A Sony több, mint fél évtizede, még 2016-ban mutatta be az első, akkor még MDR-1000X néven futó, zajszűrős fejhallgatóját, ami egy csapásra közönségkedvenc lett az átlagon felüli hangminőségének, a kiváló zajszűrésnek és a praktikus, ugyanakkor minőségi kivitelezésének hála. A sikerből azóta széria lett, és a 2018-ban WH-1000XM névre váltó sorozat idén nyáron bővült az ötödik generációs modellel, ami immár nemcsak a technikai specifikációit illetően változott, de hat év után átalakult a mostanra ikonikussá vált dizájn is.
Sony WH-1000XM5, zajszűrős fejhallgató
Az új külső szinte biztos, hogy meg fogja osztani a rajongókat. A magunk részéről nem vagyunk a változás ellen, és bár ez szubjektív, tetszetősnek találjuk az új formát, ám az emiatt elvesző praktikus megoldásoknak egyáltalán nem örülünk. A WH-1000XM5 négy grammal kevesebbet nyom (összesen 250 gramm), mint az elődje, a fejpánt valamivel kisebb, és a fejtől sem áll el annyira, ezért cserébe viszont le kell mondanunk a kifejezetten hasznos, összehajtható kivitelről.
A korábbi verzióknál a pánt behajtható volt, így tényleg egészen kis helyen is elfért a füles. Ennek viszont most vége, ráadásul a kagylók ezúttal kifelé fordulnak el kilencven fokban, nem befelé, így amikor a nyakunkra engedjük a fejhallgatót, akkor a kagylók nem simulnak rá a mellkasunk tetejére, ami az elődök után rendkívül zavaró (és kényelmetlen) tud lenni.
A fentiek miatt a készülék mellé alapból járó hordtáska mérete is nagyobb lett, bár a speciális kialakításának hála legalább könnyedén összenyomható, hogy üresen laposabb legyen. Ennek köszönhetően például könnyebben behelyezhető egy repülőn az előttünk lévő szék „kosárba”, de véleményünk szerint ennél jóval fontosabb, hogy egy ilyen tároló a táskánkban, a fülest magában foglalva minél kevesebb helyet igényeljen, szóval ezt a változást sem neveznénk üdvözlendőnek.
A tokban amúgy most is találunk egy külön rekeszt a mellékelt kábeleknek (aranyozott jack-jack vezeték, illetve egy USB-A/C a töltéshez), viszont ezúttal kimaradt a duplaágú repülőgépes adapter. Ez persze annak fényében nem nagy veszteség, hogy a közelmúltban egyetlen olyan gépen sem ültünk, ahol ezzel kellett volna a fedélzeti szórakoztató rendszerhez csatlakozni.
Ami pozitívum, hogy az XM5 továbbra is rendkívül kényelmes, köszönhetően a kagyló szintetikus bőr belső részének, ami mögött memóriahab kapott helyet. A pánt belső része ugyanígy épül fel, nem szorít, nem nyom, így még órák után sem kellemetlen a fejünkön tartani a fejhallgatót. Arra viszont mindenkinek fel kell készülnie, hogy a korábbi modellekhez hasonlóan nyáron (még a lakásban is) ebbe a modellbe is gyorsan be lehet izzadni a fülünkre cuppanó kagylók alatt.
Ami a kezelést illeti, azon olyan sokat nem variált a Sony. A bal kagylón két gomb kapott helyet, az egyikkel be- és kikapcsolható az eszköz, illetve aktív állapotban egyszer megnyomva bemondja az aksi töltöttségét, a másikkal pedig a zajszűrés és a külvilágot beengedő ambient mód között válthatunk. A vezérlés pedig továbbra is a jobb kagyló érintésérzékeny felületével végezhető el: jobbra és balra suhintva számot válthatunk, az ujjunkat fel és le mozgatva a hangerő szabályozható, kétszer koppintva pedig megállítható, illetve újraindítható az éppen hallgatott zene.
A felületet a tenyerünkkel letakarva a füles teljesen átengedi nekünk a külvilág hangjait (hogy például halljuk, mit mondanak a hangosbemondón keresztül), két ujjunkat ott tartva pedig ki- és bekapcsolhatjuk a Speak to chat funkciót. Utóbbi lényege, hogy a füles automatikusan ambient módba vált, ha beszélni kezdünk vagy beszélnek hozzánk. Ennek érzékenysége ráadásul állítható a füles mellé tartozó Sony Headphones alkalmazásban, amivel a funkció használata esetén mindenképpen érdemes kísérletezni. Nálunk például alapbeállításon (Automatic) a repülőn folyton bekapcsolt a zajáteresztés a mögöttünk ülők beszélgetése miatt, ami pár perc után roppant zavaróvá vált, de az L Sensitivity módra váltva szerencsére megoldódott a probléma.
