A Molecular Ecology legfrissebb számában egy tanulmány azt állítja az állatok sokszínűségének területi meghatározását nagyban segíthetnék a talajban rejlő DNS-töredékek azonosítása.
A tanulmány írói azzal bizonygatják a módszer előnyeit, hogy a földben talált DNS-töredék nemcsak azt tükrözi, hogy milyen faj él egy adott területen, hanem azt is, hogy hány tagja van az adott populációnak. A DNS-ek az állatok elhullajtott bőrsejtjei, szőrei, és végtermékei által juthatnak a földre.
A talajminták biológiai elemzésének számos előnye van: a mintavétel sokkal kevesebb időt, energiát, és zoológiai szakértelmet igényel, mint amilyen kimutatási módszereket eddig az ökológusok használtak – állítja a Nature hírportálja.
A technológia hatékonyságát a Koppenhágai Egyetem kutatói igazolták, akik szafari parkokból, nagyobb testű emlősök – ázsiai elefántok és gnúk – élőhelyéről vettek mintákat.
A talajból származó DNS-t pedig egy DNS szekvenáló géppel sikerült azonosítani. Ma már több millió földi élőlény DNS-töredékeiről tudunk informálódni a szekvenciákat őrző úgynevezett GenBankban. A jövőben pedig csak tovább fog gyarapodni az új talajmintás módszerrel azonosítható állatok száma.
