Tech

Szélesre tárt ablak: LG 34UM95 monitor teszt

Kimaxolja a szélesvásznú megjelenítés fogalmát az LG óriásmonitora. Megnéztük, mit (és hogyan) villant az a képernyő, amit a közkeletű mondás szerint könnyebb átugrani, mint megkerülni.

Annak idején volt a 4:3, aztán jött a 16:9. Természetesen képarányról beszélünk, ahol a tévék és számítógépes megjelenítők döntő többsége az elmúlt jó néhány évben már az utóbbi képarányt képviselte. Úgy tűnik azonban, hogy a gyártók még szélesebbre vennék a “kilátást”, a legújabb őrület a 21:9. Annyiban mindenképpen érdekes kísérlet mindez, hogy ez a képarány már kifejezetten megközelíti a valódi, “mozis” szélesvásznú képarányt, tehát multimédiás tartalmaknál eltűnnek a felesleges fekete csíkok a filmek aljáról és tetejéről. Már csak az a kérdés, utána lódul-e a többi gyártó ennek a friss megközelítésnek, de ezt majd eldönti a jövő, most maradjunk a nálunk járt tesztpéldánynál.

Az LG 34 hüvelykes képátlójú óriása egyrészt hatalmas, másrészt első blikkre mégsem tűnik ormótlannak – ez persze megint csak annak köszönhető, hogy ugyan széles, de nem vészterhesen magas. Az persze tény, hogy a vízszintes kiterjedése miatt kell neki a hely az asztalon, a bútorboltokban még mindig szívesen árult sarokpolcos, zsúfolt, számítógépasztalnak csúfolt megoldásokat el lehet felejteni, ha egy ilyen méretű monitorra vágyunk. A 3440×1440 képpont viszont kárpótol mindenért, egy ilyen széles helyen már minden elfér, sőt, mindenből kettő, vagy több is egymás mellett, amitől máris kényelmesebb és praktikusabb a munka.

Böngésző, jegyzettömb, film, játék: ez mind elfér egyetlen képernyőn, és még hely is marad bőven.

A méret ellenére légies kinézetet segíti a szép formatervezéssel bíró, átlátszó állvány, és a hagyományos monitor-dizájntól a tévék felé mutat az éleket takaró fémcsík eleganciája is. Sajnos a szép állvány valamelyest korlátos lehetőségeket ad a monitor pozicionálásában, mivel csak nagyjából 20 fokban tudjuk dönteni a képernyőt. A vízszintestől elforgatás viszont egy ilyen széles eszköznél (nekem legalábbis) nem hiányzott, szerintem másnak eszébe se jut ilyesmi. A magasságot annyiban szabályozhatjuk, hogy az átlátszó talpat két aljzat közül melyikbe csavarozzuk bele, de természetesen ilyen méretű monitornál már alap a falra rögzítés lehetősége, ez is adott – ilyenkor csak arra kell figyelni, hogy a be- és kimeneti csatlakozók többsége a hátlapon figyel. Apropó, csatlakozók: ezekből jutott bőven a 34UM95-re: két HDMI, két Thunderbolt 2, egy DisplayPort 1.2, egy 3.0 és két 2.0 USB, valamint egy audio jack.

A monitor fő kezelőszerve szerencsére nem az elülső panelen csúfoskodik, hanem az alsó káván, a gyártói logó alatt találhatjuk: a kis nyomógomb egyszerre be- és kikapcsoló, valamint hangerőszabályzó egyben. Ráadásul nyomás mellett négy irányba kattinthatunk vele, mint egy miniatűr joystickkel: ezt használja ki a kör-profilon megoldott menü is, ahol értelemszerűen, kényelmesen választhatjuk ki az általunk keresett menüpontokat.

A monitort bekapcsolva fényes, kontrasztos, színgazdag kép fogadott mindenféle extra beállítás nélkül. Az AH-IPS panel előtt nincs semmilyen tükröződő felület, ezért a becsillogástól sem kell tartani. A gyári beállításokat részletesen is változtathatjuk a fent említett menüben, de van néhány előre beállított sablon is, például filmnézésre, vagy épp játékra.

