Tech esport

Embert próbáló, mikor hat órán át csak gránátokat dobálunk

Ránki Dániel
Ránki Dániel

2018. 09. 25. 11:22

Török „KODIAK” Balázs a legismertebb név nem csak a Counter-Strike, hanem az egész magyar e-sport háza táján. Hírnevét játékosként még a 2000-es évek elején alapozta meg, amikor itthon domináns csapatával, a FoP-pal kijutottak a World Cyber Games koreai döntőjére, és a csoportkörben megverték az akkor a világon egyedüliként fizetésért játszó profi amerikai gárdát, a Team 3D-t.

Pár évvel később, már a beszédes nevű Ancients vezéreként negyedik lett az Európa Bajnokságon, de a közösségben betöltött szerepét a játékban mutatott vezéri kvalitásain túl a videói és oktatóanyagai emelték legendás szintre. A Counter-Strike: Global Offensive 2012-es megjelenésekor egy darabig visszatért a versenyszerű játékhoz, az ő csapatából került ki a máig legsikeresebb magyar játékos, Böröcz „DeadFox” Bence, aki Londonban, a Counter-Strike hivatalos vébéjén a legjobb 16 közé jutott csapatával.

KODIAK-ot az idei év elején kérte fel a Budapest Honvéd SE, hogy a Lenovo Legion Esport Akadémia CS:GO edzője legyen, így most egy új, remélhetőleg sikeres játékosgeneráció kinevelésén dolgozik Mezei „Cobain” Péterrel együtt. A Honvéd Dózsa György úti sporttelepének egyik termében az egyesület egy komplett e-sport dojót alakított ki, itt beszélgettünk vele két foglalkozás között.

Török Balázs, vagy ahogy a legtöbben ismerik, KODIAK – Fotó: Ránki Dániel / 24.hu

Hogyan lesz az emberből Counter-Strike, vagy bármilyen e-sport edző-oktató Magyarországon?

Nem lesz. Úgy értem nem nagyon, nekünk is ez a problémánk jelen pillanatban, hogy kevés ember tudja vállalni az oktatást vagy képes jól átadni azt, amit tud. Jó Counter-Strike-játékosok akadnak, akik lelövik azt, aki előttük van, és tudják, hogyan kell a játékot játszani, de ezt nehéz jól elmagyarázni, és az egészet egy rendszerbe foglalni – az ilyen ember jóval ritkább.

Szükség van egyáltalán ilyen rendszerre? A legtöbb, e-sportban sikeres, igazolt profi játékos általában autodidakta módon képzi magát. Mire eljut oda, hogy edző foglalkozzon vele egy csapatnál, már rég egyértelművé vált, hogy a játékosok felső 0,1%-ba tartozik. Ennek fényében van értelme a felülről irányított tehetségkiemelésnek az e-sportban?

Azt gondolom, hogy a rendszer nagyon-nagyon fontos. Én mindig is rendszerben gondolkodtam, úgy érzem, hogy az én csapataim ezért tudtak hosszú távon működni. Most azt látom, hogy a magyar szcénában nincs rendszer. Nem abban gondolkodnak, hogy összerakjanak valamit, ami akár moduláris, akár csak egy betanult dolog. „Majd nyerünk valahogy, kitalálunk ezt-azt”, de nem hosszú távra építkeznek, hanem ad hoc jelleggel, és vannak jó játékosok, akik hozzátesznek ehhez plusz dolgokat.

Ha valaki autodidakta módon tud fejlődni, az tök jó, meg az is látszik, hogy vannak annyira tehetséges játékosok, akiknek nem feltétlenül lenne szüksége rendszerre, mert anélkül is nagyon jól operálnak, de csapatként ez szerintem nem nagyon működik. A FaZe (a világ egyik legjobban fizetett, minden tornán éremesélyes csapata) sem azt csinálja, hogy rohangásznak a pályán és szétlőnek mindenkit, nekik is szükségük van rendszerre, amiben működnek.

Most, hogy már nem játszol aktívan, mi a feladatod a Honvéd Esport Akadémián? Mik a kitűzött célok?

