Szárazföldi lényként nehéz elhinni, da a tengerek, óceánok bizony korántsem csendes helyek. Apró rákok pattogtatnak, halak „hangoskodnak”, delfinek kattognak és bálnák énekelnek. Nem is beszélve a vizeket keresztül-kasul bejáró hajók motorjáról.
Ehhez járul hozzá a part menti vizek fenekén az egymáshoz csapódó, súrlódó törmelék és kavicsok zaja. Különösen ha a dagály elég erős, ez a hang elnyom minden mást a tenger mélyén. Ez igencsak zavaró a tengert kutató tudósok számára, akik ilyenkor csak a mikrofon mellett közvetlenül elhaladó teremtmények hangját képesek érzékelni.
A „kövek hangja” ugyanakkor önmagában is érdekes, ugyanis egy igen hatékonynak tűnő környezetbarát energiaforrás vizsgálatát segítik. Az árapály jelensége, a tengeráramlatok és a hullámzás is a jövőben kifogyhatatlan, megújuló energiaforrássá válhat. Amennyiben ipari méretű hasznosítására kifejlesztik a megfelelő technológiát.
Az árapály erőmű működési elve gyakorlatilag megegyezik a folyókon alkalmazott erőművekével. Az oda-vissza áramló víz turbinákat hajt meg, amelyek elektromos áramot termelnek. Manapság azonban sem építtetésük, sem üzemeltetésük nem elég gazdaságos, és jelen technológia mellett a környezetre is komoly veszélyt jelenthetnek.