De nézzük akkor, milyen használat közben egy ilyen hihetetlenül széles monitor! Nos, elsőre mindenképpen furcsa, annak mindenképpen, aki eddig egyetlen, normál méretarányú kijelzővel dolgozott. Egy idő után viszont mindenképpen érezni lehet a hatalmas hely üdvös hatásait: konkrétan simán elfér egymás mellett két olyan böngésző-ablak, amelyet egy korábbi, 4:3 arányú monitoron teljes képernyősre nyitottunk volna. A cikket épp úgy írom, hogy a monitor tulajdonságait felsoroló, nagyra nyitott weboldal mellett a kijelző másik felében ott a szövegszerkesztő. Ugyanígy hihetetlenül hasznos volt ez a képméret videóvágás, vagy fotószerkesztés közben, ahol gyakorlatilag kétfelé vághattam a folyamatot, és egyik oldalra kerültek a kezelőgombok, menük és egyéb kiegészítők, a másik oldalon pedig nagy méretben láttam a készülő képet vagy filmet. Még azoknak is jó választás lehet egy ekkora monstrum, akik valamilyen repetitív, vagy félautomatikus munkát végeznek, és közben valamilyen sorozatot vagy mozifilmet néznek (nem mondom, hogy nem fordult elő ilyen a tesztidőszak alatt).

Az érzékeltetés kedvéért eléraktuk az egyik régi, 22 hüvelykes szerkesztőségi monitort. A 34UM95 magassága nagyjából ugyanaz, a szélessége viszont közel másfélszeres.

Az egyetlen furcsaság épp azért tűnt fel, mert munka közben egyébként két monitort szoktam használni (pont a fenti funkciók miatt). A dupla megjelenítős megoldás használatakor ugyanis a két képernyő nem ugyanabban a szögben áll, hanem kissé V-alakban, hogy amikor rájuk nézek, mindkettőt “szemből” láthassam. A 34UM95 esetében viszont azt vettem észre, hogy automatikusan minden ablakot középre húzok, mert ott a legkényelmesebb a látvány: ha valami a jobb, vagy bal szélre került, már “bedőltem”, vagy a nyakamat nyújtogattam. Normál nézési távolság esetén egyszerűen már túl messze van a kép két széle, vagy legalábbis nekem nem sikerült megszoknom ezt a szöget a másfél hetes próbálgatás alatt.

Mondjuk ez azért nem zavaró, mert épp a teszt megírása közben jött a hír, hogy érkezik a hiperszéles monitor utódja, a 34UC97, amely már hajlított kialakítást kapott, így pontosan (sőt, még jobban) azt a hatást kelti, mint a V-alakban elhelyezett két monitoros megoldás, tehát pont a hajolgatós, nyakficamos széle-nézegetést szünteti meg. Az asztali elemek elrendezésére egyébként külön szoftvert is mellékel a monitorhoz az LG, a 4 Split Screen különféle felosztásokba rendezi a futó alkalmazásainkat, hogy ne nekünk kelljen nehézkesen a szélekhez, vagy egymáshoz passzintani az ablakok éleit.

Összességében nagyon tetszetős élményt adott az LG 34UM95 monitor, az újfajta képarány izgalmas lehetőségeket ad, a kép minősége kiváló, az eszköz külső megjelenése kifejezetten szépre sikerült, a kis kezelő-joystick pedig ötletes. A lapos kialakítás miatt azonban érdemes mindenkinek magának kipróbálni, hogy mennyire kényelmes a kép minden szegletének “elérése”, ha valaki esetleg nehezen látja a széleket, inkább várja meg a 34UC97 nevű ívelt utódot. A 34UM95 persze nem egy olcsó darab, de a minőség mellett itt az extrém méreteket (és méretarányt) is meg kell fizetni: jelenleg 250 ezer forint környékén kínálják ezt a modellt a hazai boltokban.

Ajánlott videó

Olvasói sztorik