A kitűzött cél jelenleg nem túl komoly, elég alacsonyra tettük a lécet. Alapvetően az egyesület kérése is az volt, hogy csináljunk egy helyet, ahova lejöhetnek a srácok gyakorolni, tanulnak valamit a játékról, amit haza tudnak vinni, ezenkívül tudjanak sportolni is ha akarnak (az e-sport szakosztály közvetlenül a kosárlabdacsarnok és a kondi közé ékelődik a Honvéd Dózsa György úti telepén – a szerk.).

A cél, hogy olyat kapjanak, amit tudnak hasznosítani.”

Ez nem egy magas léc, viszont a Red-del (Lenovo Honvéd Red), azokkal a játékosokkal, akiket a Honvédosokból kiválogattunk, mint legjobbak, velük van egy kicsit komolyabb célunk. Én külön foglalkozom velük, és próbálom a már emlegetett rendszert akcióba állítani. Minden csapatedzésen foglalkozunk azzal, hogy miképp építsünk fel taktikát, azt hogyan gyakoroljuk be, hogy győződjünk meg róla, hogy mindenki tisztában van a feladatával.

Nagyon sokszor az van, hogy „jaja, tudom a smoke-okat” (a játékban füstgránátokkal lehet az ellenfél információját korlátozni, ezeket viszont pontosan kell tudni dobni, hogy maximálisan hatékonyan legyenek – a szerk.), aztán élesben kiderül, hogy „ja, azt a smoke-ot most pont nem”. Az ilyeneket gyakorlással kell kiküszöbölni, az edzések másik része pedig az, amikor megpróbálunk valami komolyabbat összerakni.

Alapvetően hagyom, hogy maguktól csinálják, én csak a keretrendszert szabom meg, hogy mi az a szisztéma, ami alapján tudják ellenőrizni, hogy ez a gyakorlás most hozott-e fejlődést, vagy nem. Illetve szorgalmazom, hogy keressék ők is a hibákat, ahogy én is, és utána átbeszéljük, hogy min lehet javítani.

Minden csapatnak kell egy jó stratégia – Fotó: Ránki Dániel / 24.hu

Van a Lenovo Honvéd Red csapattal bármilyen komolyabb cél?

Van, novemberben lesz egy Lenovo kupa, amire a Red meghívást kapott. Novemberre mindenképpen oda szeretnénk eljutni, hogy ez a csapat egy stabil map-poolal rendelkezzen (a játékot 7 különböző pályán, úgynevezett mapen játsszák, mindegyik más taktikát igényel, egy csapat általában maximum 3-4 pályán játszik magabiztosan – a szerk.), amiben ütőképesek.

Sajnos a nyár nem ideális erre…”

A másik probléma az, hogy közben a PUBG-karrieremet is próbálom építgetni. Teljesen abszurd, hogy amikor végre állásszerűen foglalkozhatok CS:GO-val, akkor pont bejön a PUBG, amivel szintén ennyit kéne törődni. Március végén felmondtam a munkahelyemen, azóta csak e-sporttal foglalkozom, itt az akadémián edzést tartok, videókat készítek és PUBG-zek, amit már lassan versenyszerűen űzök.

Megőrülnek az emberek a modern Hegylakóért
Harminc millió ember csak nem tévedhet.

Mennyire várod el, hogy a már létező profi magyar csapatokkal, mint amilyen a Pixel vagy a GameAgents, a Red már pariban legyen ezen a novemberi versenyen? Ha szépen, de mindenkitől kikapnak, az már jó eredmény?

Az teljesen rendben van. A cél, hogy kihozzák a maximumot magukból. Mi nem a vadonból gyűjtöttük a legnagyobb tehetségeket, hanem azokból válogattuk ki a legjobbakat, akik ide jártak. Hogyha ők tényleg úgy érzik, hogy mindent megtettek, és utána tudnak tanulni belőle, az már egy jó dolog lenne.

Szép eredmény lenne megszorongatni az említett csapatokat, és nem lehetetlen, mert tényleg ügyes játékosaink vannak. Nehéz ezt előre megmondani. Nemrégiben volt egy összetűzésünk, ellazázták a nyári szünetben az edzéseket, amikor én nem voltam pár napot. Akkor megbeszéltük, hogy kicsit komolyabban kéne venni, azóta gyakorolnak, csinálják rendesen. Remélem idővel meglesz az eredménye.

