A lap alapítója, John Browne Bell a század elején-közepén formálódó, már tömegesen olvasni tudó középosztály célozta meg magának: a vasárnaponként megjelenő lap ára 3 penny volt (mai értékén alig több egy angol fontnál), így a News of the World a kor legolcsóbb újságjai közé tartozott, amiben főleg prostitúcióról, rendőrségi ügyekről és „egyéb kényes ügyekről” olvashatott a nagyérdemű.
Nem csoda hát, hogy alig pár évvel az indulás után a News of the World már több mint 12,000 példányt adott el hetente – ezzel pedig egyike lett Nagy-Britannia legolvasottabb lapjainak. A probléma ott kezdődött, amikor a nyomtatott sajtóra kivetett adót eltörölték, Bell viszont – a kor többi laptulajdonosával ellentétben – nem csökkentette az eladási árat. Az olcsóbb lapok több olvasót jelentettek, a kor újságjainak olvasottsága pedig elképesztően megugrott – és tény, hogy a News of the World is egyre magasabb példányszámban jelent meg, olvasótáborának növekedése viszont a kor trendjeihez képest elhanyagolható volt.
Bell 1891-re már mindenáron szabadulni akart a laptól – az új tulajdonos a walesi Western Mailt is futtató Lascelles Carr lett, aki eszközölt néhány azonnali változtatást (például levitte az árat), majd elindította a lapot a milliós olvasottsági mutatók felé.
A News of the World sikere a korban példátlan volt, és nagyban hozzájárult ahhoz, hogy a brit piacon elszaporodjanak a tematikájukban szórakoztatóbb hangvételű lapok, mint a Daily Mail, a Daily Express, vagy a Daily Mirror. A World példányszáma a ’20-as évek elejére elérte a három milliót, a második világháború kezdetére pedig a négymilliót. A lapot ugyan sokan „olvashatatlan szemétnek” tartották (amit még kidobni is kellemetlen volt, hiszen így a lakáj is elolvashatta), a huszadik század közepére azonban a lap legalább annyira számított britnek, mint a fish and chips vagy a karácsonyi puding.
Ez a tény is nagyban hozzájárult ahhoz, hogy amikor a cseh származású, és komoly politikai ambíciókat dédelgető Robert Maxwell 1968-ban meg akarta venni a lapot, a szerkesztők őrült tiltakozásba kezdtek – de a Carr-család sem értékelte a dolgot. A helyzetet Rupert Murdoch oldotta meg: egyszerűen megverte matekban a magabiztos Maxwellt, azaz szépen csöndben addig csereberélt a Carr-családdal, amíg a World 40%-a a kezébe került. Murdoch ezután nyilvánosan is összeállt Carrékkal, akik 30%-ban voltak tulajdonosai a lapnak – Maxwell tehát csatát vesztett, Murdoch pedig bekebelezte az újságot.
Murdoch megtartotta a News jól bevált receptjét, és tabloid formátumúvá alakította a lapot. Regnálása alatt egymást érték a sokkoló, botrányos, és szinte minden esetben a jó ízlés határát súroló (vagy éppen átlépő) sztorik. Ilyen volt például a lap 2000 nyarától útnak induló „pedofil ellenes” kampánya is, amit egy sussexi kislány, Sarah Payne elrablása és meggyilkolása „inspirált”. A News bejelentések, valamint rendőrségi akták alapján számos embert pedofilnak nevezett a hasábjain – aminek nem egyszer az lett a következménye, hogy ártatlan embereket zaklattak vagy vertek meg, amiért a lap szerint pedofilok, vagy mert hasonlítottak arra a pedofilra, akinek a képét a News legutóbb lehozta.
A lap a sztárokkal sem bánt soha kesztyűs kézzel, ennek megfelelően pedig szinte nem volt olyan időszak, amikor ne lett volna legalább egy híresség, aki éppen perben állt a News of the Worlddel rágalmazás vagy/és becsületsértés miatt. A News „ellentáborába” tartozott David és Victoria Beckham, Wayne és Coleen Rooney, Ashley és Cheryl Cole, Tom Cruise, Brangelina, valamint Nagy-Britannia parlamentjeinek legalább a fele.
A News of the World 2011. július 10-én jelent meg utoljára. A lap éppen abba bukott bele, amit a legjobban csinált: más emberek titkainak szétkürtölésébe. A lehallgatás/zsarolási/korrupciós ügy még 2005-ben robbant ki, amikor kiderült, a lap belehallgatott politikusok, celebek, és a királyi család telefonbeszélgetéseibe. Noha a kezdeti felháborodás hatalmas volt, az olvasóközönség mégsem fordult el a laptól – ha meg a szaftos sztorikért cserébe néhány riportert rács mögé dugnak, ám legyen, hiszen ez a dolguk, hogy mindenáron izgalmas pletykálnivalót szolgáltassanak nekik vasárnaponként. Amikor azonban kiderült, hogy a lap nem csak hírességek (azaz a nagyközönség szemében „elnézhető” személyek) titkait hallgatta ki, hanem Afganisztánban és Irakban életüket vesztett brit katonák hozzátartozóiét, a londoni metrórobbantások áldozataiét, vagy a 13 éves korában elrabolt és meggyilkolt Milly Dowler szüleiét, a News pletykabirodalma összeomlott.
Az utolsó szám megjelenése után a főszerkesztő, Colin Myler vezette ki a stábot a szerkesztőség épületéből, majd a rájuk váró újságírók kérdésére elmondta, a lap „legjobb hagyományai szerint most a kocsmában folytatják.” Az utolsó lapszám ötmillió példányban jelent meg. A következő héten Nagy-Britannia több nagy lapja is lehozta Rupert Murdoch kétoldalas bocsánatkérő levelét. A News of the World mások hibáiból élt – és abba halt bele, hogy eltitkolta a sajátját.
