A Journal of Glaciology című tudományos folyóiratban megjelent tanulmányukban kutatók, geológusok és más szakemberek úgy fogalmaztak, korábban más természeti jelenségeket, a Déli-sarkhoz közelebbi történéseket próbáltak összefüggésbe hozni a jégtömbök leszakadásával.
Később azonban a Richter-skála szerinti 8,8 erősségű földrengés és az azt követő cunami felé terelődött figyelmük, azt kutatták, milyen természeti következményekkel járhatott a pusztító katasztrófa.
Szakemberek műholdfelvételek segítségével megfigyelték, hogy új jéghegyek jelentek meg a déli vizeken, nem sokkal azután, hogy a szökőár okozta nagy hullámok elérték az Antarktiszt.
Mintegy 18 órával a földrengés után és körülbelül 13 600 kilométerre az északi féltekén fekvő Japántól délre, szinte “élőben” lehetett megfigyelni a a jégdarabok leválását Sulzberger-selfjégről, amely legalább 46 éve teljesen stabil volt, nem “töredezett”.
Tudósok szerint ez az első közvetlen megfigyelés, amely összefüggést mutat a cunamik és a sok ezer kilométerre fekvő jégtáblák megtörése között.
“A múltban is láttunk leválásokat, és kerestük azok forrását” – mondta a NASA szakembere. “Ez alkalommal fordítva volt, rögtön tudtuk, hogy a japán szökőár a közelmúlt egyik legfontosabb eseménye volt, és nagy hullámokat generál, így ezúttal a forrás volt meg, ami lehetővé tette a következmények megfigyelését” – mondta Kelly Brunt.
