Mit kell tudni a betegségről?
A kolerát a Vibrio cholerae baktérium okozza, amely elsősorban a belekben található. A kórokozót 1884-ben fedezte fel Robert Koch. Alapvetően higiéniai deficit útján alakulhat ki, hiszen elsősorban széklettel, szennyvízzel és az ezekkel érintkező nyers élelmiszerek révén terjed – emberről emberre nem. Kiindulópontjai általában a meleg tengerpartok, innen terjedt tovább Európában és Ázsiában felbukkanása után mindig. Két fajtáját ismerik a betegségnek: az európai (cholera nostras) csak a nyár második felében észlelhető, míg az ázsiai (cholera asiatica) kolera egész évben.
A betegség súlyos hasmenéssel és hányással jár, gyors kiszáradáshoz vezet, könnyen össze lehet téveszteni más trópusi betegséggel. Megfelelő táplálkozással és tisztálkodással megelőzhető, éppen ezért azok a területek, főleg a nyomornegyedek vannak veszélyben, ahol ezek a feltételek nem állnak fenn.
A fertőzés lappangási ideje néhány nap, de néha enyhe hasmenés képében hosszabb időre is elhúzódhat. A beteg – a hasmenés mellett – hányingerrel küzd, üresnek érzi a gyomrát, majd végtagjainak izmai összehúzódnak. A kolerával fertőzött beteg forróságot érez, a teste hőmérséklete megemelkedik, a légzés és a pulzus is szaporább lesz egy idő után. Súlyos esetben alig egy nap alatt rosszabbra fordulhat a beteg állapota, a vér besűrűsödik, a vizeletválasztás szünetel, ez pedig halálhoz vezethet, a kezeletlen betegek 60 százalékánál. A forró területeken a gyerekek vannak a legnagyobb veszélynek kitéve, valamint a terhes nők, hiszen nekik nem lehet védőoltást adni.
A kolera terjedése a világban
Az ázsiai kolera pusztításait már időszámításunk előtt 400 évvel is feljegyezték (sőt, egyes források szerint 600-ban, a Gangesz völgyében), a betegség legtöbbször India északi részén pusztított. Európába 1829-ben jött át, a harmincas évek elején Oroszország egész területén, majd Svédországban, Bécsben, Berlinben és Angliában pusztított. 1831-ben jelent meg Magyarországon, egy évvel később már behurcolták Amerikába is, New York és Philadelphia környéke szenvedett tőle.
Franciaországban 55 ezer ember kapta meg a betegséget, de Ázsián kívül az 1850-es évek közepéig nem jelent meg újra. 1963-ben egy mekkai zarándoklat tagjainak „hála” újabb nagy járványok alakultak ki. A mekkaiak közül 30 ezren haltak meg, az onnan menekülők Egyiptomtól Amerikáig vitték a kórt. Az 1860-as évek végén, az 1870-es évek elején (ismét Mekka miatt) egymillió ember halt meg. Sok halálos áldozatot követelt a kolera az 1880-90-es években is.
A betegség manapság is nagy veszélyt jelent. Indiában és a világ más elmaradott területein, a szegénynegyedekben többször is feltűnik, ha az emberek tisztítatlan vizet isznak, vagy romlott ételeket esznek. A 19. századtól kezdve hat nagy kolerajárvány pusztított, 46 millió ember halálát okozva. Indiában 1961-ben a betegség egy új változata is megjelent.
A legutóbbi nagy járvány 1991-ben volt Peruban és Latin-Amerika egyéb területein. A halottak száma meghaladta a 400 ezret. Romániában 1986-87-ben a Duna-deltában jelent meg.
Szerelemről, háborúkról, betegségekrő/tragédiákról szól Gabriel Garcia Marquez Szerelem a kolera idején című regénye, amelyből film is készült – íme ennek bemutatója:
Az utolsó kolerajárvány Magyarországon
Magyarországon 1831-ben jelent meg először a kolera, a pestis után ez volt a legsúlyosabb fertőző világjárvány, amely hazánkat is elérte.
Ekkor már érkeztek aggasztó hírek a kolera pusztításairól, és az is nyilvánvaló volt, hogy a felvilágosult abszolutista hatalom által megteremtett közegészségügy nem állt a helyzet magaslatán. A lakosság több mint 70 százaléka csak szűretlen vizet fogyasztott, a közterületek mocskosak voltak, nem létezett korszerű csatornahálózat, így az általános higiéniás helyzet kiváló táptalajt biztosított a kolerajárvány kitöréséhez.
A hatalom megelőző jellegű rendeletek kibocsátásával, felvilágosítással igyekezett a halálozás mértékét csökkenteni. 1831-ben vesztegzárat rendeltek el, strázsákat állítottak őrszolgálatba, valamint falvakat árkoltak körül. A közhiedelem a megelőzés hatékony módszerének tartotta a fokhagyma és a pálinkába áztatott borókabogyó fogyasztását is.
Magyarországon az utolsó nagy kolerajárvány 1872. szeptember 14-én tört ki, és két éven át tombolt. Ez volt a legsúlyosabb járvány, megfékezése után hat évnek kellett ahhoz eltelnie, hogy az ország lakossága elérje a korábbi lélekszámot. A 19. században az „epés hányásként” is ismert kolera áldozatainak száma elérte az egymilliót. A betegséggel szemben csak 1892-re sikerült eredményesen felvenni a küzdelmet. Ekkor már elrendelték a közterületek takarítását, ajánlották a tiszta víz fogyasztását, a betegeket pedig ideiglenes kórházakban helyezték el.
Az, hogy 1872 és 1874 között hányan haltak meg, nem lehet biztosan tudni, bár az egyik forrás meglepően pontos adatokról ír: az 1831-es járvány esetén 536 517-en betegedtek meg, a betegek fele meghalt. Az 1872-1873-as pusztításban 431 406 betegről tud a forrás, 181 672-en meghaltak. Más források úgy tudják, a halálos áldozatok száma meghaladta a 250 ezret is.
AJÁNLOTT LINKEK:
A betegségről
Az utolsó magyarországi járványról
Magyarországi járványok