Milyen most a hazai szcéna? Nekem az a felszínes benyomásom, hogy nem nagyon van mozgás, ugyanaz a 15 név rotálódik, és a régiós, harmadvonalas kupákon a legjobb nyolcba jutáson túl nincs más perspektíva. Javíts ki ha tévedek, de mintha hiányozna ezekből a csapatokból az általad propagált, hosszú távra építkezés, pedig vannak tehetségek, nem is rosszak.

Azért cserélődnek folyamatosan egymás között össze-vissza a játékosok, mert sehol nincs meg az a rendszer, amiről éreznék, hogy viszi őket valahova. Mindig az történik, hogy egy gyengébb szereplés után megtalálják az aktuálisan rosszul teljesítő játékost, megszabadulnak tőle, és hoznak a helyére valakit. Ő lehet, majd jobban muzsikál egy ideig, de a helyzet nem lesz más. Én azt láttam a saját csapataimon, hogy, ha megcsináltunk egy taktikát harmincszor, negyvenszer, akkor szépen kibuktak a hibák.

Amint egy embert leváltottunk, újra végig kellett csinálni azt a 30 kört, mert más tempóban játszik, más a vérmérséklete. Egy ember talán még nem olyan nagy dolog, de ha két ember cserélődik, akkor tényleg borul minden, és kezdődhet elölről az építkezés. Minél tovább és többször gyakoroljuk el ugyanazt a taktikát, annál több apróság jön elő, egyre jobban lehet finomítani. Csak az a baj, hogy ez rohadt unalmas. Nem tagadom, ez a része nekem is embert próbáló, amikor gyakorlunk a Reddel, mert sokszor hat órán keresztül csak gránátokat dobálunk egy üres szerveren, és már unom, mert lassan 19 éve ezt csinálom.

Fotó: Ránki Dániel / 24.hu

Mennyire van rálátásod, az itthoni csapatok mennyire vannak elmaradva a világ elitjéhez képest?

Nincs nagy rálátásom, külföldi kollégákkal elvétve van kapcsolat. DeadFox-szal nagyon szívesen beszélgetnék arról, hogy ő miképp látja, mi a különbség egy magyar csapat és a Hellraisers között. Valószínűleg amúgy ANGE1 (Kirill Karaszov, a Hellraisers veterán ukrán irányítója), aki nagyon pontosan megmondja, hogy mi a fene van, és mindenki belerakja az energiát az unalmas dolgokba is.

DeadFox is azért tudott kitörni ebből a magyar kvázi-posványból, mert ő mindig hajlandó volt a munkára. Ha szar poziban (pozíciók, a pályák bizonyos pontjait jóval nehezebb védeni illetve támadni, a kedvező helyek pedig általában a jobb játékosoknak jutnak, bár ez csapatfüggő) kell játszania, akkor abból hozza ki a legtöbbet. Grindol, nem adja fel.

DeadFox karrierje Lipcsei vagy Gera külföldre igazolását juttatja eszembe. Van egy itthon kiemelkedően tehetséges játékosunk, aki elmegy a nagy ligákban erős közepesnél magasabbra nem nagyon tehető csapatba, de ettől még itthon marad ugyanaz a nihil. Ez vajon a kis e-sport nemzetek sorsa, ahogy az Észteknél és Finneknél is van egy-egy tehetség, de egész csapat sose, akik nagyot tudnának gurítani? Miközben ott vannak a svédek meg a dánok, akik megállás nélkül ontják a tehetségeket…

A dánoknál meg a svédeknél ennek nagyobb kultúrája van. Mikor mi itthon még csak az ELTE LAN-okkal szerencsétlenkedtünk, a svédek már akkor Dreamhacket (a világ legnagyobb számítógépes fesztiválja és LAN partija) rendeztek, burjánzott a versenyszcéna, és itt még bőven a 2000-es évek elejére gondolok. Ennek megfelelően folyamatosan jöttek az eredmények, minden játékos előtt ott volt a példa, hogy meg lehet ezt csinálni. Szép sorban ki is nevelődtek azok a komplett játékosgenerációk, akik tudták hogyan lehet ezeket a sikereket elérni. Biztos vagyok benne, hogy ebben is fontos szerepe van a rendszernek és a rendszerességnek, amivel kísérletezünk itt nálunk is. Én már csináltam ezerféle ilyen kísérletet, amikor az indexesekkel mentünk versenyre, ott meg volt a rendszer, de nem volt meg a skill (nevet).

