínzás viszont még nem ért véget. “Miután újra meg újra tüzes vasfogókkal szaggatták, végül is, nem bírva tovább elszenvedni az elviselhetetlen fájdalmakat, kilehelte lelkét.”

Ha kommentelni, beszélgetni, vitatkozni szeretnél, vagy csak megosztanád a véleményedet másokkal, a 24.hu Facebook-oldalán teheted meg. Ha bővebben olvasnál az okokról, itt találsz válaszokat.

24-logo

Engedélyezi, hogy a 24.hu értesítéseket
küldjön Önnek a kiemelt hírekről?
Az értesítések bármikor kikapcsolhatók
a böngésző beállításaiban.