Mostanra már axiómaként kezelhetjük a tényt: a Boston Dynamics robotvideói reggeli ütős kávékhoz hasonlítanak erősségben. Az Atlas modellek videóinál a közvélemény egy csapásra rájött arra, hogy a robotetika, mint olyan, tényleg létezik – a gyártósorról legördült robotalanyokat pedig nem úgy kellene tesztelnünk, ami embertársainkkal szemben egyértelmű megalázásnak minősülne, a karácsonyi szánhúzó, szarvasnak öltöztetett BigDogok pedig mindenkinél leverték a lécet azzal, hogy nem lógtak volna ki David Lynch egyik filmjéből sem. A cég mostani, Handle névre keresztelt robotról készített videója ellenben se nem sértő, se nem rémálommágnes – lassan a cég sokat látott és próbált PR-osztálya is eljut oda a végén, hogy olyan promóanyagot készít, amit látva vágyni fogunk a jövőre és nem félni tőle.
A Handle a legjobban egy két lábra emelkedő, guruló kutyát idéz, bár szükség esetén négy lábon is tud mozogni, ha a helyzet megkívánja – hasonlóan a korábbi BigDog vagy Spot modellekhez (meglepő módon ez a fenti videóban nem tekinthető meg, bármennyire is állítják a fejlesztők azt, hogy a kerekek és a lábak kombinációja az egyik legütőképesebb és legalkalmazkodóképesebb megoldás). A Handle 14,5 km/h sebességgel képes gurulni, mellső lábaival pedig 50 kilónyi súlyt is tud cipelni, ha a helyzet megkívánja – bevásárlásokhoz tehát ideális kísérőpartner lehetne. Mindemellett remekül ugrik fel platformokra (kb. 1.3 méter a legmagasabb pont, amire fel tud ugrani), gördül le lépcsőkön és egyensúlyát az sem bontja meg, ha egyik kereke alá bekerül valami.
A videó természetesen rengeteg kérdést felvet: miért nem látjuk a Handle-t négy lábon közlekedni? Az egy dolog, hogy hogyan gurul le a lépcsőn, de hogyan tud felmenni az emeletre, ha nem tud sem felgurulni, sem felugrálni a lépcsőkön? És mikor láthatjuk majd a Handlet steampunk parkourfilmek főhőseként (vagy főgonoszaként)? Mikortól segít nekünk cipekedni? És mennyibe kerül majd a DIY-változat belőle? És, főként, miért pont Handle?