Most itt meg van a skill is, meg van a rendszer is, megnézzük ez elég lesz-e. Lehet, hogy nem. Idővel kiderül.”

DeadFoxra visszatérve, szerintem nagyon jó helyen van. Bár a szerepe kicsit átalakult, de pont azért tart rá igényt a Hellraisers, mert nagyon jól ismeri a játékot, képes bármilyen feladathoz alkalmazkodni, amire a csapatnál szükség van. Ez az önfeláldozó, támogató szerep elképesztően fontos a játékban. Ez egy másik probléma amit itthon látok, hogy a magyarok nem szeretnek önzetlenül, supportként játszani, mindenki arra hajt, hogy ő lesz itt a sztár.

Focis analógiával élve, mindenki csatár akar lenni?

Így van. Ha megnézed azt az Ancients csapatot, amivel Európa Bajnok negyedikek lettünk (Samsung European Championships), ott volt a csapatunkban Csányi „akira” István. Akira tapasztalt játékos volt, de előtte középszerű csapatoknál próbált irányítóként érvényesülni, de nem nagyon ért el sikereket, a mechanikai ügyessége, célzása sem volt tökéletes. De az Ancientsben mindig lehetett rá számítani, ha ő fedezett, biztos lehettél benne, nem kell hátranézned, hogy teszi-e a dolgát. Ő volt az, aki a csapatot taktikailag összetartotta ezzel a megbízhatóságával.

Ez nem függ össze azzal, hogy a skandináv társadalmakban a csoport érdekben való gondolkodást helyezi előtérbe a játékon kívül létező kultúra? Azt gondolnám, hogy ezek a dolgok lecsapódnak ezekben a játékokban, mint a CS:GO, a League of Legends vagy akár a squad PUBG (a játékot lehet egyedül és 2-4 fős brigádban játszani), ahol fel kell tudnod  áldozni magad egy picit, hogy az egész csoportnak jó legyen… lehet ezt a játékon keresztül tanítani szerinted?

Jó kérdés, hogy mennyire hat ki a társadalom arra, hogy adott országból milyen habitusú játékosok kerülnek ki, én azt gondolnám, hogy a csapatjátékos mentalitást lehet tanítani.

Itt az akadémián nagyon sokat foglalkozunk azzal, hogy néha igenis be kell menni elsőnek. Ezt arra a szituációra értjük, amikor támadó oldalon gyorsan lerohanunk egy, a védők által fogott területet, akkor valakinek muszáj elöl menni, ez pedig egy hálátlan feladat. Nem tudom, hogy a magyar társadalomban ez hogyan lehet tetten érhető, inkább arról van szó, hogy magasabb szinten nehéz elvonatkoztatni a saját teljesítményedtől, bármennyire is csapat játék ez.

Ahogy mondtam, mindenki sztár akar lenni.”

Azt gondolom, hogy a jól felépített rendszer itt is segít, mert ha tudod, hol a helyed egy csapatban, akkor erre tudsz mentálisan támaszkodni, nem lesz gond azzal, hogy egy játékos, mondjuk KoloRRR kiemelt szerepet kap, míg mások védik, támogatják őt a pályán, hogy a csapat a lehető leghatékonyabban tudjon működni. És ez számít, a győzelem, nem az hogy most én hányat öltem, vagy hány bombát raktam le.

Látták a játékát, és a németek rögtön le is igazolták a magyar fiút
Domoszlay Ádámot magyarországi versenyen szúrta ki új csapata.

Annyira kiélezett a verseny, és annyi jó játékos van a csúcs e-sportokban (CS:GO, DOTA2, LoL, stb.), hogy a profi szinten már nem feltétlenül a nyers tehetség, sokkal inkább a csapaton belüli kémia, a játékosok közötti bajtársi viszony lesz a siker kulcsa. Szoktál erről, a játék kicsit ezoterikusabb részéről beszélni a Honvéd Red-es játékosokkal?

Nagyon függ a játékosok személyiségétől, hogy egy csapatnak kialakul-e önálló identitása. Rajtuk múlik, hogy mennyit tudnak ebbe beletenni és mennyit kapnak vissza ebből. Nehéz egy olyan csapatban játszani ahol egymást baszogatják, az rontja a morált. Sokkal jobb egy olyan konstruktív közeg, ahol akkor is biztatják az embert, ha szarul megy a játék, hogy „nem baj, majd legközelebb”.

