A felvételek a 430 millió fényévnyire lévő Arp 147 katalógusjelű képződmény egymással “karambolozott” spirális és elliptikus galaxisának maradványait mutatják meg.
A kozmikus karambol kifelé haladó lökéshullámot indított, amely gyűrűalakban tömörítette össze a csillagközi anyagot. A folyamat csillagképződési “hullámot” gerjesztett, ennek eredményeként születtek meg a NASA felvételein látható fiatal csillagok.
Ezek a fiatal csillagok rövid, “mindössze” néhány millió éves élettartamra számíthatnak, majd szupernóvaként lobbannak el, helyükön pedig neutroncsillagok és fekete lyukak képződnek. Utóbbiak egy részének “társcsillaga” akadt, s fényes röntgensugárzás-forrássá válhatnak, amint a neutroncsillagok és a fekete lyukak “partnerük” anyagát elszívják.
A gyűrű körül a felvételeken látható kilenc röntgensugárzási forrás oly fényes, hogy a csillagászok fekete lyukaknak tartják őket. Ezek tömege tízszer-húszszor meghaladja a Nap tömegét.
A szupernóva a Napnál nagyobb tömegű csillag végső, nagy robbanása, amelynek során a csillag ledobja a külső rétegét, hidrogénnel, héliummal és nehezebb elemekkel telítve környezetét.
A kidobott anyag általában gömbalakban tágul, miközben egyre ritkább lesz. Ha a szupernóvarobbanás közeli por- vagy gázködöt nyom össze, ott megindíthatja újabb csillagok kialakulását, és nehezebb elemekkel szennyezheti azt a ködöt.
AJÁNLOTT LINKEK:
