A német Emile Berliner még 1887-ben jegyeztette be gramofonként ismert találmányát – a hang rögzítésére és visszajátszására képes szerkezettel világhírnévre tett szert. A most életre keltett, 1889-es felvétel valószínűleg egyik korai kísérlete lehetett, mivel saját hangját vette fel, amint Friedrich Schiller egy bő száz évvel korábbi, Der Handschuh (A kesztyű) című művét olvassa fel.
A felvétel felbukkanását a véletlennek és az Indianai Egyetem hangtörténészének, Patrick Feasternek köszönhetjük. A kutató eredetileg a világ legrégebbi hangstúdiójáról keresett képet egy előadásához, azonban a kutatómunkája során kezébe került, száz évnél is idősebb könyv a gramofonról is tartalmazott szócikket. Szerencsére Feaster nem bírta ki, és odalapozott – ekkor lelt rá a világ egyik legrégebbi felvételének képére.
A rekonstruált felvétel 4:20-tól hallható.
Fontos kihangsúlyozni, hogy a fénykép teljesen kétdimenziós volt, azonban épp ilyen esetekre Feaster már a korábbiakban kifejlesztett egy módszert. Röviden összefoglalva a képet először nagyon magas felbontással digitalizálja, majd egy külön szoftverrel javít a minőségen. Az apró, de jelenlévő árnyékok alapján elemzi a mélyedéseket és kiemelkedéseket, és végül ebből próbálja kikövetkeztetni a rögzített hangot.
Amennyiben ez még nem lenne elég hihetetlen, Feaster és kollégái szerint a most életre keltett hangfelvétel a világ legrégebbije – a jelenleg is meghallgathatóak közül.
