A felvételen egy vulkáni csúcsot látunk a Vénusz felszínén. A színes ábra a tűzhányó komoly aktivitásáról tanúskodik: a vörös és narancs rész a legmelegebb, míg a lila a leghidegebb részeket mutatja. A hegy átmérője egyébként 200 kilométer, magassága 2500 méter.
A Vénuszt sokan a Föld testvérbolygólyának tekintik. A Naptól számítva ez a második bolygó, jellemzően kőzetekből épül fel, mérete, tömege és gravitációs ereje nagyon hasonló a Földéhez. Közel van a Naphoz, ezért van, hogy még a nappali égbolton is látható, éjszaka pedig minden mást túlragyog. A Nap és a Hold után a Vénusz, azaz az Esthajnalcsillag a Földről tekintve legfényesebb égitest. Természetesen a Holdhoz hasonlóan ez a bolygó sem bocsát ki fényt, hanem a napfényt veri vissza.
A Földről nézve barátságosnak tűnő égitest valójában maga a pokol. Légköre szén-dioxidból és kisebb részt nitrogénből áll, a légnyomás a földinek 92-szerese: a Vénusz felszínén olyan nyomás nehezedne az emberre, mint itthon az óceán egy kilométeres mélységében. A légkör fölött vékony kén-dioxid felhők úsznak, amelyek hatására örök félhomály uralkodik a bolygó felszínén.
Itt a legerősebb az üvegházhatás, a Vénuszon 460 fok a hőmérséklet. A sűrű légkör miatt a szelek nagyon lassúk, ám még a néhány km/óra sebességű szél is olyan erős, hogy sziklákat, köveket görget maga előtt. A felszín nagy részét a vulkáni aktivitás formálta, amely a mai napig folytatódik. A légkörben gyakran esik kénsaveső, ami viszont nem éri el a felszínt, 25 kilométeres magasságban elpárolog.