További hasznos funkciókból amúgy nincs hiány: a kagyló belső részébe rejtett szenzoroknak hála a füles érzékeli, ha levesszük/felvesszük, ennek megfelelően állítja meg és indítja el újra a zenét, illetve adott a Bluetooth Multipoint támogatás is, azaz egyszerre két eszközhöz (például mobilhoz és laptophoz) is tud egyszerre csatlakozni a fejhallgatónk. Az applikációban bekapcsolható továbbá az DSEE Extreme mód a tömörítetlen zenék felturbózásához, illetve adott a nem túl elterjedt, de kompatibilitás esetén (például Tidal) térélményt biztosító 360 Reality Audio is.
Inaktivitás esetén a kütyünk kikapcsolja magát, az üzemidő pedig nagyjából 30 óra aktív zajszűrés mellett, azt kikapcsolva pedig ez az intervallum tovább növelhető. A füles a bal kagylón lévő USB-C porton keresztül tölthető, 10 perc alatt akár 5 órára elegendő „nafta” pumpálható az eszközbe, és sokaknak lesz jó hír, hogy a jobb kagylón ott a hagyományos jack bemenet, szóval, ha ki is fogy az energia, vezetéken keresztül továbbra is használható marad a fejhallgató.
Megint egy kicsit jobb lett
A Sony már az MDR-1000X-szel is egy döbbenetesen jó zajszűrős fülest tett le az asztalra, és az újabb és újabb generációkkal folyamatosan javult a teljesítmény. Nincs ez másképp a WH-1000XM5 esetében sem: az ANC-t (active noise cancelling) bekapcsolva érződik, hogy az új modell egy fokkal jobban végzi a dolgát az elődjéhez képest. Repülőn ülve, ha nem is teljesen, de „életminőséget” javító módon képes elnyomni a hajtóművek monoton zaját, ha pedig zenét kapcsolunk, akkor szinte semmi nem marad a gép hangjaiból. Ugyanez a helyzet a tömegközlekedésen és egy zajos irodában is: a billentyűzetek kattogását, az ebédlőből beszűrődő vagy a tőlünk távolabbról érkező beszélgetések foszlányait tökéletesen kiiktatja ez az eszköz.
Ugyanez a helyzet a zenehallgatással is: a füles támogatja az AAC, SBC és az LDAC formátumot, megfelelő forrás esetén egészen döbbenetes részletességnek lehetünk „fültanúi” – köszönhetően az újfajta meghajtónak (is). Ez a legnagyobb változás az XM4-hez képest: természetesebb, részletesebb és dinamikusabb a hangzás, kicsit a basszus rovására, de a fejhallgatónak azért ezen területen sincs szégyenkezni valója. Mindezt tökéletes, minden helyzetben stabil Bluetooth 5.2-es kapcsolat mellett élvezhetjük: sem utcán, sem tömegközlekedésen, sem repülőn nem fordult elő, hogy akár egy pillanatra kihagyott volna a füles, még úgy sem, hogy az alkalmazásban a kapcsolat stabilitása helyett inkább a hangminőséget preferáltuk a megfelelő menüben.
A mikrofonoknak hála a fejhallgató headsetként is kiváló, legyen szó irodai környezetről vagy akár az utcán sétálva, arra ugyanakkor vigyázni kell, hogy ez az eszköz sem víz-, sem porállósággal nem rendelkezik. Ennek megfelelően esőben érdemes azonnal lekapni a fejünkről, és nem ez lesz a megfelelő választás az edzőtermi vagy szabadban végzett sportokhoz sem.
A nagy kérdés
„Kérdés ugyanakkor, hogy a változásokért érdemes-e kifizetni a több tízezres felárat?” – írtuk a bevezetőben, és az a helyzet, hogy válasz egyszerre igen és nem.
Ha valaki most keres magának egy tényleg kiváló hangminőséget és csúcskategóriás zajszűrést biztosító megoldást, annak megérheti kicsengetni a 155 ezer forintos árat, hiszen ez most a legújabb és túlzás nélkül a legjobb modell a piacon. Ha viszont valakinek van egy korábbi XM4 vagy XM3 modellje, annak még nem éri meg váltani: hangminőségben és zajszűrésben nem olyan jelentős az ugrás, hogy értelme lenne eldobni a 2–3 éves eszközöket, ráadásul a dizájnváltozás velejárói inkább élhetők meg visszalépésként, mintsem fejlődésként.
XM2 és MDR-1000X esetén ugyanakkor már megéri fejleszteni, mert hiába voltak már azok is kiváló eszközök, az előrelépés ezekhez mérten már abszolút megéri azt az extra összeget, amit a régi modell (még mindig korrekt áron történő) elpasszolása esetén kell majd kicsengetni.
