A 2015-ös Star Wars: Battlefront leginkább azzal vívta ki sokak nemtetszését, hogy kimaradt belőle a történetmesélős egyjátékos rész, az online harcokra koncentráló multiból pedig hiányzott az a tartalom, ami hosszú hetekre és hónapokra a képernyő elé szögezte volna a felhasználókat.
Mindez azért is volt furcsa, mert a programot a Battlefield-ekkel jelentős hírnevet szerző DICE készítette, és javarészt nekik volt köszönhető az is, hogy elhittük, a folytatás majd kiköszörüli a két évvel ezelőtti csorbákat. Ez részben sikerült, de a képlethez hozzáadódtak olyan elemek is, amik ismeretében egyszerűen nem lehet azt mondani, hogy a Star Wars: Battlefront II jó játék lenne.
UNALMAS
Pedig a fejlesztők, és a kiadásért felelős Electronic Arts meghallották a kritikákat, és a bejelentés óta hangsúlyozták, hogy az idei rész egyjátékos kampánnyal érkezik, méghozzá nem is akármilyennel, hiszen ezúttal a Birodalom szemszögéből élhetjük majd át A Jedi visszatér és Az ébredő Erő közti eseményeket.
A sztori a Star Wars VI fináléjával párhuzamosan veszi fel a fonalat, a központi karakter Iden Versio, az Inferno osztag parancsnoka, a csapaté, akiket akkor vetnek be, ha tényleg oda kell csapni a Lázadóknak. Hősnőnk a lopakodós bevezetés után épp az Endoron akciózik, mikor a II. Halálcsillag űrporrá robban, és innentől az a feladatunk, hogy végrehajtsuk (az ekkor már halott) Palpatine utolsó tervét.
Ez nem is lenne rossz, de a fejlesztők pár küldetés után a lehető legelcsépeltebb fordulattal vágják sutba az eredeti koncepciót, nem mellesleg a kreativitás csíráját is mellőző feladatok várnak ránk minden pályán, méghozzá mindig túlerőben lévő, de legalább teljesen ostoba ellenfelek kíséretében.
Papíron persze minden tökéletesnek tűnhetett, hiszen a Star Wars-saga legismertebb helyszíneit járjuk be, ikonikus járművek volánja mögé pattanhatunk, sőt olyan karakterek felett vehetjük át az irányítást, mint Luke Skywalker, Leia Organa hercegnő, Han Solo és Lando Clarissian.
A játék pozitívuma, hogy az egyes világok és helyszínek csodásan néznek ki, illetve a monoton lövöldözést megtörő űrharcok kifejezetten élvezetesek, de ezt leszámítva a játékmenet egy 15 évvel ezelőtti FPS színvonalát idézi. Fedezékből nem lehet rendesen kilőni, az ellenfelek reakciója scriptelt, így minden alkalommal ugyanaz történik, pocsék a mentési rendszer, ráadásul a pályák végigjátszhatók anélkül, hogy fegyvert cserélnénk, vagy hozzá kellene nyúlni az extra képességekhez.
ZAVAROS
Mindezzel persze nem lenne komolyabb baj, ha a multiplayer teljesen rendben lenne, hiszen az online játszható többszereplős mód a Battlefront II igazi lelke, a legtöbben azért várták ezt a programot, hogy a sztori végigvitele után Star Wars-környezetben, a Csillagok háborúja szereplőit és legnagyobb hőseit irányítva küzdhessenek meg más játékosokkal.
Elméletben itt is minden a legnagyobb rendben van, hiszen rögtön akad öt különböző játékmód (Galactic Assault, Starfighter Assault, Heroes vs Villains, Strike, Blast): nyomulhatunk csapatban, feladatokat megoldva, adott a hagyományos death match, és látványos űrharcot is kapunk szuper járművekkel.
Minden meccsnél választhatunk négy különböző osztály (Assault, Heavy, Officer, Specialist) közül, ha pedig elég jól teljesítünk, és megfelelő mennyiségű pontot gyűjtünk, akkor az erre alkalmas játékmódokban lehívhatunk olyan brutálisabb szereplőket, mint az Enforcer vagy az Aerial osztály, sőt
Híres szereplőből összesen 14 van a játékban, azonban az olyan nagyágyúk, mint Luke, Vader, Palpatine vagy éppen Leia csak jelentős mennyiségű credit beáldozásával nyitható meg. A credit a játék saját valutája, amit a multis pályákon történő teljesítményünk után kapunk, illetve jelentős mennyiséget gyűjthetünk be az úgynevezett mérföldkövek (Milestones) teljesítésével: ez lehet az egyjátékos kampány pályáinak végigjátszása, vagy különböző multis kihívások teljesítése.
