A fehér tigrisek a bengáli tigris egyik változatát képviselik, és már az 1500-as évektől ismertek voltak Indiában. Különleges megjelenésük miatt a vadászok kedvelt célpontjainak számítottak, az utolsó szabadon élő példányt 1958-ben pusztították el. Ma már csak állatkertekben találkozhatunk velük.
A Pekingi Egyetem munkatársai most felfedezték, hogy a nagymacskák fehér szőrét egy pigmentgén egyetlen mutációja okozza. Ez a gén gátolja a piros és sárga pigmentek képződését, ám a feketére nincs hatással. Ezért őrizhették meg csíkjaikat a fehér tigrisek. A színváltozat megőrizhető beltenyésztéssel is, vagy felbukkanhat akkor, ha az apa és az anya is őrzi a génmutációt. Nem albínó egyedekről van tehát szó. Kék szemük és rózsaszín orruk van, bundájuk krémesen fehér, csíkjaik csokoládészínűek vagy feketék.
A kutatást vezető Shu-Jin Luo szerint a tigrisek genetikai sokféleségének megőrzéséhez hozzátartozik a fehér változat életben tartása is. Sőt, a szakemberek most azon fáradoznak, hogy fehér és hagyományos színezetű bengáli tigrisek egészséges populációját hozzák létre, amelyet szeretnének visszatelepíteni a vadonba.
A tigris narancssárgás bundája a fekete csíkokkal kiváló rejtőzködést biztosít számára a fénnyel áttört, sűrű erdei aljnövényzetben. Ezért gondolták azt, hogy a fehér változat életképtelen a vadonban, hiszen szinte kiszúrja a zsákmányállatok szemét. Luo ezt azzal cáfolja, hogy sok elejtett példány felnőtt volt, vagyis a fehér tigris képes túlélni a természetben is. Magyarázata szerint ugyanis a macska elsődleges prédájának számító szarvasok színvakok.
