Az univerzum legfalánkabb ismert fekete lyukára bukkantak rá a NASA James Webb űrtávcsövének segítségével – számolt be róla a Space.com. Az égitest olyan sok anyagot kebelezett be, hogy csupán 12 millió év alatt a Nap tömegénél 7 milliószor nagyobbra nőtt, ez pedig gyorsabb növekedés, mint azt a tudósok lehetségesnek vélték. Az objektum ezzel egy régi rejtély megfejtéséhez is hozzájárulhat.
A csillagászok már évek óta próbálják megmagyarázni, hogy egyes szupermasszív fekete lyukak, hogyan nőhettek az univerzum születése után nem sokkal rövid idő alatt több száz milliószor akkorára, mint a Nap.
Az égitest a LID-568 jelet kapta, és egy elpusztuló csillag maradványaiból jöhetett létre. Tömege eleinte egy csillagénak felelt meg, de mivel egy hatalmas gázfelhő közepén helyezkedett el, rengeteg anyagot kezdett el bekebelezni rövid idő alatt. A szakértők szerint a LID-568 példája azt bizonyítja, hogy a fekete lyukak képesek lehetnek az Eddington-határ nevű fizikai törvényt meghaladó növekedésre.
Az anyag, amelyet egy fekete lyuk bekebelez, nem esik egyenesen bele, hanem először örvényleni kezd körülötte, akár a víz egy lefolyó körül. Ezek a fekete lyuk körül keringő anyagok egy úgynevezett akkréciós korongot hoznak létre, amely elképesztően forró és fényes. Az korong annál fényesebb, minél gyorsabban szívja magába az anyagot a fekete lyuk, az Eddington-határ pedig meghatározza, hogy ez a korong mennyire lehet fényes, azaz mennyire gyorsan táplálkozhat az égitest.
A probléma csak az, hogy az univerzum korai szakaszában hatalmasra nőtt szupermasszív fekete lyukak jócskán meghaladják ezt a határt – a LID-568 például 40-szeresen. Julia Scharwächter, a fekete lyukról szóló tanulmány egyik szerzője elmondta, ez nem azt jelenti, hogy ezek az égitestek megszegnék a fizika törvényeit, csupán azt bizonyítják, hogy rövid ideig fenntartható lehet az Eddington-határt meghaladó növekedés, vagyis az úgynevezett szuper-Eddington akkréció.
Ez a gyors növekedés viszont nem tarthat örökké: az Eddington-határ törvénye előbb-utóbb felülkerekedik. Az azonban elképzelhető, hogy a szuper-Eddington akkréció periodikusan megismétlődik majd.