Nálunk még anno az Ancientsben volt ilyen, a két szupertehetséges játékosunk Piki és Deep gyakorlás közben folyton beszólogattak és szívatták a csapattársakat, de éles meccsen egy rossz szavuk nem volt, kurjongattak, hajtottak mindenkit előre, hogy „nagyon szép, ez az, menni fog”. Én nem vagyok egy nagyszavú gyerek, de ilyenkor én is néha ordibáltam lelkesedésből, mert vitt minket a lendület.

Hannoverben az EB-n 2006-ban, amikor az elődöntőben kiestünk a lengyelek ellen, óriási előnyből vesztettünk, de ott is maximum kicsit csönd volt, amikor sorban jöttek az elvesztett körök, senki nem kelt ki magából, hogy „ezt elbasztad”!

Ma már ennek, a versenyszerű videojátékozásnak, az e-sportnak más a tétje. Van olyan itt a Honvéd Red-ben, aki komoly, akár karrier-szintű lehetőségként tekint a CS-zésre?

Ezt nem tudom, remélem hogy igen. Amelett, hogy már most olyan versenyen vehetnek majd részt, ahol viszonylag sok pénzt nyerhetnek ha ügyesek, ez egy novemberi országos verseny lesz, de ezen túl van lehetőségük rengeteget fejlődni.

Akkor is, ha nem maradnak a Honvédnél, magukkal vihetik azt amit itt tanultak: hogyan lehet csapatban dolgozni, hogyan lehet felépíteni taktikákat. Nehéz ma itthon csapatot találni, részben az előbb taglalt kivagyiság miatt, folyton változik, hogy ki a menő, ki a béna. Szerencsénk van azzal, hogy a játékosaink többsége nagyon elhivatott, és még ügyesek is, most már az a feladat, hogy ezt idővel sikerüljön valamiféle eredményre váltani. Mi egészen addig számolunk velük, ameddig maradni akarnak.

Valószínűleg nagyon sok múlik a novemberi versenyen, most az a cél van előttünk. Ezután meglátjuk, hogy hol tartunk, a magyar CS-szcénában hol lehet elhelyezni a csapatot. Ott kiderül, hogy mennyi munka van még, de kitartóan dolgozunk utána tovább.

Márciusban a V4 Future Sports Festival volt az első nagyszabású, nemzetközi csapatokat idecsábító, komoly pénzdíjas e-sport verseny amit Magyarországon rendeztek. Te kommentátorként/elemzőként vettél részt az eseményen. Most, nagyjából fél év távlatából hogy értékeled, érzékelhető valami hosszútávú hatása az itthoni e-sportban?

A rendezvény maga fantasztikus volt, jó volt látni a csapatokat, remek volt a hangulata is. De az itthoni helyzetre nem hiszem hogy ennek kézzelfogható hatása lenne. Azóta sincs sokkal jobb magyar csapatunk, ugyanaz megy, mint ami eddig. Ugyanúgy megy a cserélgetés, forgatás a csapatok között a magyar topban. Külön kellemetlen, hogy a V4-re még külön szétverték magukat az itthoni csapatok, külföldieket hoztak be, hogy még erősebbek legyenek, akik a rendezvény utána szinte azonnal le is léptek. Így nem tudom azt mondani, hogy jót tett volna. Abból a szempontból viszont nagyon hasznos, hogy megismertette egy tágabb közönséggel itthon, hogy van ilyen.

Kétmilliárd forintos játék zajlik Zuglóban
Négy ország legmenőbb gémerei és cosplayerei versenyeznek három napon át. Riport.

Ha lesz jövőre is ilyen rendezvény itthon, min változtatnál?

Rengeteg pénz elment sok mindenre, de a mainstream promózásra alig, pedig egy nemzetközi szinten is színvonalas, ráadásul ingyenes e-sport rendezvényről volt szó, ami fantasztikus lehetőség megismerkedni ezzel az egésszel.

vissza a címlapra

Ajánlott videó mutasd mind

Kommentek

Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
24-logo

Engedélyezi, hogy a 24.hu értesítéseket
küldjön Önnek a kiemelt hírekről?
Az értesítések bármikor kikapcsolhatók
a böngésző beállításaiban.