A Google keresőjének főoldalán minden nap változó Doodle (ünnepi embléma) ma Johannes Gutenberg ötvösmestert, feltalálót ünnepli, aki feltalálta a mozgatható betűelemekkel való könyvnyomtatást. Az embléma az előtte tisztelgő, Gutenberg Museumban látható életrajzi kiállítás évfordulójának alkalmából került a főoldalra.
Johannes Gutenberg Mainzban született, de hogy pontosan mikor, nem tudni, a legtöbb forrás 1397 és 1400 körüli dátumot említ. Patrícius családból származik, anyját hívták Gutenbergnek, az ő nevét vette fel. Gyermekkorában nagy harc folyt a nemesek és a polgárok között, és mivel utóbbiak kerültek ki győztesként, több nemesi család is távozott a városból: közöttük voltak Gutenbergék is. A szülők Eltvilleben ütöttek tanyát, Gutenberg viszont Strasbourgban telepedett le. Több okirat bizonyítja, hogy egy külvárosi házban zárkózottan élt, és aranyműves, öntő, drágakőcsiszoló tevékenységet végzett az 1430-as években. Az aranyművességet már kora fiatalsága óta gyakorolta, édesapja családja ugyanis jogosult volt pénzverésre Mainz városában, erre 11 família kapott engedélyt.
Gutenberg az 1430-as évek végén kezdett kísérletezni a nyomtatással, de nyomtatványait csak az 1440-es évektől ismerjük (legalábbis a könyvtörténeti kutatók ebben a dátumban állapodtak meg). 1448-ban tért haza szülővárosába és egy nagy nyomdaüzem felépítésébe fogott. Főműve a gazdagon díszített, 42 soros Biblia, amely 1450-1456 között készült. Nagy fölfedezésének lényege a betűk sorozatgyártásának, azaz az azonos betűknek a sokszorosítása, amely által lehetővé vált a szövegek kiszedése, majd a sajtó felhasználásával ezekről több, elvileg azonos példány készítése. A kézzel írott könyv (kódex) mellett így megjelent a nyomtatott könyv.
Utolsó nagy műve a Catholicon volt. Ez a középkor lexikona: a könyv 373 lapot tartalmaz, kéthasábos szedéssel, iniciálék nélkül, de ezek helye üresen maradt. Gutenbergnek ez az egyetlen munkája, melyet hosszabb szövegű kolofonban évszámmal is jelölt.
Ezután a nyugalmat kereste, de a pápai seregek feldúlták egy vitát követően a várost, elmenekült. Később visszatért és az új érsek életjáradékot utalt ki neki érdemeire való tekintettel. Három évig élvezhette csak a nyugalmat, mert 1468 elején meghalt.