Ez idáig teljesen rendben is lenne, viszont ezek még csak a legszükségesebb alapok. A helyzet az, hogy a fejlesztők annyira túlbonyolították a fejlődési rendszert, hogy több lejátszott meccs után is csak értetlenül bóklásztunk a menükben, pedig nem ma kezdtünk online lövöldözős játékokkal játszani.
A multit gyűrve ugyan folyamatosan szintet lépünk (ez a rank), azonban ennek nincs hatása a különböző osztályokra, hősökre és járművekre, hiszen ezeket úgynevezett kártyák segítségével lehet egyre jobb tulajdonságokkal felruházni. Egy hősre/osztályra/járműre három bónuszt/felszerelést adó kártyát lehet „ráhelyezni”, persze csak akkor, ha megnyitjuk az üres helyeket, mert kezdetben csak egy érhető el.
Az üres helyek szintlépéssel aktiválhatók (figyelem, ez nem a rank), méghozzá úgy, ha újabb kártyákat nyitunk meg, vagy vásároljuk őket a crafting parts nevű valutával, amit a credit mellett kapunk. Crafting parts szintén szerezhető a mérföldkövek teljesítésével, illetve eshet a loot boxokból, amit creditből lehet venni – ezekből a ládákból egyébként gyakran esik bónuszt biztosító kártya, teljesen random módon, bármelyik osztályhoz, hőshöz, vagy például járműtípushoz (Fighter, Interceptor, Bomber).
A begyűjtött kártyák ráadásul tovább erősíthetők, méghozzá a crafting partsból finanszírozva, viszont csak akkor, ha korábban a kártyák megszerzésével és vásárlásával a kártya szintünket elég magasra emeltük, illetve, ha a harcok során szintén kellő magasságba tornáztuk a korábban említett rankünket.
Ha ez így egy óriási katyvasznak tűnik, az nem a véletlen műve, és ez még nem is minden, viszont szépen felvázolja, hogy mekkora káosz várja a szerencsétlen játékost a multi betöltését követően. Arról pedig már szót sem ejtünk, hogy az egyre jobb fegyvereket is külön kell megnyitni, és van egy harmadik valuta, a kristály, amit az Electronic Arts a megjelenés napján kikapcsolt a rajongói felháborodás nyomására…
NEM ÉLVEZTÜK
A rendszer persze nem betanulhatatlan, de az mégiscsak nonszensz, hogy hosszú órák szükségesek, mire a játékos számára teljesen világossá válik, hogy miképp használhatja a rendelkezésre álló funkciókat, és egyáltalán mire kell figyelni és koncentrálni ahhoz, hogy ne csak ész nélkül játszunk, de a multiplayer lényegét adó fejlődés tényleg a javunkra váljon.
Az persze érthető, hogy a DICE valami újat akart mutatni, de jelen esetben csúnyán átestek a ló túloldalára, és egy olyan szisztémát nyújtottak át a játékosoknak, ami elsőre totálisan átláthatatlan, ebből fakadóan kifejezetten frusztráló, egyáltalán nem kiszámítható/tervezhető, ráadásul ahogy arra a kristályok inaktiválása is rámutatott, egyik napról a másikra teljesen megváltozhat…
Hiába vannak hatalmas, kifejezetten jól kidolgozott pályák, jól kiegyensúlyozott szemben álló felek, eltérő játékmódok, szimpla lövöldözés vagy csapatmunkát igénylő feladatok és egyéb nyalánkságok, amik általában élvezhetővé tesznek egy programot, a kezdeti keserű szájízt csak nagyon sokára tudják ellensúlyozni, addigra pedig a többség simán lemorzsolódik…
A túlbonyolított és széttöredezett rendszer ráadásul azért is óriási probléma a Battlefront II számára, mert már kapható a Call of Duty WWII, aminek az egyjátékos módja szintén nem sikerült olyan jól, ellenben a multi elképesztően addiktív, jól átlátható, szórakoztató és változatos. Annyira, hogy a Battlefront II tesztelése közben rendszeresen elindítottuk, hogy valamivel végre szórakozhassunk is egy kicsit…
TOVÁBBI JÁTÉKTESZTEK:
- Nem hiába vártunk a II. világháborús Call of Dutyra (Call of Duty WWII)
- Cukiságnak tűnik, de megkínoz, és szétcincálja az idegeinket (Cuphead)
- Gyerekmolesztáló papok szétpofozása ritkán ilyen szórakoztató (South Park: TFBW)
- Orkok vérében gázolva térünk vissza Középföldére (Middle-earth: Shadow of War)
- Apa halálát nem könnyű feldolgozni (Life is Strange: Before the Storm)
